Tárcán kínálom

Írta: Ozsváth Sándor Húsvétvasárnap, templomba menet. Szeretek ilyenkor – kis kerülőt téve – mellékutcákon eljutni a Nagytemplomba, gyalogosan, testben s lélekben is készülve az úrvacsorára. Egyszer csak szinte gyökeret ver a lábam! Előttem, a kövezeten egy frissen felszeletelt félkilónyi kenyér…

Írta: Ozsváth Sándor  Manapság, autóbuszon-villamoson utazva, atyánkfia gyakran felejti szemét hatvanöt-hetven körüli asszonyok arcán. Milyen ismerős némelyik! Ez a szempár egy réges-régi össztáncon mosolygott rá az Aranybikában, az a még mindig huncutkás meg egy előadáson felejtkezett rajta pár…

Írta: Ozsváth Sándor Erre az üdvözlésre emberemlékezet óta „Fogadj’ Isten!” a válasz. Jól megtanultam mindezt már kisgyermekkoromban, Szatmárban. De korán felfigyeltem a szinte színtiszta református környezetben velünk élő katolikus testvérek érdekes köszöntésváltására is: a „Dicsértessék a Jézus…

Írta: Ozsváth Sándor Azt még természetesnek tartotta atyánkfia, hogy meg kellett tanulnia személyi igazolványa számát (Bródy János anno egyenesen dalra fakadt tőle!), s még pár fontos telefonszámot is viszonylag könnyen megjegyzett, de a ritkábban használatosokat – jól emlékezve nagyapja intő…

Írta: Ozsváth Sándor   Évtizedek óta figyelem honfitársaink külhoni viselkedését. Az ötvenes-hatvanas évek első határátlépései után – még csak a szocialista országok némelyikébe – szolidan viselkedő turistáink kellő megilletődöttséggel bóklásztak a határon túli területeken, elsősorban a történelmi…

  Írta: Ozsváth Sándor Bármerre is járok a Kárpát-haza déli és keleti részein, szembeötlő a hagymakupolák szaporodása. Délvidéken még visszafogott, Kárpátalján már erőteljesebb, Erdélyben és a Partiumban meg kifejezetten agresszív ez a templomépítési igyekezet. A Trianont követő impériumváltás…

  Makoldi Sándor (1945-2017) képéhez  Írta: Ozsváth Sándor Ezeréves ősi nyelven, ezeréves ősi jellel, az Úr kétezredik esztendejében, Vízkereszt napján jő üzeneted Sándor, hogy a Tejút csillagösvényén, eleink Világfáján, az Égigérő fán megérkezett hozzánk, mint ezer éve annyiszor, ismét…

Írta: Ozsváth Sándor   Gyermekkoromban a nagyecsedi labdarúgó-csapat sok száz kisfröccsöt látott törzsszurkolói még félig angolul, félig magyarul társalogtak a látottakról. Taccsról és kornerről beszéltek, s mindannyiunk kedvence volt a sziklaszilárd bekk meg az ördöngösen cselező center.…

Írta: Ozsváth Sándor   Atyánkfia éppen kilencszer költözött már életében, s minden hurcolkodás kényszerű seregszemlét is jelentett számára. Mit vigyen magával, mit hagyjon, ajándékozzon el vagy dobjon ki? Kedves könyvei mellett két tárgy ragaszkodott hozzá mindvégig: legelső fényképezőgépe (Pajtás…

Írta: Ozsváth Sándor                                                                            November 13-án, a magyar nyelv napján                 Boldogabb időkben a magyar iskolákban mindenütt tanították a beszédet, mivel alaptantárgy volt. A felvilágosodás és a reformkor nagyjai az un.…

Írta: Ozsváth Sándor                                                                                                                      Történelmünk útjain... A Keletiből még pontosan indul a belgrádi gyors, később aztán komótosan, a határon túl már szinte döcögve, nyílt pályán is meg-megállva,…

Írta: Ozsváth Sándor                                                                                                                      Történelmünk útjain… Mikor csak tehetem, mindig ajánlom barátaimnak, tanítványaimnak, hogy a trianoni határ szatmári túloldalán járva keressék fel Börvelyt is,…

