Tárcán kínálom

Írta: Kántor Zsolt   A GPS szerint az égbe felmegy az út. Majd a feje tetejére áll a világ. Így áll talpra a rend. Csupa töprengő virágszirom a víz felszíne az esőcseppek miatt. Szinte beszívja magába az égboltot a tó. Takaros viskó a parton: mese-ól. Az élőbeszédet szétveri a benső némasága.…

Írta: Kántor Zsolt   1. Forró szél Ahogy nyílt a hámló plüss-ajtó, megjelent a kisvárosi könyvtárban a plébános, kicsit dülöngélt, a könyvespolcot súrolta a vállával, de nem esett el, az utolsó pillanatban megkapaszkodott a Ki kicsoda? lexikonban. Néhány szál haja az…

Írta: Kántor Zsolt   1.Tradíció anyagcsere A fekete tinta szüzessége. Mondja az unokatestvérem. Ahogy belemártja a pennát a kalamárisba. Teremtő raszter van a papírlap alatt. Tusrajz, textilszálak. Üzenet és kapcsolat. Kész van, ami készül. Erdély Miklós szavai. A…

 Írta: Kántor Zsolt   Adél-nappalok, napló-lapok   1 Kinyílik az intuíció könyve. Szépiapor és kalcium foszforikum van benne. Plusz Tandori rajza a telefirkált tojásokról. Bár liliom hervadozik a zongorán, az illata már beköltözött a billentyűzetbe. Érezni, ahogy…

Tálcán kínálom (a témát) Írta: Kántor Zsolt   A műfaj tulajdonképpen flexibilis. Téma a gondolkodáshoz. Lehetne valójában egy ezüsttálca. Napocskás, napraforgó alakú csipketerítővel a közepén, rajta egy pohár, tiszta vízzel. Mellette ama reggeli kávé. Szecessziós…

Írta: Kántor Zsolt  Határ Győző emlékére   Ahogy kiléptem a lakásból, átkapcsolt a fejem. Megérintette a talpam a küszöböt, és valami nagyon megváltozott körülöttem. Úgy néztem erre a világra, mintha nem lennék a része, és soha nem is lettem volna. Először: a…

Írta: Kántor Zsolt   A Furulya lakópark. Színes fatörzsekből épült játszótér. A Klarinét út és a Oboa tér közötti sávban. Csupa fűzfa. Lelóg minden gally, a tűnődés is, olyan mélabús. A szoborsétány a folyópartba torkoll. Új helyszíneket talál ki magának…

Írta: Kántor Zsolt )A széttett zárójelek útján(   Kövek közé szorult lábbelik. Vas topánkák. Letört sarkak. Hajtincsek. Részvét és rezignáció. Egy páratlan papucs. Mintha fürödni mentek volna a lelkek. Mennyi minden van bennünk? Makkok, dióhéj és kökény. A felszín…

Írta: Kántor Zsolt Az ember tesz, csinál: alkot és készít. De a karrier utcájában belebotlik a mindennapi kirakodóvásárba, mint minden időutas. És ott minden szépnek és öröknek tűnik első pillantásra, amíg közelebbről meg nem nézi. A lábujjhegyen járkáló diszkréció és…

  Írta: Kántor Zsolt A Himalája hegység az új idő-közben (sic! szela) alakult ki; két szárazföldi lemez, az eurázsiai és az indiai kontinensek ütközése hozta létre. Több párhuzamos láncból áll, szerkezete üledékes és kristályos. A Himalája elnevezés a szanszkrit…

Írta: Kántor Zsolt   Ápoltam Adélt, a szomszéd lányt, a szülei elutaztak, kaptam pénzt érte, hogy ebédet vigyek neki, közben Helgával jártam, aki néha segített Adél sebeit bekenegetni, szóval zsír, rentábilis munka, kezdetben jég, hiszen idült poklosság támadta meg…

Írta: Kántor Zsolt   Az ujj játékai a bársonyos billentyűzeten, igencsak lágy dallamot konstituál abban az őszi kertben, ahol a zenekar tanyát ütött az Arborétum közepén.  Milyen tapintattal artikulálják az érthetetlent, ami redőzetként telítődik a félhomályban,…

Írta: Kántor Zsolt  Adaptáció frigyre és laptopra[1] Richárd Brautigan, a neves prózaíró ült a szigetnek kialakított Internet Café partján, és webkattintotta az egyik távolban lévő vitorlás hajót. Erre rögtön beinstallálva találta magát a kávéház honlapján. Ott…

Írta: Kántor Zsolt   Operatív tisztként férkőztem a bizalmába a nyolcvanas évek közepén, de igazi barátságot szerettem volna Vele. Hamar rájöttem, bár akkor még pályakezdő költő voltam, valami egészen új dolog kezdődött Általa a magyar lírában. Nem a tartótiszt…

Írta: Kántor Zsolt Arra az időszakra gondolt, amikor még volt munkahelye, irodája. Volt dolga ezen a világon. Tárcanovellákat írni. Erotikus glosszákat. Futurista lírát. Most aludni próbált egy munkásszállás vaságyán, de ébren tartotta a gondolkodás, egyre több reménység…