Tárcán kínálom

Írta: Kiser Edina   Dinnyézünk. – Nézd! – vicsorog Előd, mutatja a fogát. – Úgy érzem, hogy a felső állkapcsom nem fekszik elég jól az alsóra. Nem záródik jól a két állkapcsom. – Hát, én nem látok problémát. Szép, egészségesek a fogaid –vizsgáltam meg tüzetesen, és próbáltam megnyugtatni. – Az…

Írta: Kiser Edina   – Na, ezt mondom! Ugye? Ezt csinálta a múltkor is! Azt mondta, hogy szüksége van ránk! Aztán egy frászt! Emlékeztek, amikor a lánya férjhez ment? Azt is hogy’ tudtuk meg? Utólag! Persze, akkor tudott a vállamon sírni, amikor az aktuális Ferije elhagyta. Akkor kellettem neki,…

Írta: Kiser Edina   Tegnap a nappaliban megjelentek a hangyák. Sietősen instant megoldást találtam. Összeporszívóztam őket. Ma főzés közben szinte körül harsogott a csönd, pedig Előd is a közelben volt. Ilyenkor a következők járnak a fejemben: 1. „Előd olvas.” Igen, olvas. Ő így nevezi azt,…

Írta: Kiser Edina   Tegnap a fiam egy kis finomságra vágyott. – Anya! Menjünk el a boltba, és vegyünk valami finomat – kérlelt. Érezhető volt az ellenállásom: – Kisfiam! Az imént uzsonnáztál, és egyébként sem tesz jót a sok édesség. – Deeeeeeee! Anyaaaaaaa! Kéééééééééééérleeeeeeek!– fogta…

Írta: Kiser Edina     Egészen kicsi gyermekkorom óta olthatatlan szeretetet éreztem az állatok iránt. Nagyapámnak volt egy lova, Mundér. Apró, három éves forma kislányként, hatalmasnak láttam a szilaj mént. Amikor pedig az udvarra kiszabadult és zabolátlanul vágtatott (már amennyi helye volt), én…

Írta: Kiser Edina   – Állj meg! Menj vissza! – Rendben! Visszafordulok! – mondta a férfi és fékezett. Az autó megállt. A nő az ülésen csöndben ült. Száját vékonyra húzta a düh és az elkeseredettség. – „Miért? Miért?” – üvöltötte a kérdést legbelül. Mire az autó visszatért a tetemhez, már…

Írta: Kiser Edina   Azon merengek, mit tennék, ha egy napfelkeltekor arra ébrednék, hogy kihunyó életem utolsó pillanatai érkeztek meg hozzám. Nem lesz több kezdet, nem éget a forró napsugár, nem pihentet a nedvességet hozó hold, az elcsendesítő éjszaka többé nem emel ölébe, hogy álomhozó…

Írta: Kiser Edina   Gondolkodom már egy ideje azon, hogy kellene valami szakkönyv vagy valami, ami elárulja nekem, hogy hogyan szoktassam hozzá az elkényeztetett panelkutyámat a csibész falusi kutya életre. Megmondom őszintén, reménykedtem, hogy itt lesz a kertes ház, a nagy porta meg a „frídom”…

Írta: Kiser Edina   Amikor Előd már tudott járni, kíváncsian fedezte fel a világot. Óvatosan kapaszkodva járkált, egyik lábacskáját a másik után rakosgatta. Kicsi volt a lakás, azon belül a nagyszoba is. Volt benne egy francia ágy a sarokban és az ágy oldalához téve két komód, hogy ha a fiúcska…

Írta: Kiser Edina   Amikor azt hiszed, hogy vidékivé válásod első fél évét túlélve már nem érhet meglepetés, hiszen túl vagy azon, hogy kézzel szedd le a huszonnégy gyümölcsfáról a beteg leveleket, hogy legyen termésed... Amikor túlélted az első slukkot, amit a rothadó csalánlevél gőzéből szívtál,…

Írta: Kiser Edina   Amikor a közelmúlt eseményei felkorbácsolták az indulatokat, engem is magával sodort az ár. Kétségbeesetten figyeltem, hogy mi az, ami történik. Illetve figyeltem azt, amit akarták, hogy figyeljek. Olvastam azt, amit akarták, hogy olvassak. Azt az álláspontot…

Írta: Kiser Edina   Állok talpig felfegyverkezve. Igen...igen...most már biztos..., ma füvet nyírok. Felvettem a lányom kosaras nadrágját és egy színben hozzá passzoló felsőt (egy nő adjon magára), a férjem 44-es kitaposott, sokat látott sportcipőjét, majd – végső…

Írta: Kiser Edina   Átlagos reggel, átlagos hátfájással. Igen, a mozgás nagyon hiányzik. No meg az idő, ami ugye telik, akárhonnan nézem, bármennyire is nem hiányzik. Például minden reggel megkérdezem a tükörben lévő öregasszonyt, hogy mikor költözött ide és meddig…