Tárcán kínálom

Írta: Réti János   Hiányzik az öregember a kert végéből. Béla bácsi. Ott lakott az udvarunkkal kerítésnyire határos kis házban a sógorával. Ha kinéztünk az ablakon, gyakran láthattuk, hogy gondosan ápolt szőlőtőkéi közül világít tükörkopasz feje. Kijött a házból, visszament, ruhát teregetett vagy…

Írta: Réti János     A filmre átírt nagy regényfolyamokban valamint a szódavízzel bélelt tévésorozatokban az úgy szokott lenni, hogy az erőteljes és szépen sarjadó családfa ágaival-bogaival történik ez meg az, lélegzetelállító fordulatok és hajmeresztő érzelmek közepette, amíg végül a jó elnyeri…

Írta: Réti János   A Teremtő a nyolcadik napon − ami történetesen hétfőre esett −, felfedezte a gyorsétkeztetést. Arra gondolt, hogy az elpuhult rómaiak majd fekve piszkálgatják a finom falatokat, a királyok trónusaikon ülve szaggatják az ürücombot, a legeslegújabb kor szegényei pedig…

Írta: Réti János   A demokrácia az demokrácia  ̶  jelentette ki nyomatékkal a mély igazságot Réz Szilárd, bár tudta, hogy semmi hatása nem lesz. Családját négy év alatt annyira áthatotta az athéni találmány, hogy már mindenki csak magára figyelt, a másik véleményéről, szónoklatairól, ilyen-olyan…

Írta: Réti János   A három borbély− fodrász vagy figaró − egymás mellett dolgozott a tágas üzletben, ki tudja már, mióta. Az egyik húsz, a másik harminc, a harmadik negyvenvalahány éves lehetett, de olyan békés kollegialitásban nyisszantották vállvetve a férfiak felesleges tincseit, fürtjeit, mint…

Írta: Réti János   Ugye tetszenek rá emlékezni a klasszikus, tanító célzatú állatmesére a rókáról, a sajtról meg a hollóról? Azért nem árt felidézni, mert Aiszoposz óta nagyot változott a világ. Tehát... A holló valaha, valamilyen módon megszerezte a sajtot, és…

Írta: Réti János   Bizony annak a zsemle színű öreg szukának már sehogyan sem fűlik a foga az idomításhoz. Nap mint nap látom, amint a sápadt, kifejezéstelen arcú, hideg tekintetű kamasz nyomában megjelenik a szemközti házak előtti parkban, óvatosan lépdelve, szaglászva az…

Írta: Réti János   Kéregető mindig ott van a szupermarket oldalánál, ahol a szálas védőnövényzet középtájon abbamarad egy beton aknafedőnyire, majd folytatódik a nagy kereszteződés felé. Bevásárló mindig ott látja, mert mindig ott ül az aknafedélen. Évszaktól,…

Írta: Réti János   Próbáltad-e már akár csak nagyjából megsaccolni, hogy eddigi életed során hány állomáson, pályaudvaron fordultál meg? Amikor kíváncsian várt útjaidra indultál, és amikor örömöddel vagy csalódásoddal, netán bánatoddal visszatértél…

Írta: Réti János Az öles autóhirdetések láttán a szemem sem rebben. Mit nekem a sivatagbiztos, ingoványban is könnyedén, elegánsan száguldó, amúgy minden kényelemmel, pardon: extrával telebuggyantott kocsiköltemények sora, amikor sorsom, nem kevésbé tőkeerőtlenségem a hetes busz hányódásaihoz köt.…

Írta: Réti János   Az önkény a második emeleten lakott. Kisgyermekkorom nagy bérházának második emeletén, a sarokban, az utca felőli fronton. Akkoriban, mikor a bőrkabátosoktól való rettegés − hallga csak: lépteket döng a gang − a lélegzetet is visszafojtotta a sűrű…

Írta: Réti János Olga – nevezzük Olgának –, az orosz fababa csak bámult maga elé a belváros napsütötte délutánjában. Haja frufrura vágva, fején könnyűnek látszó kapucni, két keze elöl, a melle alatt  egymásba kulcsolva. Mint annak, aki hideg templomban imádkozik. Vagy…

Írta: Réti János A kicsi öregasszony a városközpontban szállt fel a buszra. A középső ajtón, mert az öregek nem szeretnek az első ajtón felszállni, onnan nem jutnak be az utastérbe. A mi kis öregasszonyunk is ezért szállhatott fel középen és a szembeni ablaknál…

Írta: Réti János Még jó, hogy péntekre esik az utolsó nap, gondolta a reggeli készülődés közben, annak tudatában, hogy ma véget ér aktív pályafutása és másnaptól életének új szakasza kezdődik. A végső, talán negyedik szakasz, a befejező hónapok, évek vagy ki…