Írta: Kulcsár Attila
– Nyakunkon a karácsony – kezdi Béla neje –, jönnek a gyerekek meg a Kisjézus is, szalad a ház, takarítani kéne, még nincs meg mindenki ajándéka, nem tudom mit eszünk; az egyik disznósajtot szeret, a másik töltött káposztát, a lányok vegánok, de karácsonykor hal is kell az asztalra. A tésztásoknak a bejgli sem maradhat ki az ünnepi menüből. Egy csak a fix pont: pulykát nem eszünk.
– Azt aztán végkép nem tudom, hogy ki mit iszik: Márti cukormentes Pepsit, de a többit az Isten tudja – sorolja az asszony a problémáit, mert sok a teendő, nagy a család és mindenki itt lesz.
– Béla, szaladj már el először is a Kisgép szervizbe, mert már hetek óta nem kapcsol be a porszívónk, valami baja van – mondja, és férje kezébe nyom egy papírtekercset, rajta a vásárlandókkal, teendőkkel.
Béla, a család sofőrje, nem mai gyerek, de ilyenkor nyakába veszi a várost és házal, mint egy ügynök, csak nem elad, hanem vesz. Szatyrok, maszk, szemüveg, sapka, pénz, útvonal terv. A GPS a fejében van, bár úgyse lehet sehol se megállni.
Jöjjön akkor először a Kisgép szerviz, ott parkoló is van és sorban állás; mindig csak egy ügyfél mehet be, kicsi a felvevő helyiség, tele van rossz mosógépekkel, mikrosütőkkel. Maszkot fel, ajtón be, szemüveg bepárásodik, leveszi, úgy sem lát. Ilyen porszívó motorunk most nincs. Megrendeljük? Új évre kész is lesz, itt hagyja? Mi mást tehetne.
Aztán a Pláza jön, itt tartós élelmiszert kell venni maguknak, másnak – szeretetcsomagba –, aztán majd beadni, viszik a határon túlra is, a rászorulóknak. A cetli szerint meg mák kell a bájgliba, olaj meg mosópor, csoki, kakaó és kávé – Erős Pista megy a magyaroknak…
Na, de Béla unokájának meg egy fülbevaló kell, az is fel van írva, az oviban már csak neki nincsen a fülében semmi. Ékszerbolt is van itt. Arany van, ezüst van, orvosi fém is jó, a kis cimpája most lesz csak kifúrva.
Azt mondja a lecke: halat a csarnokból. Nincs szabad parkoló, kapualjba beállás van. A halnál nagy sor áll, maszkot fel, szemüveg bepárásodik, leveszi, úgy sem lát; addig is savanyú káposzta, az is kell a töltöttnek. Amikor minden megvan, megy Béla a kocsihoz, rosszat sejt, úgy is van: csomagot kapott a szélvédő, tilosban parkolás esete forog fenn.
Nincs pardon. Na, most egy hentes bolt, disznósajthoz való, a veje kedvence, itt lesznek. Hű, ott épp kiáll egy kocsi, jó, beparkol.
Maszkot fel, ajtón be, szemüveg bepáráll, leveszi, úgy sem lát. Kéri a két fejrészt, egy csülköt, két nyelvet, egy kis szalonnabőrt, na meg disznóbendőt. – Hát az már nincs kérem, higiéniás okból, vegyen szalámibelet, vastagot, ebbe töltik ma már, de azt nálunk nincsen, menjen böllérboltba.
Megy is Béla tüstént, de ahogy kiállna, beletolat egy nagy szemeteskonténer kukába. Nem nagy a baj, csak egy kis horpadás, nem törés. Karácsony.
De ha már arra jársz – írja neje a cetlin –, legyél jó Jézuska, vegyél az unokádnak horgoló tankönyvet, horgolni szeretne, azt hiszi, úgy könnyebb.
És ott a közelben – írja a nagyasszony – lehet egy Szeretetszolgálat. Add be a dobozba csomagolt, kihízott vőlegénynadrágod. Tiszta új, jó lesz még egyszer valakinek.
Megy Béla, maszkot fel, ajtón be, szemüveg bepáráll, leveszi, úgy sem lát – hol vagyok?
– Jó helyen, egy baj van, ruhákat nem veszünk be a Covid miatt.
Vissza a kocsihoz, de baj van, kocsiját valaki meghúzta, odább állt. Szentségelni tilos, itt van a karácsony.
A szél egyre hevesebb lett, és még ott volt egy feladat a listán: és végül ki ne hagyd a nyugdíjas boltot, vegyél egy hófehér gyógyszertartó rekeszt – neked lesz ajándék.
Megveszi, és Bélának is eszébe jutott még valami: hát a karácsonyfa. Szerencsére tudja a neje ízlését. Illatos luc legyen, és két méter magas, szép egyenes törzsű, az alja férjen be a karácsonyfa talpba. Az egy örök darab volt a Béláéknál, mert vizet lehet bele önteni, sokáig nem hull le így a fenyő levele.
A szél akkor már olyan vadul fújt, hogy kétszer is elesett Béla a bepólyált fával, amíg a kocsijához elért.
Valahogy hazadöcögött, a szél felkavarta a városban faleveleket, port, alig látott, a garázsajtót nekifújta a kocsi oldalának, de nem szentségelt, itt a karácsony.
A neje, mikor megviselten hazatért, nem kérdezte tőle a ma oly divatos reklám szerint, hogy „És sárga dobozos Dolgit krémet hoztál?” Nem, itt a karácsony, visszafogta magát.
Na, ezen a napon borította fel a város fenyőfáját az az orkán erejű szél. Akkor jártam arra én is. De szerencsére mellém esett.
A fotó forrása: ITT.
