Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2013.01.10. 18:00 Ésik

Az örök menyasszony

Címkék: margittai h. ágnes

Írta: Margittai H. Ágnes

 

− Hófehérke, Hófehérke! Hol vannak a törpék? Itt egy alma, Hófehérke! – visították a játszótér törpéi. A pad szélén egy asszony ült zavaros tekintettel, kezében egy darab kenyér, amiből néha aprókat tépett, és a körülötte le-leszálló galamboknak dobta − Hófehérke. Harminc éve mindennap lement a játszótérre, a gyerekek cserélődtek, új galambok jöttek, csak Hófehérke nem változott: fehér cipő, fehér harisnya, fehér sapka télen-nyáron. Nem változott? Dehogynem változott! Hol van már a szép csillogó fekete haja? A prémes sapka alól csimbókokban lógnak ki megszürkült tincsei, egyenes dereka meggörbült, vékony, sápadt arcáról ezernyi ránc kiáltja világgá a meggyötörtséget.

Sorsát mindenki ismerte a városban, talán nem is volt család, amelyben ne került volna szóba a neve legalább addig, míg továbbadták a történetét. 1943-at írtak, a német csapatok körülzárták a várost, megkezdődtek a bombázások, az emberek naponta kényszerültek az óvóhelyekre.

Hófehérke – akkor még Matildka – éppen húszéves volt és az esküvőjére készülődött. Katona vőlegényétől nemrégen kapott hírt, hogy a sebe szépen gyógyul, és ha Isten is úgy akarja, hamarosan találkoznak. Matildka elment a varrónőhöz a menyasszonyi ruhájáért, már megvolt a cipő, a fátyol, a kesztyű is. Hazafelé az utolsó száz métert már futva tette meg a bombázásokra figyelmeztető fülsiketítő hang miatt. Mire a lakásba ért, a szirénák elhallgattak, ő pedig lázasan húzta magára a frissen elkészült ruhakölteményt. A szülei sürgették, hagyja a próbálgatást, siessenek a pincébe, de Matildka csak serdült-fordult a talpig érő, csupa csipke fidres-fodros fehér csodában, hiszen többször előfordult, hogy feleslegesen mentek le, vaklármának bizonyult a légitámadás.

Az örömtől mámoros ifjú menyasszony még a ruha patentjaival bíbelődött, amikor óriási robbanás rázta meg a házat. Az ablakok betörtek, a plafon leszakadt, a légnyomás a szoba sarkába repítette a lányt. Órák múlva az üszkös romok között találtak rá, cafatokban, füstösen tapadt rá élete legszebb ruhája. Semmire sem emlékezett többé, nem tudta, ki ő, kik a szülei, hol élt, hány éves, csak egyet tudott, hogy hogy jön a vőlegénye, és készülnek az esküvőre, már rajta van a menyasszonyi ruhája. Ettől kezdve csak fehérben járt, semmilyen más színt nem fogadott el. Darabjaira hullt a világ, és képtelen volt többé összerakni az apró mozaikokat. Elmosódott emlékképek szaggatták néha az elméjét, olyankor jajgatva kereste az utcákon az emlékeiben felsejlő alakokat. Összefüggéstelenül beszélt az emberekhez, zavartan kérdezgetett, és a végén mindig a vőlegényét követelte. Fürkészte az arcokat, néha egészen közelre merészkedett, tudattalanul kereste a szempárt, a tekintetet, amit annyira szeretett. Az idegenek megrémültek tőle, a városlakók hol együttérzőek, hol közömbösek, hol gyalázatosan közönségesek voltak vele.

Az évek múlásával eltűntek a kínzó emlékképek, lassacskán mély apátiába süllyedt, nem érdekelte semmi, önmaga ellátása is meghaladta az erejét. Kórházba került, nem evett, nem ivott, minden kapcsolatot elhárított.

Egy reggeli vizit alkalmával azonban megmagyarázhatatlan dolog történt. Amikor a főorvos, a szokásos két tanársegéd és a vidéki kórházba tapasztalatcserére érkezett három fiatal rezidens megállt az ágy mellett, Hófehérke máskor érdektelen, semmitmondó tekintete élénkké vált, a szeme és a szája körüli mély ráncok vibrálni kezdtek, és hihetetlen harmóniát sugárzott egész lénye. A professzor értetlenül állt, hiszen egy kedves, szeretnivaló, életteli arc ragyogott rájuk. Aztán a madárcsontú hófehér karocskák kitárultak, mintha az egész világot akarnák átölelni.

− János, János, János!

Ez a hang más volt, mint amit eddig hallottak tőle, ez a hang erőteljesen, boldogan, bizakodón csengett. Pár pillanat múlva karjai halkan puffantak a paplanon. A dermedt csendben három tétova szempár meredt a főorvosra. Mire végigjárták a kórtermeket, megismerték Hófehérke történetét. Megérintette őket a cseppet sem mindennapi sors, de nem sok idejük maradt töprengeni fölötte, hiszen folytatódott a rendelés, a betegfelvétel.

Este az egyik fiatal orvosnak eszébe jutott a délelőtti különös átváltozás, magán érezte a nő átható tekintetét, szinte érezte a kézfogását, beleborzongott, amikor a nevet is újra hallotta, hiszen az ő neve is János, vagyis Jana, ahogy otthon hívják. Öt évvel ezelőtt Berlinből jött Budapestre tanulni az apja kívánságára, aki talán így akarta jóvátenni, hogy kicsi korában nem tanította meg rendesen magyarul.

Másnap távirat várta, hogy az édesapja haldoklik.

A temetésre érkezett haza. A szertartás után bement az apja szobájába, leült az íróasztalához, csodálta példás rendet, elgondolkodva nézte a falon lógó fényképeket. Tolultak az emlékek, a bájos mama ölében a két gyerek, a bátyja és ő, a szülei esküvői képe, az anyja lány korában decens csipkegalléros szövetruhában.... Ekkor búcsúzott el mindentől, ami az otthont jelentette számára. Lendült a keze, hogy kihúzza az íróasztal fiókját, ám félúton megtorpant. Gyerekkora óta tudta, hogy tiszteletben kell tartani egymás magánéletét, levélbe, naplóba soha nem olvasunk bele.

Félve, nagyon lassan húzta ki a fiókot. Csekkek, számlák, újságcikkek sorakoztak élükre állítva. Megkönnyebbülten próbálta visszatolni – örült, hogy semmi személyes dolgon nem akadt meg a szeme –, de a vaskos tölgyfa fiók nem engedelmeskedett, mert egy fekete bőrfedelű, kopottas notesz útját állta. Kezébe vette, ujjbegyeit le-fel járatta rajta, míg szinte égni nem kezdtek az ujjai. Furcsán érezte magát, mintha egy láthatatlan erő húzta volna vissza, de egy hirtelen mozdulattal mégis kirántotta a kis könyvet lezáró reteszt. A megsárgult lapokon apja sűrű soros, szálkás betűi ugráltak a szeme előtt: szerelmem, újra, esküvő, fájdalmas, napsütés, várlak, szeretlek, selymes, elválni, gyáva, háború, Isten, bánatban, gyönyörű, zokogó, örökké, örökké, örökké, Matild, Matild, Matildkám…

 

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr765010545

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Balu424 2020.09.20. 18:23:58

Ez nem a debreceni Hófehérkéről szól egye? Mert róla NEM szólhat!

csokosszaju 2020.09.27. 23:02:47

szia, mit tudsz Hófehérkéről?
süti beállítások módosítása