Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2013.06.16. 17:14 Ésik

A fiúk nem sírnak

Címkék: turányi tamás

Írta: Turányi Tamás

Kíváncsi voltam, mikor veszed észre, hogy a bal kezem minden szeretkezéskor a párnán pihen, azzal nem érintettelek, rugós kést képzeltem a tenyerembe, és simán belefért az életedbe, mikor utána – mindig – azt suttogtam: megöllek. Kis hülye, mondtad. Nevettél. Nem tudhattad, hogy komolyan gondolom. A borostád nem hagyott nyomot a vállgödrömben, pedig, ha kiszámolom, csaknem négy esztendőt töltöttél ott, fogfájós hangoddal onnan próbáltál meggyőzni, hogy ez nem bűn, és ha igen, akkor sem. Bennem, nem tudhattad, ez fel sem merült: a te tested nem férfitest, egy paripát kívántam meg, gyakorlatilag rád erőszakoltam magam, nagyon féltél, mert csak tizenhét éves voltam, te harmincegy, megrontás, mint büntetőjogi kategória, téged bezártak volna, ha bukunk, a karriered eltörik, az apád többé nem áll veled szóba, én meg nem kockáztattam semmit, szakmunkástanuló voltam, hétközben olajszagú, félparaszt melósokkal ettem a parizert egy másik városban, azt se vették volna észre, ha lila hajam van. Annyi életem volt, ahányat csak akartam. A nemi identitásom sem forgott veszélyben, egy merő zabálás voltam, nem érdekelt, ki az, csak legyen az enyém. Elpusztultam én már jóval korábban, a születésre öregségig várni kellett.

De te. Ahogy megláttalak élőben is a mólón, már tudtam, mi vagy. Egy feltűnően szép, hatalmasan kék szemű férfi jött melletted. Megnéztetek. Döntöttem: hát nem lesz játék, ami következik, sőt, valószínűleg vérre megy, de mégis, tapossunk bele. Legelőször is teleittam magam a szabadtéri borozóban, egy részeg fiú kurva érdekes. A többi csak jól használt romlottság kérdése, undorítóan egyszerű volt, és még azt hitted, te csábítottál el. Tudtam, hogy Rimbaudról fogunk beszélgetni, tudtam, hogy a büdös szájú, odvas széplélek Verlaine-hez fogod hasonlítani magad, tudtam, hogy majd operát fogunk hallgatni, hogy te tanítasz meg késsel-villával enni, meg a helyesírásra, de nem értettem, amit a felelőtlenségről, érzéketlen önzésről mondtál.  A barátoddal hamar összevesztem, nem állhatta, hogy sört és gyulai kolbászt reggelizek, nem állhattam, hogy piros fürdőköpenyben nyit ajtót, és huszonnégy órán keresztül mérgezi a levegőt a túlmisztifikált, dekadens, berlinszagú, finomkodó kultúr-attasé lényével. Nem akartam gondolkozni, nem akartam nevet adni semminek, szerelmes voltam beléd, megszagoltam utánad a törölközőt, tetszett a közös rémület, hogy mibe keveredtünk. A négyből kettő, a kettőből egy, felmondtam az androginosról szóló mesét, nem értetted, és az állati gátlástalanságban oldottam a zaklatott, mindenre alkalmatlan génkészletet, amire reggelente ébrednem kellett. Türelmes voltál, azt mondtad, ráérsz. Türelmetlen voltam, egy belül néma növény, illedelmesen, napról napra faltam a szépségedet, azt hittem, attól okosabb leszek. Kinevettem a rafináltan gonosz megjegyzéseidet, mert tudtam, hogy egy darabig csak olyan lányok lesznek velem, akikre nem lehetek büszke − de ők se voltak büszkék rám. Az élet nem úgy tűnt, mint amit magunk fölé kell építeni, az élet vicces volt, ostoba, úgy láttam, mint a semmi meghosszabbítását, ami csak a szeretkezés közben érzékelhető, a leírt szóban, zajban, zenében, színben, és nem volt velem a csend, nem volt még velem a halál, nem tudtam, hogy azért fogok ilyen hosszan létezni, hogy összeszokjak vele. Figyellek. Nem vetetted le magadról ezt a kort: hiszen fel sem vetted. Még mindig Bachot hallgatsz a kocsiban és nincs ájfonod. Már rég nem beszélünk, úgy értem, rég elhallgatott, amit akkor szóra bírhattunk volna, s ha találkozunk, a zavart vigyorom mögött biztosan nem látod − vagy igen? –, amit nem mutathattam másnak. Mert mindig konkrét voltál és közeli, mindig egyszer és soha többé, itt és sehol másutt, ami nincs és nem is lehet, mint a levegőben elolvadt hópehely.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr285363968

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása