Tárcán kínálom

Írta: Turányi Tamás   A város rendületlenül lapul, csak lapul, az emberek csinálják a furcsaságaikat, de hazafelé már szótlanul mennek. A tárgyak a lakásokban nem szeretik, ha használják őket, sokkal jobb mereven várni a maguk köré álmodott üregben, hogy végre idejétmúlttá váljanak és…

Írta: Turányi Tamás   A bevásárlóközpontban lehetett először észrevenni, hogy jön a nyár. Kilátszottak a kismamák tetoválásai, egy vihogó nő szoknyáját vadul enni kezdte a mozgólépcső, mire leért, már alig takarta valami a combját. Nincs itt semmi, ami árthatna neked,…

Írta: Turányi Tamás Sokáig nem éreztem szükségét, hogy kilépjek a kovácsoltvas kapun. A „birtok” kimeríthetetlennek tűnt. Ha friss vakondtúrást találtam, elég volt csak lehasalni a fűbe, és várni. Előbb-utóbb megmozdult a kupac csúcsa, és akkor az ember a tenyerével…

Írta: Turányi Tamás                         Tizenöt voltam, amikor a Vígszínház melletti „Solaris” lemezbolt kirakatából megállított Patty Smith első albuma, a Horses.…

Írta: Turányi Tamás                                         Rozáliának   Az éjszakai égre…

Írta: Turányi Tamás   Sokáig nem éreztem szükségét, hogy kilépjek a kovácsoltvas kapun. A „birtok” kimeríthetetlennek tűnt. Ha friss vakondtúrást találtam, elég volt csak lehasalni a fűbe, és várni. Előbb-utóbb megmozdult a kupac csúcsa, és akkor az ember a…

Írta: Turányi Tamás                                         (Komáromi Andreának ajánlom…

Írta: Turányi Tamás Kíváncsi voltam, mikor veszed észre, hogy a bal kezem minden szeretkezéskor a párnán pihen, azzal nem érintettelek, rugós kést képzeltem a tenyerembe, és simán belefért az életedbe, mikor utána – mindig – azt suttogtam: megöllek. Kis hülye, mondtad.…

Írta: Turányi Tamás   Legyen minden új. Egy rehabról hazafelé tartva ez természetes kívánságnak tűnik. Az évszak sem ugyanaz, de még az év sem. És én? Négy hónapon át egy alig több mint tízfős közösség döntött arról, mit és hogyan csináljak a következő…

Írta: Turányi Tamás   A fotelre egymásba gyűrve egy pár fehér zokni volt odakészítve az ünneplőhöz, de senki, érted, anyu? Senki nem húz már fehér zoknit, csak a tornaórán, meg a parasztgyerekek. Öltözni, valakiknek. Kit érdekel. Maskara, ami hülyét csinál belőlem, el…

Írta: Turányi Tamás Köszönni alig tudtunk, olyan lárma fogadott minket az előszobában. A tévé ijesztően bömbölt; a nappali csukott ajtaján szinte remegett az üveg. A termetes asszony, a házigazda felesége felkacagott, melírozott, rövid frizurás fejét megrázva egy kicsit, és…

Írta: Turányi Tamás A Csöpi presszóról jobb volna egyáltalán nem beszélni. Tizenharmadik kerület, hát nem néztem meg soha pontosan, a Victor Hugo és a Hegedűs Gyula sarkán lehetett? Kis körasztalok, puffok, nem túl alkoholistabarát tartózkodási közeg, de éjjel-nappal…

Írta: Turányi Tamás Hát hogyne emlékeznél rá.Először van a macskajaj. Ha mégis fel tudsz kelni, és, mondjuk, dolgoznod kell napközben, ami hozza a nyolc óra szünetet legalább, míg újra lerészegedsz, de akkor már nincs mese, innod kell valamit a következő reggelen is, amit…

Írta: Turányi Tamás   Ezt a fotót úgy tíz éve vágtam ki egy Nők Lapjából, és nagyon vigyáztam, hogy el ne kallódjon számos költözködésem során. A kép készítését követő napokban Beckett elhunyt, vélhetőleg ez az utolsó fotó róla. Először az tűnik fel, hogy a…

Írta: Turányi Tamás „Az ötödik angyal is trombitált, és látám, hogy egy csillag esett le az égről a földre, és adaték annak a mélység kútjának kulcsa” ( Jelenések könyve 9.1) Még az a jó, hogy a lelkem egészsége megmaradt, ha testemben törettem is. Mert amit nékem…

Írta: Turányi Tamás Gyilkosokkal álmodni rendszeresen − meglehetősen baljós éjszakai program. Különösen így, hogy három hónapja a munkahelyemen, egy gyárépületben lakom, s nyár ide vagy oda, azért csak verdes a szél itt, a Zsámbéki-medence kellős közepén minden…

Írta: Turányi…

Írta: Turányi Tamás…

Írta: Turányi Tamás HAT ÓRA, IDEJE FELKELNI, károgta a női géphang a matrac mellől, a Nokiából. Ideje ám az apád faszát. Nyitott tenyérrel csaptam a billentyűzetre. Április eleje van, a csípős reggeli levegő könnyedén hatol át az ablakszigetelésen, és én rémesen másnapos…

Írta: Turányi TamásA hátsó kertben állt a garázs és a kétszobás melléképület, az egyik szoba valamikor nagynéném fogorvosi rendelőjeként működött, a másikban újdonsült férjével maguk laktak, aztán mikor szolgálati lakáshoz jutva elköltöztek, mindkettőből vendégszoba…

 Írta: Turányi Tamás— Úristen. Hogy tudsz te ilyenkor inni?— Milyenkor? Minden napszak ugyanannyit ér, ha nem tudnád. És akinek szokásai vannak, az meg van öregedve, csajszi. Mi az, hogy csak este iszunk.— Hajnali fél hét. — És? Éjszaka meg meló volt.…