A világjárvány nem várt következményei
Írta: Kulcsár Attila
Józsi bácsi már nem mai gyerek, de azért mindent rá lehet még bízni. Marika néni ebben az ítéletidőben elküldhette, hogy vegyen egy disznófejet, ha sajtot akar enni. Meg egy szívet és négy nyelvet. Valamikor a két ünnep között disznót vágtak, és ez volt a kedvenc januári eledelük a füstölés után. Mára már csak ez maradt a torból, ezt műanyag bélbe töltve a vájdlingban is meg lehet csinálni. Józsi bá vette a szatyrot, a maszkot, és elindult a városba, hogy beszerezze a disznósajtnak valót. Marika még utána szólt, hogy vegyen hozzá egy kis bőrt is, mert az lágyítja a tömény húsokat.
Az öreg buszra szállt, az bevitte a belvárosba, mert a közeli kis boltban legfeljebb felvágottat lehetett kapni − két óra alatt megjárja.
A szatyron kívül az öreg magával vitte a biológiai óráját. Ez egy olyan pontos szerkezet volt, hogy hozzá lehetett igazítani a TV-műsorokat. Két óránként jelezte, hogy neki pisilnie kell. A jóindulatú prosztata-megnagyobbodás az oka, amely tökmagolaj és szabalpálma kivonatú „gombelemmel” jár pontosan, ezt minden reggel beveszi, és estig megy minden, mint a karikacsapás.
A városban bement az első plázába, a csemege osztályon csak marhanyelvet kínáltak neki, de a húsáru pultnál sajnálattal közölték, hogy a fej már elfogyott, holnap korán reggel tessék jönni. Elbuszozott a városszéli nagyáruházba, és ott találtak neki a hűtőben egy fél fejet, szív az már nem volt. − De nézzen szét a füstölt áruk között a pulton, príma darabolt sajtjaink vannak, disznóbendőbe fóliázva.
Megnézte azokat is Józsi bácsi, megállapította, hogy tiszta pácsó az egész, mindenféle mócsingból összegyúrva, a másik meg tele van szalonnabőrrel. Hát ezért csinálok én magamnak rendeset, ahogy otthon készítettük régen. De azért vett egy fóliába csomagolt tormát a zöldségosztályon, amit majd lereszel, és könnyezve elfogyasztja a sajttal − a tejszínes-üveges gyári a kisbabáknak való. Legfeljebb kocsonya lesz ebből a kis disznóságból, gondolta.
Visszafelé a buszon már rossz sejtései voltak: kifut az időből.
Leszállt a főtéren. Volt ott valamikor egy nyilvános WC Most is ott van, de zárva. Megkérdezte az utcaseprő asszonyokat, hogy mikor nyit.
− Itt utoljára egy május elsejei felvonulás után hugyoztak. Nincs ma már, aki takarítson, a húsz forintot is sajnálták. Uram, a vendégek ellopják a WC papírt is, összekenik a falat, a buzik meg lyukat fúrtak a fülkék falába, és kukkolni ülnek be.
− Menjen a vasútállomásra!
− Sok a duma, arra nekem nincs időm − hagyta ott az asszonyt Józsi bácsi, és elindult a buszmegálló felé. A belvárosban ház ház mellett áll. Már azok a régi kapualjak sincsenek az út mellett, a parkolók miatt kivágták a gömbakácokat is.
Benyitott volna egy presszóba útközben, az is zárva volt. A McDonald’s mellett ment el, benn még sohase járt, de biztos van benne egy WC. Hát ki volt írva, hogy csak online kiszállítás van, a szélfogóból nem jutott beljebb. A busz meg nem jött, csak félóra múlva. A közelben meglátott egy kispostát, sor állt előtte.
− Megengednék, hogy bemenjek a WC-be? Baj van a hólyagommal.
− Uram, ez nem nyilvános WC − mondta egy kisasszony, amikor bejutott−, ez munkahelyi női, és különben is, van negatív Covid-tesztje? Előbb beszólok a központba.
Kihátrált a postáról, de már egy-egy pössenet beleszaladt a nadrágjába. A másik oldalon egy iskola volt. Átszlalomozott a járművek között, benyitott a kapuján. Egy kapus ugrott ki rögtön a fülkéjéből.
− Nem látja, hogy a szülőknek tilos a bemenet? − és kitessékelte.
Már folyt le a lába szárán, a pantallója alatt a vizelete, bele a cipőjébe. Egy nő ment el mellette a piacról jövet, berántotta a szemetes bödönök mögé. A méretes tormát a hátának nyomva megfenyegette: − Ha kiabál, keresztüllövöm − nyögte fülébe fojtott hangon, ahogy ezt annyi filmben látta már. Úgy látszik a nő is látott már ilyet, ijedten hallgatott…
Józsi bácsi elővette a másik, fegyvernek alig látszó tárgyat a nadrágjából, és kiengedte fáradt testnedveit a nő piszoárnak tűnő bevásárló táskájába. Szinte két évet fiatalodott. Még fel tudott ugrani az induló buszra. A nő megdermedten állt ott tovább.
Valószínűleg soha többé nem találkoztak. Ezt nem lehet biztosan tudni – mindketten szabályosan viselték a maszkot.
A szatyorban két kiló krumpli meg egy jégsaláta ment tönkre, a torma még megvárta a kocsonyát. Ahhoz reszelte le az öreg.
A kép forrása: ITT
