Tárcán kínálom

Írta: Balogh Géza Uszka. Parányi falu Szatmárban, annak is a legkeletibb szegletében. Az ország legeldugottabb határállomásától, Tiszabecstől vékony aszfaltút kanyarog délkeletnek. Balról a Tisza mára már kiszáradt holtága, a nevezetes Halvány, jobbra pedig kőrisfasorokkal, juharligetekkel,…

Írta: Balogh Géza Nehéz hullámokat vet a szél a víz hátán. A Fehér-szik, itt, Tiszavasvári alatt tisztára mosakodva sütkérezik a tavaszban, fent, az ég alatt valami lomha vízimadár köröz. A fasoron túl, az országúton kamionok dübörögnek. De itt csend van. Csak a tavalyi nád zörög a szélben, a…

Írta: Balogh Géza Csukva maradtak a puskák. Otthon maradtak a vásárlók. „– Szevasz Pityu! Megy az üzlet? – Ó, hagyjál békén, otthon hagytam a puskát! – A puskát...!? – Azt, a puskát. Anélkül nem megyünk itt semmire." (Párbeszéd a nyíregyházi KGST-piacon 1994. január első napjaiban.) Puska…

Írta: Balogh Géza Lékhalászok a Túron  Hajnalban kelünk, lékelni indulunk. Kegyetlen a hideg, szikráznak a csillagok, szinte belefájdul az ember szeme. A szerszámokat még tegnap délután kikészítettük a tornácra, ne kelljen azokkal hajnalban vaklálni. Szálvágó fűrész, balta, háló, kávarúd, szák ……

Írta: Balogh Géza   Tegnap reggel átsiklott egy kígyó előttem az úton. Mánd és Fülesd között autóztam éppen, amikor megláttam az aszfalton tekergőzve, de mire kiugrottam, eltűnt a bokrokban. Rövid, tömzsi kígyó volt, valószínűleg vipera, mert a sikló sokkal hosszabb, s vékonyabb, ráadásul azok…

Írta: Balogh Géza   Szerkesztőségi szobánk egy hátsó udvarra néz. Kietlen, sivár, mint az ilyen udvarok általában. Ide nyílnak a boltok raktárai is, így aztán állandó a hangzavar, az autózúgás, a felfordulás. Nyáron homokot, szemetet kavar a szél, ősszel meg bokáig ér a sár. Fél évtizede is több…

Írta: Balogh Géza Szürke, kedvetlen a tavasz. Nyúlós, hosszú szálú eső csepereg, teremtett lelket se látni Mezőladányban. Csak egy kicsi, görnyedt öregembert. A kiskertjét ássa. Sűrű, loboncos haj, s vastag vasutas kabát. Szelíd, tétova mosollyal és kinyújtott,…

Írta: Balogh Géza   Volt egy cickányunk… No, nem sokáig, csak néhány óráig. Lent horgásztunk valahol Csaholc táján, a Túr mentén. A halak persze most sem jártak, meg sem mozdult az úszó egész éjszaka. Néztük hát az eget, meg a túlsó partot, hiszen oly szép, oly…

Írta: Balogh Géza Öreg, kérges kezű ember ül az udvaron. Alatta ócska nagykabát, mögötte hatalmas, leháncsolt farönkök. Nagy munkában van, tekenőt farag. Sózótekenőt. Szamoskéren aligha van nála ismertebb ember. De a környéken is ő a legismertebb a kéniek közül.…

Írta: Balogh Géza Száraz, ropogós avar borítja az árteret. Tenyérnyi levél vitorlázik, nesztelenül huppan a földre. Diót tallózok Kér alatt, a Szamos partján. Turkálom a zörgő avart, mátyásmadár röppen fel méltatlankodva. A töltésről messze látni. A túlparton…

Írta: Balogh Géza   Az ember nem mindig azért megy a Tiszára, hogy halat fogjon. Néha egyszerűen csak nézelődni akar. Bambulni. Vagy ahogy a régi pipatórium-tulajdonosok mondanák: bámulni magunkbul kifele.A múltkorában én is ezt tettem – ültem a parton valahol…

Írta: Balogh GézaCsendes vasárnap délután volt, cinkék kaparásztak a havas tornácon, mikor a cimborám kitalálta, menjünk át Csécsére gyalog. Menjünk, mondtam, hisz Csécse nincs messze, talán három kilométerre. Kettő, legyintett a barátom, a töltésen kettő. Csak nem a gáton…

Írta: Balogh GézaAz öregember egy fatuskón ült az udvar hátulján, fát aprított. A felvágott gallyat gondosan egy csomóba rakta, látszott, szereti a gondos munkát. Néha egy-egy hosszabb ággal a körülötte lábatlankodó tyúkok közé csapott, de vigyázott, nehogy megüsse…

Írta: Balogh GézaAzon a májusi hajnalon feszült csend ülte meg a nyíregyházi börtönt. Éjfél előtt néhány perccel egy rabszállító kocsi érkezett, a foglyok már tudták: "a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés" két nyíregyházi…

Írta: Balogh Géza   A falucsúfolók valamikor ismertek voltak országszerte, ma már sajnos alig-alig hallani közülük egyet is. A szatmári csúfolódók - melyek a kisebb közösségek etnikai sajátosságaira utalnak, s ha torzítanak is, de kiválóan jellemzik az adott…

Írta: Balogh GézaMost jöttem meg Kárpátaljáról, még mindig sajog a lábam. Pedig nem sokat gyalogoltunk, majd mindenüvé autóval mentünk. De nem is a gyaloglással volt a baj, hanem a dinnyével. Pontosabban egy darázzsal.Több napos szlatinai „sóbányászatból” tartottunk…

Írta: Balogh Géza Teremtett lélek sincs az utcán. A lombok között hallgat a madár, a fiókák is némán pihegnek a fészekben. Az árokparton sárgára aszalódott a fű, a virágokat szürke por fedi. Szatmári nyár, Nagyhódos, a zöld vizű Túr mentén. A Garbolc felőli faluvégen, a…

Írta: Balogh Géza Egész eddigi életemben két órám volt összesen. Mindkettő orosz. Az elsőt nagyanyámtól kaptam tizennyolc éves koromban, Munkácsról hozta szegény, a másik a messzi Szibériából származott. Nem lehet hát azt mondani rólam, hogy túlságosan érdekelnének e…

 Írta: Balogh Géza   Gondolom, van mindenkinek egy másik háza, ahol szívesen leélné a másik életét. Az enyém Gelénesen, vagy ahogy Beregben mondják, Génesen van. Szelíd partoldalba épült, és hatalmas fák tornyosulnak fölé. Vén fenyők, dió- meg körtefák…

Írta: Balogh Géza A tiszabecsi  ártér az egész Tisza völgy legszebb ártere talán, tele szilvával, dióval, birssel, s persze fűzzel, kőrissel, nyárral. S micsoda nyárfákkal!Igaz, a rendszerváltás után sokukkal fűrész végzett itt is, a legtöbbet mégis a Tisza…

Írta: Balogh Géza Nyest öli a barátom pulykáit. De az is lehet, hogy görény. Vagy vadmacska. Esetleg róka, de az nemigen szokott fára mászni. A mi pulykáinkat pedig a körtefákról szedegeti le az ismeretlen fenevad.     Éjjel jön persze, mikor mindenki…

Írta: Balogh Géza Az öregasszony a piaccsarnok kapujában állt, fakanalat árult. A csarnok előtti nagy tér Nyíregyháza igazi zsibvására, mindenféle kétes eredetű portékát kínálnak ott. Ukrán cigarettát, orosz vodkát, román szalámit, német étkészletet, amerikás…

Írta: Balogh Géza   Bundás, a puli kint állt az ajtóban, toporgott izgatottan. Látta kezünkben a botot, s ez neki egyet jelentett a csavargással. Hogy a kerten át leballagunk a Túrhoz, és nyakunkba vesszük a partot. Most azonban csalódnia kellett. Mert a barátom felzavarta a…

Írta: Balogh GézaEgy szépen kikészített rókabőrbe botlottam a minap. Gyönyörű, fekete hátú, kormos róka volt, és hiányzott az egyik lába. A nyíregyházi zsibvásáron árulta egy román asszony, nem értettük a szavát. Pedig sokat adtam volna érte, ha megtudom, hová lett a róka…

  Írta: Balogh Géza Vadrózsabokrokat kerestünk a csaholci határban. De nem ám holmi közönséges gyepű-, vagy parlagi rózsát, hanem a sokkal ritkább, Szatmárban legalább is nagyon ritka mezei rózsát. Almaborillata van, de én még sose szagoltam. A barátom azonban…