Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piró m. péter (1) piro m. péter (8) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2016.08.22. 19:21 Ésik

Ki vagy Te, ember?

Címkék: kiser edina

Írta: Kiser Edina

 

– Állj meg! Menj vissza!

– Rendben! Visszafordulok! – mondta a férfi és fékezett. Az autó megállt. A nő az ülésen csöndben ült. Száját vékonyra húzta a düh és az elkeseredettség. – „Miért? Miért?” – üvöltötte a kérdést legbelül. Mire az autó visszatért a tetemhez, már automatikusan cselekedett. Benyúlt a kesztyűtartóba, talált ott egy irattartó fóliát. Kivette belőle a papírt, és a nejlon tartót a kezére húzta, miközben már nyitotta az autó ajtaját. Két lépést tett, csapódott az ajtó. A nő összerezzent, de nem állt meg, akkor már a tetemre fókuszált.

„Ha még él, telefonálok. Hívok egy orvost.” De ahogy közelebb ért, egyre inkább el kellett fogadnia, hogy újabb áldozatot szedett az emberi erőfölény, a gőg, a közöny, az üresség, gonoszság.

Hozzányúlt, óvatosan. Arra gondolt, hogy talán még pislákolhat benne az élet szikrája, talán még érzi a fájdalmat. és ha elmozdítja a forró betonról – hogy többé ne mehessenek keresztül rajta száguldó autók – újabb szörnyűséges fájdalmakat okoz neki.

A döglegyek a pusztulást igazolták.

Nem tudta hol érintse a tetemet. Igyekezett elkerülni, hogy a tekintete találkozzon az üveges szemekkel. Először a háti szakaszt mozdította meg. Ekkor megcsapta a vér és hevült hús bűze. Forró, émelyítő volt a halál szaga.

Felfordult a gyomra, amikor újra fordított egyet rajta, mert a kiszakadt hasfalból kibuggyantak a szétroncsolt belek. 

Már nem voltak messze az ároktól. Egy utolsó mozdulat kellett még, és az, akinek az élete véget ért, biztos helyen várja majd az enyészetet. 

– Ne haragudj – mondta. Leguggolt és az árokba görgette a puhán szétterülő testet. 

– Ez legyen az utolsó érintés, amit embertől szenvedsz.

 Ösztönösen érintette meg az élettelen testet, és egy végtelennek tűnő mozdulattal végig simította a szőrét. 

Tekintetével kísérte a tenyere mozgását, és végül meglátta a szemet. Nem rá nézett. A szemgolyó hátrafelé fordult. A kín és szenvedés szorította a külső szemzugba, amikor elütötte és áthajtott rajta az autó. 

A borz kiszenvedett.

A nő elindult az autó felé. Kezéről lehúzta a nejlont, amivel igazgatta a testet. Hátrament és a csomagtartóba tette le. Visszaült az autóba, a férfi megfordult az autóval és folytatták az utat.

Beszélt hozzá a férfi, talán még valamit mutatott is a távolban, de a nő csak a belső hangjára figyelt:

– Ki vagy Te, ember? Ki vagy Te, hogy úgy döntesz az élet nem ér semmit? Ki vagy Te, hogy erőfölényedet kihasználva végigszántasz egy élőlényen? Élvezted? Erősnek érezted magad, amikor úgy döntöttél, hogy fékezés nélkül kivégzed, csak mert egy állat? Miért? Miért drágább a Te életed, mint bármilyen élőé, aki a teremtett világban lélegzetet vesz? Lélek-zet! 

Büszke vagy magadra, hiszen mégis csak Te vagy a teremtés csúcsa! 

Elmeséled a gyerekeidnek? Nem? Persze, hiszen ott ültek melletted az autóban. A lányod sikított, de megnyugtattad: – Semmi baj, csak egy borz! – Megtanítottad a közönyre. Így gázol majd át a kollégáin a karrierépítése során, miközben ezt mondja magában: – Semmi baj, csak egy ember.

A fiad, üvöltött örömében: Ez az, Apa! Klassz vagy! – Biztos lehetsz benne, hogy ő lesz az a magabiztos, ám gerinc és szív nélküli fiú, aki a karácsonyra kapott kiskutyát, egy esős őszi napon elrugdalja maga mellől, mert unja a sétáltatást. Klassz vagy, Apa!

És most…, most pedig büszkén repesztesz a kocsiddal tovább, de alig várod, hogy hazaérj, mert a lökhárítód tiszta vér. Ellentmondást nem tűrően közlöd az asszonnyal, hogy dobja el a porszívót és mossa le a szennyet a tragacsodról. 

Ezt csinálja, amióta a feleséged… Mossa a szennyesed az létezésed minden területén.

Ha leülsz enni, nem akad meg a torkodon a falat? Nem látod annak a szerencsétlennek az utolsó rémült pillanatát? Ha a sötét kis szobádba elvonulsz, hogy kéjjel töltsd meg üres lelkedet, nem hallod az áldozatod őrült sikoltását?

Kívánok neked hosszú életet. Kívánom, hogy szeress bele a természetbe, szeress az életbe! Hulljon le szemedről a fátyol, és táguló szemmel, túlcsorduló szívvel gyönyörködj a lepkék táncába, a virágok illatában a felhők fodrozódásában. Kívánom, hogy lelked minden zugába fészkelje be magát az erdők susogó hangja. A folyók rohanását az ereidben érezd, a sziklák, hegyek ormai ébresszenek benned mélységes alázatot a természet erői iránt. Legyen részed abban a békében, amit a barlangok hívásában a mélyükben megérezel. 

S ha már minden teremtett szépet megélt a szíved és lelked, fejed egyszerűen csak emeld fel, hogy az éjjeli sötétben a csillagfények hajlítsák meg neked az eget.

Azon a napon, amikor a szemed látni fog és a szíved kinyílik, lelked ajtaján kopogtatni fog két vendég: a bűntudat és a lelkiismeret.

Egyetlen kérdésre várnak majd választ: – Ki vagy te? Ember?

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr2711356914

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása