Tárcán kínálom

Írta: Farkas Molnár Péter Felvonnak, kitűznek és lobogtatnak zászlókat, táblákat avatnak és koszorúznak. Beszédet mondanak egykori hősök – egy sem él már –, meg politikusok – egy sem élt akkor –, valamennyien saját pártjuk szája íze szerint. Lesz zene is természetesen, ilyen meg amolyan.…

Írta: Farkas Molnár Péter ,,A boldog emberek mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan ember a maga módján az."*   Leszáll annál a megállónál, amelyre emlékszik, tétován áll, forgatja a fejét, tájékozódási pontokat keres, de nem talál egyetlenegyet sem. Szemközt, a sínek és a járda között…

Írta: Farkas Molnár Péter   Két házasságból öt gyerekkel áldott meg az úr. Ahogy mondani szoktam, van néhány fiam, meg egy lányom. És – bár így nem kezdünk mondatot –, azt az áldást néha verésnek éreztük az anyákkal, meg a nagyszülőkkel, különösen akkor, ha az ifjú terroristák ön- és…

Írta: Farkas Molnár Péter Bécsben szálltak meg, bár mehettek volna egyenesen Budapestre is. Igazából semmi oka nem volt rá, hogy megszakítsák az utat, de valahogy tartott Budapesttől, a hazaérkezéstől. Ötven év nagy idő, magyarázta a fiának, de tudta, nem erről van szó. Valami szorongást, sőt,…

Írta: Farkas Molnár Péter   Nagy méretű étkező, középen régi ebédlőasztal, vastag, nehéz drapériával letakarva. Körülötte nyolc szék. Az asztalon, középen, üvegtál, rajta gyümölcsök. Balra ablak és kétszárnyú ajtó kinyitva. Jobbra vitrines tálaló, benne…

Írta: Farkas Molnár Péter   Szűk utcán, esőben, a Keleti pályaudvar felé. Lassú léptekkel, át a Csikágón. Csöpög az eső, de az csak víz, engem nem zavar. Nézem a kopott házakat, a behúzott nyakkal és élettelen arccal siető embereket meg a hajléktalan asszonyt, aki…

Írta: Farkas Molnár Péter   „Mi lett a sok nóta vége?Kivitték a temetőbe…”   Apró falu felé tartottunk a Bakonyban, a nevére már nem emlékszem. Arra igen, hogy feltámadt a…

Írta: Farkas Molnár Péter                                     Isten útjai, szándékai – mint tudjuk – kifürkészhetetlenek. Csak vess egy pillantást a koponya szerkezetére. Figyeld meg, hogyan csatlakozik az állkapocs a koponya többi részéhez.…

Írta: Farkas Molnár Péter „Én vagyok az angyal!”   Ha a kávéba aprított kenyér eszembe jut, érzem a ház illatát. A földpadló, a petróleumlámpa füstje. És bár ezeknek inkább szaguk van, bennem mégis illattá állnak össze, a ház illatává, holott házról nem…

Írta: Farkas Molnár Péter   Megígértem egyszer, emlékszel? Írtam is róla, röviden, nagyon keserűen. Azt tisztáztuk, hogy csak a férfiak képesek valódi mélységében átérezni a bánatot, annak mindent megnyomorító rémségével egyetemben. Csak férfiak képesek bánatukat…

Írta: Farkas Molnár Péter   Hogy is írta Krúdy? „Nincs a szerelemnél meghatóbb érzemény. Mert korunkban, amikor a nemes érzelmek: a vallásosság, a hűség, a tisztelet, a barátság, a hazaszeretet lassan kivesznek a világból, csak a szerelem az, amely képes visszavarázsolni a…

Írta: Farkas Molnár Péter   A falu büszkesége, a házi sörfőzde. Az egykori, téesz által üzemeltetett tej-begyűjtő állomás épületét felújították, újra csempézték, aztán beállították az erjesztőkádakat, főzőüstöket és megindult a termelés. Az üvegek…

Írta: Farkas Molnár Péter   – Cica! Cica! Cic-cic-cicc! Kopognak az apró cipők, végig az udvaron. Goldmanné kinéz a félig nyitott ajtón. Két hosszú, fekete hajfonatot lát, a kislány ott áll háttal Goldmanné ajtajának és a hatalmas, félig már elhalt platánfa tövébe…

Írta: Farkas Molnár Péter   Hat óra után itt mindig megmozdul a levegő, még akkor is, ha nap közben nagy a meleg, talán a folyó és a budai hegyvidék közelsége miatt. Télen ennek senki nem örül, de most nyár van, és a rekkenő, harminc fokos hőség után a naplemente és…

Írta: Farkas Molnár Péter 1. Hajnal – ébredés Első pillantása az ablakokra esik. Négyszögletes darabokban jelzik, hogy közeleg a reggel. Már nem lehet elaludni, pedig jó volna. Második pillantás – a fejét kissé oldalra biccenti. A fotelra szórt ruhák, a székre terített…

Írta: Farkas Molnár Péter  – Van magánál gyufa? – Öngyújtóm van. Tessék. De cigarettám nincs. – Itt van, húzzon egy szálat. Hülye tarhás! – Tudja mit, nem kell. Nem én kértem tüzet, maga kezdte. – Most mit van úgy oda? Én is tarhás vagyok. – … – Kéri,…

Írta: Farkas Molnár Péter  Szemerkél a sűrű, apró szemű, hideg eső. Még ebéd után kezdett rá, elmosva a járda szélére kotort, városi levegőtől megfeketedett hó utolsó csíkjait. Megtisztul a város, most egy ideig csillog, kopottságát elrejti az ünnep. Ahogy lement a nap,…