Írta: Réti János
A demokrácia az demokrácia ̶ jelentette ki nyomatékkal a mély igazságot Réz Szilárd, bár tudta, hogy semmi hatása nem lesz. Családját négy év alatt annyira áthatotta az athéni találmány, hogy már mindenki csak magára figyelt, a másik véleményéről, szónoklatairól, ilyen-olyan kitöréseiről legfeljebb halovány derengései voltak, kiváltképp, ha valamelyikbe azonmód bele lehetett kötni egy ellenkező szempont alapján.
Addig-addig, hogy nemrégiben elhatározták: négyévenként családi választást tartanak, titkos szavazással. Aki nyer, annak lesz igaza a következő ezernégyszázhatvan napon, négyszer négy évszakon keresztül; övé az utolsó szó joga. Ettől még a többiek azt csinálnak, amit akarnak, de legalább neve lesz a gyereknek ̶ ahogy mondani szokták.
A választás napjára vonatkozóan a következő javaslatok érkeztek az étkező nagy asztalára: „minél előbb annál jobb”, „a tavaszi szünetben”, „csütörtökön mosás”, „az igazi után”, „vízkereszt vagy amit akartok” és „tökmindegy”. Minden ellen és mellett szólt valami vagy valaki, végül a família apróbb morgásoktól eltekintve beleegyezett, hogy június 11-e, csütörtök legyen a döntő nap.
És megindult a kampány. Az öreg Réz tata végigjárta a lakás összes helyiségét, mert nem találta a ....Illetve nem tudta: a nagyothallóját hiányolja, a szemüvege nincs meg vagy a TV-műsort rakta le számára azóta ismeretlenné vált helyre. De ment, keresett és mondta rendületlenül: Nem igaz, hogy neki Isonzónál maradt... „Ezt szegény jó anyátok igazolná, ha élne”. És szerzett ő elég élettapasztalatot, igazán ideje lenne ehhez mérten adni a véleményére. Koalícióra ̶ ha nyerne ̶ nem lépne, mert lépni nehezére esik, meg különben is vacakol a lépe, de leginkább azt nézi, nem a szemüvegére lép-e.
Fia, ifjú Szilárd, aki elmúlt már ötven, elérkezettnek látta az időt, hogy a sarkára álljon és kiköszörülje a csorbát. Megláthatják a többiek, hogy csak úgy szórja majd magából az Isteni Szikrát. Mármint a csorba köszörülése közben, a sarkán állva. Elsőáldozási fotóit kiaggatta a nappaliban, és ráírta nagy betűkkel:„Nemcsak Szilárd vagyok, hanem Rendíthetetlen is.” Másnapra ismeretlen tettes mindegyik alá még nagyobb betűkkel cirkantotta oda: „Szilárd a meggyőződés, rendíthetetlen az ólomkatona, hát Te ki vagy?” Ügyet sem vetett rá. Géza fiával próbált egyezséget kötni, de ő ̶ a múltra való hivatkozással ̶ egyszerűen levörösrezezte és átült a jobb oldalra. Mármint az ablak felől, mert az ajtótól nézve balnak látszott.
Lea a fürdőszobában kapott tízpercnyi műsoridőt, amit önkényesen, háromnegyed órára kerekített. És énekelt: „Jöjj el szerelemre hívlak!”
̶ Ne hülyéskedj, emancipált fogvájó! ̶ trombitálta Géza ̶ , mert töröltetlek a listáról. ̶ Inkább add nekem a céduládat! ̶ hangzott a válasz. ̶ Más? Mozi? Színház? ̶ így kívülről. ̶ Akkor tartsd meg! Félcédulás! ̶ csattant Lea, és kisüvített a helyiségből. ̶ Különben én vagyok a híres írónő, Réz Lola újraszületett változata. Szavazzatok rám! Legalább fordulatos lesz az életünk.
̶ Ihatnál egy kis Szidolt ̶ szólt ki a nagymama a szobából ̶ , hátha kifényesedne tőle az eszed.
̶ Mégis több hellyel előbbre kerültem a család népszerűségi listáján. Ez azt jelenti, hogy ha...!
̶ Hogy HA-HA! ̶ vihogta Géza.
Ha kormányzati pozícióba kerülök, megváltozik a helyzet ̶ mondogatta ezalatt Réz anyuka csak úgy maga elé vasalás közben. ̶ Már az elején ki kellett volna vágnom a Rezet. Amikor leánykérőbe jött. De úgy, hogy a lába se érje a földet!
És Rézéknél ezzel elkezdett fokozódni a hajrába való kanyarodás. Kampányilag.