Tárcán kínálom

Írta: Nagy Farkas Dudás Erika   Mint aki beteg, vagy mint akinek éppen valami nagyon fáj: hétrét görnyed a kihűlt kávé fölött. Mi a baj megint, kérdezem, erre azt mondja, hogy ne aggódjak, az eredményei elfogadható keretek között, másról van itt szó! Megmérgezték a nemrégen hozzácsapódott és…

Írta: Nagy Farkas Dudás Erika   A keskeny járdán trágyalé-patak, ahogy ebben az utcában, ebben az évszakban mindig. A környékbeliek megszokták, mint az előző ősz pépes maradékát, a járdát esős időben járhatatlanná tevő vastag réteg diófaavart is. Aki bírja terpesszel, az átlépi a barna eret, aki…

Írta: Nagy Farkas Dudás Erika   Most élsz, a régi sláger és anyád is ezt mondja, amikor a jövő heti vendégségen idegeskedsz – messze az még! –, vagy amikor azon, hogy miből veszel a gyereknek cipőt. Ma kapott nyugdíjat, és régen tervezi, hogy a lábbelit majd ő, fogd az…

Írta: Nagy Farkas Dudás Erika   – A hétköznapokban nekem a fájdalom az ünnep – mondogatta Irma, akinek egész élete Isten és a férfiak kiszolgálásából állt, mindennek tetejébe csak fiai születtek, akik, mivel úgy látták apjuk példáján, maguknak is föltétlen…

Írta: Nagy Farkas Dudás Erika   Nyaralásról visszatért ismerősünk mesélt egy faluról, ahol senki sem lakik, a házak gazdátlanul pusztulnak a hegybe, és bár tulajdonosaik a közelben élnek…

Írta: Nagy Farkas Dudás Erika   Egy korcsolyázó suhan el mellettem, a gyerek majdnem föllök. Minden út visz valahova, trallala, énekli, amikor elhagy, de a folytatást elnyeli a dombra kanyarodó úton közöttünk gyorsan növő távolság. Már száraz az aszfalt, de még vízcseppek a…

Írta: Nagy Farkas Dudás Erika   Dédi vasárnapi táskájában csak a csontkeretes szemüvege, a kapcsos imakönyve és a szépre hímzett, horgolt szegélyű batiszt zsebkendője volt. Utóbbit néha finom mozdulattal arcához érintette, de orrtörlésre a zseb mélyéről marokba gyűrten…

Írta: Nagy Farkas Dudás Erika Angyal Feri is egy lassan homályba vesző emlék: öreg és ősz, különc ember volt, egy tenyérbe férő lapos kő éppen úgy hozzá tartozott, mint a másik emberhez a pipa, vagy a kalap.Megszoktuk, hogy mindig magával hordozza. Minek nála a hideg tárgy, a…

Írta: Nagy Farkas Dudás Erika   Irma talpig hála, hogy nem töltött sok órát a hó miatt veszteglő autóbuszban. Rosszat álmodott, és mert baljósnak tűnt az időjárási előrejelzés, lemondta az utazást. Tudod-e, mi bajom a hóval, kérdi, és mint aki otthon, kiválasztja a…

Írta: Nagy Farkas Dudás Erika   Fényes, egészen selymes tapintású volt a sámfa, amire a lyukas zoknikat húzta talpalni nagyanyám. Nem, nem is a lyukasakat! Azokat csak az előszobafogasból kicsavart kalaptartó „gomba” segítségével stoppolta. Valóban olyan volt, mint a…

Írta: Nagy Farkas Dudás Erika Bácskai özvegyasszony meséli, hogy szívét hasogatja – de igazából és tényleg! –, ha találkozik a jövevénnyel, akinek eladta a földjét. Kényszerűségből, mentegeti magát, kendője csücskét babrálva. A nyakába szakadt mindenféle baj, kórház, műtétek miatt. Sokba kerül az…

Írta: Nagy Farkas Dudás Erika Tamás azt mondta, Fruzsi, hogy jól írj, ahhoz el kell adnod a lelkedet. De néha az is elég, ha megteremted magadnak a poklot és a mennyországot – egyszerre. Tamás ebben nagy volt, a pokol és a mennyország teremtésében. Akarsz-e a tanítványom…

 Írta: Nagy Farkas Dudás ErikaA fiam vízbe fulladt, elvitték a tündérek. Mondtam neki, hogy ne menjen a tóhoz, de nem hallgatott rám. Azóta is gyakran álmodom róla, álmomban felém nyújtja karját, sóvárog a fény, a fent után, de a zöld hínár derekára csavarodik, lehúzza,…