Tárcán kínálom

Írta: Bódi Katalin   A nyolcéves fiamat ottalvós szilveszteri buliba hívták, őszintén szólva irigyeltem, aligha tudok felidézni az elmúlt évekből önfeledt mulatozást, amikor semmitől nem kellett szoronganom, jó volt osztozni az örömén. Délelőtt a kopogós hidegben…

Írta: Bódi Katalin   Válóperhez megyek tolmácsolni. Ebben a hónapban már a második. A korábbi már lezárult a második tárgyalással. Talán két évig is húzódott, a magyar asszony ügyvédjére egyszer rá is köszöntem ösztönből a homokozó szélén, azt hittem, az oviból…

Írta: Bódi Katalin   A villamosmegállóban ültem, nem taktikáztam, hogy elcsípjem a korábbi szerelvényt, volt bőven időm, ami persze azt is jelentette, hogy ott mindig hosszúnak tűnő perceket kell eltöltenem – így tudtam, hogy valaki valamilyen (nem romantikus) ürüggyel…

Írta: Bódi Katalin   A nyári tábor egy kisvárosban volt a Duna partján. A hosszú, alacsony lakóépület előtt alakulótér vagy sportpálya állt, amúgy meg a hajdani díszudvar durva salakkal felszórva, mindenesetre reggelente és esténként ott kellett gyülekezni csapatokban…

Írta: Bódi Katalin   A folyosón ültem és türelmesen vártam, hogy a kizúduló gyerekáradat lassan letisztuljon, s önző módon arra az örömre készültem, hogy megölelhessem a sajátomat, hiszen a kicsiket még bátran lehet ölelgetni az iskola folyosóján. Közben megérkezett…

Írta: Bódi Katalin Ahogy kiszálltam az autóból reggel, az automatikus lendülettől majdnem tíz centivel hasadt tovább új szoknyám hasítéka, azé, ami olyan térdben szűkülős, kicsit térd alá érős, nyilván nehéz benne lépni és kissé tipegni kell benne-fajta, de máshogy nem…

Írta: Bódi Katalin   Borinak, a nagy útra Önző módon majdnem minden nap kimentem a tengerpartra, ha nem esett az eső. A levélben egy hónappal korábban megkapott térképen előre kinéztem az eltéveszthetetlen útvonalat, hogy minél egyszerűbben és félreértés…

Írta: Bódi Katalin    Az egyetem előtt hatalmas volt a rajzás, a gyülekező esőfelhők közeledő árnyékára még ügyet sem vetettek az éles napsugarak. Fiúk és lányok álldogáltak kicsit tétován a jövés-menés közepén, „Free Hug” feliratú…

Írta: Bódi Katalin  Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek. Az ablakon túl mozdonyok zörögtek. Körülnéztem. Még mindig nem tudtam, ki tanít meg arra, hogy miként mondhatom ki, szeretlek. Különleges esemény történt délután, s mégis egyszerű, kollégákat…

Írta: Bódi KatalinSokféleképpen beszélünk róla, a legfontosabb családi ünnepként emlegetjük, a fény várásaként gondolunk rá, ajándékozni készülünk és ajándékokra várunk, bizonyos ételeket csak ekkor készítünk, néha kesergünk az elüzletiesedése fölött, havat…

Írta: Bódi Katalin   A város betelepül az erdőbe, elterpeszkedik az alföld mezőin, átível a folyón, felhág a hegyoldalon, utálatos, amikor megcsúszik a kerék a vastagon hömpölygő barna faleveleken, vagy amikor a szélviharban gallyak hullanak a szélvédőre, s…

Írta: Bódi Katalin Mostanában korán kelek. El kell érnem a korábbi vonatot, hogy időben beérjek a munkahelyemre. Emiatt a gyerekeknek is korábban kell kelniük, de valahogy ez az előrehozott ébredés rendet is hoz az életembe, ami igazi luxus. Még sötét van, amikor egyik…

Írta: Bódi Katalin Karácsony előtti napon jöttek, becsengettek, s mikor kinyitotta a kaput, azonnal a földre teperték. Hason feküdt, szorosan hátracsavart karokkal, szokatlan nyugalomban, hiszen tudta, miért jöttek. Évekkel korábban kezdődött. Nem szeretett otthon lenni, s amikor a…

Írta: Bódi Katalin Mindenkinek a gyárban dolgozott az apukája, sokaknak az anyukája is. A városban mindig összebólintottak egymásnak az öregek, akik még a gyárból ismerték egymást. Csak tízévesen kerültem a közeli általános iskolába, amit még a múlt század eleje…

 Írta: Bódi KatalinSzámomra a falu gyermekkoromban dédnagyanyámnál volt, ahová viszonylag gyakran jártunk, hiszen édesapám családját a városunkban élő szülein kívül mindössze csak az ott élő néhány rokon jelentette. Ott volt nyári konyha, nyikorgós kút bádogkáddal,…

Írta: Bódi Katalin  Általános iskolában a biológia teremben, az üveges szekrény jól látható részén volt egy különös befőttesüveg sorozat, amit a felsősök már sutyorogva és magabiztosan nézegettek minden titkok tudóiként. Embriók, magzatok lebegtek…

Írta: Bódi Katalin   A könyvesboltból a könyvtárba igyekezve átvágok a katolikus templom előtt, s eljátszom egy pillanatra a gondolattal, jó lenne betérni ennek az épületnek a magányába is, elidőzni egy kicsit út közben, de a kapuzat áloszlopára erősített felirat…

Írta: Bódi Katalin  Sokat járt ott gyerekként, minden évben, amint kitavaszodott, autóval vagy busszal indultak el a lakótelepről, hogy felgyalogoljanak a várba, különös családi programként, amelybe jól betagozódtak a gyerekként hamar felismert szerepek, apa némán, az…

Írta: Bódi Katalin   Esett az eső, már megint, még mindig, mintha soha nem akarna tavasz lenni, az üres szökőkútban lassan gyülemleni kezdett a víz, nincs is paradoxabb látvány az esőben működő szökőkútnál. A csodaszép, de azért egy kicsit giccses klasszicista…

Írta: Bódi Katalin  Amikor leült az üvegfal mellé, két teafiltert morzsolgatott a kezében s csak odabiccentett a pincérnek, aki nemsokára kihozta a szokásost, egy fél liter jéghideg vizet, egy csésze forrót a teához, amit a filterek hamarosan bordóra festettek, egy kis…