Írta: Kulcsár Attila
A város közvéleményét megrázta az a hír, hogy tegnap éjszaka porig leégett a Buzgovics-ház, a város egyik ismert műemléke. A múlt század elején épült szecessziós épület nem építészeti kvalitásaival érdemelte ki a kitüntető védettséget, hanem azzal, hogy ebben a házban született Buzgovics II., a város válogatott focistája, aki az aranycsapattal olimpiai aranyérmet nyert a Helsinkiben zajlott olimpián.
A helyszínre kivonuló tűzoltóknak minden igyekezetük ellenére, csak azt sikerült elérnie, hogy a szomszédos Grosics utcai lakásokra nem terjedt át a tűz. Az utca zártsorú beépítésű, az utcafronton sorakoznak a házak, földszintesek, magastetővel, magas parapettel, mert alápincézettek. Másnap a helyi lapok is beszámoltak az eseményekről, a fotók bemutatták a 7. szám alatti lakás megmaradt tűzfalát és az üszkös romokat, amelyek a pince tömbre ráomlottak. A tűzoltók által szétlocsolt falak vigasztalan látványa mindenkit sokkolt.
Az MMF ügynökei azonnal kiszálltak, és megpróbálták rögzíteni a nyomokat, szemtanúkat kerestek a város széli mellékutcában térkamerás figyelő rendszer nem működött.
A Megyei Műemléki Felügyelőség nyomozói hamar megállapították az idegenkezűség tényét, hogy szándékos nyújtogatás történt, a pinceszinti romok között egy benzines kanna összeolvadt dobozát találták meg a helyszínelők. A római jogból vizsgázott detektív, Nyomozy felügyelő feltette az ősi kérdés: qui prodest, − kinek áll érdekében? Ki a fenének szúrta a szemét ez az évek óta használaton kívül álló, de még ma is csinos épület, mely évek óta vevőre várt, de nem kellett senkinek? Valamikor hajléktalanok vették birtokba, de aztán a Pesten lakó örökösök óriás rácsokkal és lakatokkal tették megközelíthetetlenné az épületet. A lehámló gipsz tagozatok felett csak a márványtábla jelezte kiemelt státuszát, amelyet biztonsági okokból főpárkány alá helyeztek, hogy el ne tűnjön: MŰEMLÉK, Buzgovics II. Máté stb.
Nyomozy felügyelőnek ezúttal is vágott az agya: biztos a szokásos. Ha az Építési Osztály látókörében van egy társasházépítő vállalkozó, ő lehet az első számú gyanúsított.
A városházán elmondták neki, hogy járt itt egy úr, aki érdeklődött, hogy mit lehetne ide építeni. Amikor megtudta, hogy semmit, mert műemlék, de az utcában egyébként háromemeletes társasházat is, elment.
A nyomozó aztán becsengetett a 9. szám alatt lakó szomszédba is, és megtudta, hogy ott is érdeklődött egy úr − bizonyosan a FÉSZEK Bt. képviselője −, de közölték vele, hogy nem szándékoznak eladni a házat, amíg ki nem hal belőle az apjuk, akinek ez a ház élete munkája. De Buzgovicsot már felszólították, hogy javítsa meg a kéményét, mert ráomlott a tetőjükre, és azóta beázik. A füle botját se mozdította a Buzgovics fiú. Megcsináltatták maguk, de be fogják perelni kártérítésért.
Hát akkor már készen is vagyunk − derül fel a Nyomozy felügyelő arca. − Első számú gyanúsított Nyilasi úr, a FÉSZEK Bt. ügyvezetője, építési vállalkozó, aki azért gyújtotta fel a házat, mert meg akarta szerezni az értékes telket, üresen, olcsón. Második számú gyanúsított a Grosics utca 9. szám alatti lakos, mert elképzelhető, hogy meg akarta tanítani a móresre Buzgovicsékat, mert kárt okoztak neki. Egyébként is utálja a focit.
Már csak az alibiket kell ellenőrizni, és ha megállnak, le kell tartóztatni valamennyit. A nyomozók ki is mentek tájékozódni.
Az építési vállalkozó azt hazudta, hogy aznap éjjel a Laposi-tavon csukázott, reggelig a vízen volt, de persze senki nem látta − ez felettébb gyanús volt.
