Tárcán kínálom

Írta: B. Tóth Klári Kórház, belülről Elfekvő. Kicsit jobb az előző államinál, de ezért borsos árat kell fizetni, hogy a minimum ellátást megkapják a betegek, és ne állatként kezeljék a haldoklókat. Közeli rokont látogatunk a családdal kétnaponta, sógornőmékkel felváltva, K. nénit. Stroke.  A…

Írta: B. Tóth Klári   Amint másztam kifelé a körvonalamból és épp nekiütköztem nagy koccanással saját határaimnak, elém pattant két kis méltatlankodó szóköz, akik egy vigyorgó szmájlit görgettek a süppedős tejúton. – Állandóan elbitangol a kozmikus térben ez a kölyök – panaszkodtak a szóközök. –…

Írta: B. Tóth Klári   Legtöbben nem jöttek be a galériába. Szívélyes invitálásunkra „Majd máskor, most sietnem kell” válasz érkezett nap mint nap, a „Hagyjatok békén az ócska kacatjaitokkal” szinonimájaként. Csőrikét azonban mindenki észrevette. Kedves, hirtelen visszahajló, esernyőnyél-szerű…

Írta: B. Tóth Klári   A pályaudvarról hömpölygő utasok húzzák, ráncigálják maguk után bőröndjeiket, nagyot zökken egyik-másik a silány aszfalton. Szemben deszkafal takarja a négyes metró építkezését. A mély munkagödörből úgy emelkedik ki egy hatalmas sárga daru, mint állatkerti ketrecéből a…

Írta: B. Tóth Klári   Ahogy kikászálódtam a kocsiból, mintha penge hasítaná a bőrömet, arcomra tapadt hajszálaimtól alig láttam. Kihalásztam a képet a csomagtartóból. Azonnal belekapott a szél, dagadt a vászon a vakkereten, vitorláztam a kávéház felé, szinte úsztam a…

Írta: B. Tóth Klári   Utoljára a sétálóutcában látták, amikor benézett a kirakatba, és észrevette, hogy félregombolta a kabátját. Gyorsan megigazította, a kiállításra mégse mehet ilyen rendezetlen külsővel; a szembejövő régi tanítványa épp ekkor köszönt rá,…

Írta: B. Tóth Klári   Olyan szegények voltunk, hogy meisseni étkészlettel terítettünk nap mint nap, és családi címeres ezüst evőeszközzel ettünk. Ugyanis ezeket örököltük az…

Írta: B. Tóth Klári   Sintár bácsit nem lehetett látni a kutyája nélkül. Össze voltak nőve, mint két hű barát. Rex olyan kutya volt, hogy jobban értett magyarul, mint sok ember. Egyszer az öreg a kertben nyomkodta a bicikli gumiját: lapos volt. Odavetette csak úgy foghegyről:…

Írta: B. Tóth Klári   Ahogy vonultak a tehenek, reggel hétkor, behallatszott a kolompszó a konyhába, mentek ki a legelőre, este hétkor vissza, a kolompkoncertre minden gyerek a kapuba rohant, el nem mulasztottuk volna a csordát. – Megjöttek a tehenek, megjöttek a tehenek! –…

Írta: B. Tóth Klári   Utazgattunk Bulgáriában. Nem sok pénzünk volt, de azért meg tudtuk volna venni Sozopoltól Burgasig a buszjegyet, de kiderült, aznap már nincs több járat. Pedig nem is volt késő. Mit csináljunk? Visszamenjünk autóstoppal? Ez akkoriban itthon általános…

Írta: B. Tóth Klári   Borongós, ködös vasárnap reggel volt. Az ég úgy ereszkedett a házakra, hogy elnyelte a Pilist, de még a templomtornyot is. A nyomott hangulat rátelepedett a Duna menti falucskára, megülte a lelkeket. A falusiak lelassult tempóban végezték mindennapi…

 Írta: B. Tóth Klári   Üldögélek a HÉV-en, nyakig merülve a könyvembe, utasok szállnak fel-le, ajtók nyitódnak-csukódnak, de én csak falom a fejezeteket egymás után, lábammal a kocsi oldalához szorítva a frissen restaurált festményt. Este lakkoztam, hiába bugyoláltam dupla…

Írta: B. Tóth Klári   Sose tudom, melyik én ébred fel reggel. Este gyanútlanul lefekszem, olvasgatok, írogatok, gondolatban megtervezem a másnapot, tele vagyok optimizmussal, életkedvem egy cserkésztábornak is elég lenne, de reggel elveszítem ezt a magabiztosságot, rájövök, hogy…

Írta: B. Tóth Klári A szülőszobába érve valótlanul magas, sikoltozó hangokat hallottam az elfüggönyözött rész mögül: – Ányóm, ányóm, édesányóm, mér szűté á vilógrá! Aztán pillanatok alatt felcsendült egy még magasabb hangocska, válaszolva a megkínzott…

Írta: B. Tóth Klári Ismét izzó augusztus végi délután volt, a Dunakanyar tele fürdőzőkkel. A Szigetorr hemzsegett a nyaralóktól, akik még utoljára meg akartak merítkezni a Duna langyos hullámaiban. Alig fértem oda a víz szélén veszteglő kenunkhoz, amivel férjem evezett…

Írta: B. Tóth Klári – Nem akartam ötödik lábost, hatodik paplant, sokadik csillárt adni nászajándékba – mondta nővérem az esküvőnkön –, inkább befizettem nektek egy prágai útra. Brünnben is rendeltem szobát két éjszakára, hogy lássátok Spielberg várát, ahol…

Írta: B. Tóth Klári…

 Írta: B. Tóth Klári                                             Kellemes…

Írta: B.Tóth Klári Kipling: A dzsungel könyve. Többezer kötetes házi könyvtárunk egyik súlyos hiányossága. Különböző higított változat akad ugyan a polcon, de családi elv, hogy csak minőségi anyaggal dolgozunk. Szóval lányomnak  péntekre olvasónaplót kell írni a…

Írta: B. Tóth Klári Évek óta megszokhattuk éjszakai ámokfutását, őrjöngését, sípoló hörgéseit.– Mi volt ez a kísérteties zaj? – kérdezik az átvirrasztott éjszaka után idegileg megviselt hálóvendégeink, de lecsillapítjuk indulataikat. Elvégre Masa –…

 Írta: B. Tóth Klári Hétfő van. Találkozót beszéltünk meg egy kedves barátommal a Török Szerájban. Nem késhetek el, ő rendkívül pontos, sőt az a típus, aki inkább előbb érkezik. Mindig elegáns, visszafogott férfiparfüm lengi körül, tengernyi elfoglaltsága…