Tárcán kínálom

Írta: Radnó György Péter és Titanilla   Egy napsütéses, anyák napi hétvégén Péter az állomásra igyekezett. Randevúja volt. Tönkrement házassága óta még nem történt vele ilyen érdekes dolog. Egy régi ismerősét várta, Titanillát, akivel jó barátságban voltak, noha eddig nem voltak személyes…

Írta: Radnó György   Egy újabb év. Egy páratlan. Bár az előző páros elmúlt, de mégsem volt páratlan. Ez jó vagy rossz? Nos, páratlanok is lehetnek boldogok és párban élők is boldogtalanok. Ha már gyerek van... Ha egy, akkor páratlan a boldogság, ha kettő, akkor már párban páratlanok. Esetleg…

Írta: Radnó György   Az izzó aszfalton lassan gördülő elektromos autót az útba beépített szenzorok irányították éppen, így Zalahár nyugodtan elfordíthatta a vezetőülést az út széle felé, és önfeledten gyönyörködhetett a látóhatárig lila és sárga színekben pompázó réti virágok szépségében. Sokkal…

Írta: Radnó György   Reggel van. A kertvárosi sorház emeleti hálószoba ablakában mozgó fényként jelenik meg a nap lapos fénye. A fák ágait az enyhe nyári szél lengeti, a rajta átszűrődő fény ostorozza a szoba falát, mintha vitázna, hogy a fény vagy az árnyék erősebb. Sztelián az ágyon fekszik,…

Írta: Radnó György   Valamikor a 80-as évek közepén Erdélybe indult egy fiatal baráti társaság. Hajnalban indultak, úgy tervezték, hogy ebéd körül érnek Marosvásárhelyre. Hónapok óta készültek erre az útra. Mindannyian túl voltak a katonaságon, egy három-négy hetes utazást terveztek, attól függően…

Írta: Radnó György   A téglakerítés postaláda alatti kis beszögellésében talált magának éjszakai menedéket Kuplung, a kutya, itt talált rá a házban lakó gazdasszony. Azonnal betessékelte némi simogatással kényeztetve, és már melegítette is az előző napról megmaradt…

Írta: Radnó György   A pályaudvarra beérkezett vonattal együtt lassult le az észak-nyugati szél. Hogy igazából északi vagy nyugati, azt ő maga sem tudná eldönteni, nagyjából onnan érkezett a vonat is. Az aluljáró lépcsője a lejtés mértékével szívja magába a…

Írta: Radnó György   A helykulcsa Béta életének második szakaszában járt, és már bejáratos volt a víztérbe. Számára a mások által elmesélt tér szebbnek tűnt, mint ahogy eddig gondolta, nagyon szeretett ott lenni és csodálni a felfelé futó vízfalat, mint folyót és fent…

Írta: Radnó György   Valahol a kerek föld egy nagyvárosában él a filozófusunk. Minden este kiül tízedik emeleti teraszára, elszívni a napi pipáját. Ilyenkor kicsit kiszabadul a számítógép virtuális cselekvéseiből az igazi, valós világba. Évek óta figyeli a szemközti ház…

Írta: Radnó György   Kuplung, a sokat megélt eb végre, nagy nehezen megszabadult attól a vak embertől, aki mellett eltöltötte utóbbi napjait. Már régen érett a szökés, mert állandóan a fejére koppintott fehér botjával, ha kicsit előrébb merészkedett tőle. Ez nagyon…

Írta: Radnó György   − Vége a csatangolásnak! − döntötte el Kuplung, és azonnal munka után nézett. Család kellene meg egy kis kuckó! − álmodozott. Szemei előtt máris hat-hét kis gömböc, göndör szőrű vakarcs játszadozott a rendezett kertben elhelyezett kutyaól előtt,…

Írta: Radnó György   Pára terjeng a plafonig csempézett sarokból, ahol a zuhanyrózsából több száz egyenes vízsugár célozza meg és szinte masszírozza a kutya sok szemetet látott testét. Kuplung az a kutya, akit most kozmetikában kényeztetnek. Nem volt ez mindig így. Nem…

Írta: Radnó György   Kuplung szerencsés kutya, mert rövid szőrén nem látszik meg a gondozatlanság, bár már hetek óta az utcákat járja. Most egy megszokott útvonalon ballag. A fal mellett osonva szaglászik. Az emberek a járdán dolgukra sietnek, mint a robotok, rá sem…