− Na, ezt a mesét ismerjük, uram, hol vannak azok a csukák, amiket az éjszaka fogott? − Persze semmi se tudott felmutatni, mert már meg is ették, mondta. Gyenge kibúvó, a neje is hazudik, bűntárs, amikor azt mondja, hogy ő sütötte meg, mind a kettőt.
A nyomozók a kukáik tartalmát átválogatták, de nem találtak egyetlen halszálkát sem, és mivel aznap még nem ürítették a tárolókat, az alibi hamisnak bizonyult. A vállalkozót vizsgálati fogságba kisérték, miután a házkutatása során találtak egy tervrajzot egy 12 lakásos társasházról, mely a Grosics utca 7. szám alatti telekre készült. Ez elég bizonyíték lesz a gyújtogatás indítékára a bíróságon is, dörzsölte a kezét Nyomozy mester. Megvan az épület gyilkosa. A 9. szám alatti lakó szerencsétlen szomszédot kizárták a gyanúsítottak közül, mert haragosa volt ugyan Buzgovicséknak, de kerekes székes rokkant. Nem tudta volna felgyújtani a házat.
Sajnos azonban a hazánkban ideiglenesen tartózkodó FBI is beavatkozott a nyomozásba. Az az ő munkájukat hatalmas technikai arzenál is segíti, és a főfelügyelőjüknek egészen más elkövető került a látószögébe. Amikor ugyanis megvizsgálták − a szerintük − jobbkezes benzines kannát a romok alatt, a pincelejáróban, azon használható ujjlenyomatot találtak, és összevetették a bűnügyi archívumukkal. Kiderült, hogy a hátsó telki szomszédtól származik, akit egyszer megrovásban részesítettek, mert tiltott nemi identitást ábrázoló falfirkák készítése közben elkapták New Yorkban, amikor turistaúton járhatott ott diák korában. Vagyis egyértelmű, hogy ő locsolhatta szét a benzint a lakásban, ez okozhatta a lakástüzet. A fickó természetesen tagadott, alibije is volt, a jobb kezét egy üzemi balesetben évekkel ezelőtt elvesztette, és az formalinban tartósítva ma is megtalálható a Munkavédelmi Felügyelőség oktatási célokat szolgáló archívumában. Pedig indítéka neki is van, ő sem állhatta a Grosics utca 7. szám alatti tulajdonosokat, mert a kertjük végében álló óriási diófa teljesen beárnyékolja a veteményesüket, és nem nyílnak ki eléggé a virágjai, pedig virágkertészetből élt leszázalékolása után. Hiába szólt, gázolajjal locsolgatta a hatalmas fát, perrel fenyegetőzött évek óta, nem volt foganatja.
A nyomozás zsákutcába került. Mindenkinek lett volna oka károkozásra, de minden szomszédnak alibije volt. Ez a szomszéd is aznap Debrecenben volt a rokonoknál a Virágkarneválon, és ott is aludt. Menettérti vasúti jegye is igazolta.
Ekkor hívták ki helyszínre Galamb felügyelőt, a MÜGYEK nyomozóját, aki a betűszó szerint a Megoldatlan Ügyekre specializálódott. Ő hamarosan merőben más következtetésre jutott, amikor átnézte a nyomozati jelentéseket, és kikérdezte a szomszédokat ő is.
Egy szemközt lakó elmondta a nyomozónak, hogy az Grosics utca 5. szám alatti Krasznay Edina művésznő egyszer a Buzgovics fiúval hangos szóváltásba keveredett, mert az este 10 után is bömböltette az autó rádióját, amikor egyszer a villanyóra csere miatt haza kellett jönnie.
Érdekes személyt ismert meg a detektív az ötös számú házban lakó, magányosan élő hárfaművészben. Edina művésznőt mindenki szerette. Játékában gyönyörködött az egész utca, amikor napközben gyakorolt és estelente előadta a következő koncertjén elhangzó szimfóniáit, mintha a szférák zenéje szólna, mondogatták sokan.