Írta: Ozsváth Sándor Történelmünk útjain…   A Felvidéken, éppen a nyelvhatáron, hetvenre a magyar, fél kilométerre pedig az ukrán határtól fekszik Dobóruszka (Ruská), a Dobó-család ősi fészke. Itt temették el Eger várának híres főkapitányát. A hányatott sorsú főúr alakja minden magyar számára…

Írta: Ozsváth Sándor   Gyászol atyánkfia is, mint sok százezren e hazában s milliók a nagyvilágban. Eltemették Puskás Ferencet, a világ valaha élt talán legnépszerűbb focistáját. Atyánkfia még fiúcska korában látta játszani egyszer – de igaziból! – az Aranycsapatot a Népstadionban, talán…

Írta: Ozsváth Sándor                                                                                         Zemplénben, Ungban Negyedszázada jártam először a Bodrogköz határ menti részein, s már akkor elbűvölt a táj szépsége, különleges hangulata. Megcsodáltam Karcsa Árpád-kori templomát meg…

 Árpád vezér nyomában   Írta: Ozsváth Sándor Nem sok tája van ma a vén Európának, ahol egy honfiú – legyen az angol, orosz, spanyol, francia vagy német – ha megáll s körülnéz, elmondhatja: Őseim, a velem egy nyelvet beszélők már ezeregyszáz esztendővel ezelőtt is e földet birtokolták, itt éltek…

Írta: Ozsváth Sándor A kanyarban kissé nekikoccanunk a falnak, a beteghordó bocsánatot kér, majd betol az előkészítőbe.  A mennyezetlámpák s pár felirat alapján sejtem csak, hogy merre járunk a kórházlabirintusban. Fehér csempe mindenütt, halványzöld ruhások sürgölődnek, finom fémcsörgés, aztán…

Írta: Ozsváth Sándor   Füreden járva első utam mindig a Balaton partra vezet, a Tagore-sétányra. Olyan jó itt felidézni azt a már rég elsüllyedt világot, amelyben igazán otthon érezném magamat. Emlékezetem vetítővásznán ilyenkor megjelenik a parton Szentgyörgyi Horváth Anna kisasszony, andalogva,…

Írta: Ozsváth Sándor   Csekére megyek (a szatmáriak szóhasználatában Csekébe), mint minden év januárjában ’90 óta, emlékezni a Himnusz születésnapján kultúránkra s magyarságunkra. Vajon hányszor tette meg ezt az utat Ferenc tekintetes szekéren vagy homokfutón Álmosdra, Debrecenbe jövet? Neki tán…

Írta: Ozsváth Sándor   Két jegyzőkönyvecskére leltem nemrégiben. Egy észak-erdélyi fiatalember naplókötetei, melyet még szülőfalujában kezdett írni 1944. október 1-én. Az akkor éppen 21 éves levente, november 16-tól már a 8/II. 6. számú honvédezred katonája, nyitott…

Írta: Ozsváth Sándor   Kering az atyafi a debreceni plázában. Ritkán jár ide, hónapokkal a megnyitó után tévedt be először valami semmiségért, mert máshol bezártak, ez meg épp útba esett. Máig nem kerítette hatalmába a reklámozott érzés, ami csúcs, shoppingolni sem…

Írta: Ozsváth Sándor   Egy mángorlót tartok a kezemben – anno 1899 –, dédnagyanyámé volt, kit kisgyermekként még ismerhettem. Tizenhatodik születésnapjára készítette neki üknagyapám. Évtizedek óta van velem, szigorúan ellenőrzött határon csempésztem át annak idején…

Írta: Ozsváth Sándor   Folyásiránnyal szemben, a Kraszna mentén kattog a vonat inneni Szatmárból a túloldaliba. A Mátészalka-Nagykároly vasútvonalat kölyökkorom óta ismerem. Gyermekéveim Nagyecseden teltek, a nyári szüneteket meg rendszerint a gránic másik oldalán,…

Írta: Ozsváth Sándor   Atyánkfia vendégeskedik, régi, erdélyi barátai hívták meg születésnapot ülni. Mondják, rendkívüli az alkalom, mert ismét együtt a család!…

Írta: Ozsváth Sándor   A vasúti csomópontnak, ahol úrfikorában atyánkfia tanított, legalább száz éve a resti volt egyik legfontosabb közintézménye. Még a Monarchia idejében vívta ki magának ezt az előkelő státuszt. Mivel Pest után először itt álltak meg a gyorsvonatok…