Galamb nyomozó őt is kihallgatta, játék közben is. A beszélgetés során elmondta neki, hogy levédette a kezét. Kétszer olyan hosszúak és vékonyak az ujjai, mint más embernek. A Zeneakadémián már gipsz lenyomatot is vettek róla. Egy amerikai panoptikum, ahol a tizennégy ujjú férfi és a talpuknál összenőtt ikrek is láthatók, jelezte, hogy megvásárolná a kezeit halála után.
A sztárügynök eljátszatott vele Hindemith Hárfaszonátáját, hogy felvegye hangrögzítőjére, mert − mint mondta − ez felesége kedvence. Mialatt a művész elmélyülten, néha teljesen extázisban játszott, hosszú ujjai virtuóz módon kanyarogtak a húrokon, néha szinte maga is átbújt közöttük, a detektív ezalatt szétnézett a lakásban. Lement a pincébe is, és furcsa felfedezést tett. Egy ajtó nyílt a szomszéd ingatlan pincéjébe. Valószínűleg a háború alatt használhatták vészátjáróként. Ajtaja félig nyitva volt. A tűz és a leomló födém kibillentette sarkából a vasajtót.
A művésznő önfeledten játszott a kottájából, most csak arra kellett koncentrálnia, karmestere nem volt. Észre sem vette, hogy mögötte Galamb nyomozó úr közben elhagyta a szobát. Az utolsó tételre már vissza is tért, megtapsolta a produkciót, és elbúcsúzott tőle.
Másnap elment a Munkavédelmi Múzeumba, és az ottani viszonyokból megállapította, hogy a kiállítási tárgyakhoz könnyen hozzáférhet bárki. A teremőrnek kiképzett szociális munkás kérdésére elmondta, hogy Krasznay művésznő kétszer is volt itt, annyira érdekelte a testrészek tartósítása. Galamb úrban természetesen ekkorra összeállt a kép, és amikor legközelebb meglátogatta, kerek-perec nekiszegezte a kérdést: miért gyújtotta fel a szomszéd házat.
Edina művésznő meg se lepődött a kérdéstől. − Miből jött rá a nyomozó úr?
− Hát az idegen kezűségből. Maga, hölgyem kilopta a hátsó szomszéd formalinban őrzött kezét a Munkavédelmi Múzeumból, hogy ujjlenyomatával másra terelje a gyanút, és elhelyezte azt a benzines kannán, amellyel aztán fellocsolta a szomszéd ingatlan padlóját. A régi pinceajtón mászott át a szomszédba, majd felgyújtotta a házat. A tűz megsemmisítette a Műemlék épületet, szerencséje, hogy lakatlan volt.
− Árulja már el, miért tette! − kérdezte a mesterdetektív, mert arra nem jött rá.
Krasznay művésznő pedig elárulta: − Nyomozó úr, a művészet csak akkor halhatatlan, ha hallható. Tudja Galamb úr, mit akart itt csinálni ez a Buzgovics gyerek? Romkocsmát nyitni. És tudja, milyen lehet amellett élni ? Hajnalig megy a részeg ricsaj, a hangos punk zene, röhécselés, vihogás. Nem lenne itt senkinek se nyugalma. Én nem szeretném ezt hallgatni, és a többi lakó sem. Meg kellett tennem az utca idős lakói miatt is.
−De hölgyem, ezzel hatalmas kárt okozott a szomszédjának. Beszennyezte a kezét, a művészetet...
−Téved, nyomozó úr, az én kezemen kesztyű volt, a Rohács szomszéd ujjlenyomatát vettem kölcsön a Múzeumból, az enyém már biztosítva van, levédett. Halálom után megy a formalinba. Kinek kell a mai világban hárfa játék? Egyébként a szomszéd háznak felerészben én is a tulajdonosa vagyok. Ezen a pince ajtón járt át a Buzgovics II. az anyámhoz, és felcsinálta. Ez a hülye zabigyerek a testvérem...
− Ne próbáljon megbilincselni, biztos úr, minden bilincsből ki tudom húzni a kezem. Mehetünk − mondta csendesen.
A művésznő másnap reggelre a fogdából is eltűnt. A börtön rácsai, mint a hárfa húrjai engedelmeskedtek ujjainak − hja, a művészet hatalma −, és ma már ismeretlen helyen tartózkodik.
Illusztráció forrása ITT.
