Tárcán kínálom

Írta: Csengődi Péter   Egy idős néni lép be a hentesüzletbe, a kerekes bevásárlótáska nagyot csattan a metlakin, ahogy áthúzza a küszöbön. A kapkodó eladó szinte rá se néz, de ezért igyekszik kedves hangon üdvözölni. – Szervusz drágám! – szól a néni. – Abból a kacsacombból kérnék kettő…

Írta: Csengődi Péter I. Behurcibálta a fenyőfát a nappaliba, és közben arra gondolt, hogy jövőre még kisebbet vesz, úgy látszik, már ez is egyre nehezebb munka a számára. A befizetett csekkek letépett feladóvevényeit kis fénykampókra szúrta, és azokat aggatta fel sárgálló díszeknek. A…

Írta: Csengődi Péter   Mi idegeneknek, űrlényeknek neveztük volna őket, a megjelenésük alapján legalábbis mindenképp. Ők földieknek mondták magukat, bárhogy is hangozzék az a saját nyelvükön; és jogosan, hiszen ezen a bolygón születtek, éltek, fejlődtek. Egy nap ez a civilizáció eljutott arra a…

Írta: Csengődi Péter   A múzeumot egy hegyoldalba vájták, de a berendezés teljes mértékben újkori volt. Ez a koncepció hűen tükrözte, hogy a kiállítás témája egyszerre a kezdet – az őskor –, és a "vég", pontosabban a jelen világ. Egy apa büszkén kísérte érdeklődő kisfiát teremről teremre. Az egyik…

Írta: Csengődi Péter   Jürgen Ziegenkopf, a német filozófus egy fél évszázadot lebegett a világok közti űrben. A pokoltól sikerült megmenekülnie, mikor elmagyarázta az ördögnek, hogy mikor azt mondta, a lelkét is eladná egy igazi osztrák-magyar gulasch-ért, az nem számít hivatalos…

Írta: Csengődi Péter – fikció –    Korán reggel volt, az Alsónémediről Pestre tartó busz tömve volt emberekkel. Egy szemüveges fiú vadul lapozgatott egy könyvet. A közlekedő túloldaláról egy hasonló korúnak tűnő, magas srác szólt hozzá:  – De csúnya dolgokat olvasol! Nem lett volna jobb a Harry…

Írta: Csengődi Péter – fikció – Húzta maga után a nehéz csomagot, miközben fél szemmel az ülések számát nézte. Mikor végre megtalálta a sajátját, összecsukta a bőrönd fülét, és próbálta a feje fölé emelni a nehéz poggyászt, hogy a pakolóra rakja; de a kezei megremegtek a súly alatt, és vissza…

Írta: Csengődi Péter – fikció –   – Jó napot, megjöttem! – hallatszott a harsány köszöntés odakintről. Az anya sietett kinyitni az ajtót, majd felkiabált a családnak. – Gyerekek, gyertek, itt van Erzsi néni! A nagyobb kölykök letrappoltak a lépcsőn, és illedelmesen odamentek hozzá köszönni, de…

Írta: Csengődi Péter – sci-fi –   Carl úgy tett, mintha a kamerát igazgatná, de igazából csak várt; nem akarta a kolléganője nélkül elkezdeni a kísérletet. Janet egy bögre gőzölgő kávéval érkezett meg, amit „gondosan” a poháralátét mellé rakott; igazított egyet kócos haját (nem segített rajta),…

Írta: Csengődi Péter – fikció –   Felemelte a pisztolyt, és a térdelő, reszkető férfi homlokának szegezte. Számára sem volt világos, miért teszi, de a legbennsőbb énje vágyott rá, biztatta. – Ki maga egyáltalán? – hallotta a zokogó embert. Nem válaszolt, hiszen nem ismerték egymást. Tudni…

Írta: Csengődi Péter – fikció –   A statisztika kemény dolog. Az ember abban a hitben van, hogy talán még lehet jobb, de a számok hamar le tudják törni a reményt. Megmutatják a száraz tényeket. – Na, mit szólsz? – kérdezte dühösen Andi. – Nem is tudtam, hogy a gyerek totózik. – Jaj, ne…

Írta: Csengődi Péter   – fikció –   Az építész különös ember volt: visszahúzódó, paranoiás; mégis imádott késő éjszaka a város főterén sétálgatni. A tágas, bevilágított terepen hamar észrevette, hogy ha valaki közeledett felé, és gyorsan elfuthatott. Emellett megszállottja volt az óriási vízköpő…

Írta: Csengődi Péter – fikció –   A kedvenc kávézónkban ülünk Zolival, és csendben kevergetjük a feketét. Gyakran van így, az alapelvünk az, hogy ha éppen nincs mit mondanunk egymásnak, akkor nem szólalunk meg. Csend ez, de egyáltalán nem kínos. – Hagyd már abba! – szól rám. Felkapom a…

Írta: Csengődi Péter   Akkor hullottak le a fákról az utolsó, sárga levelek. Leszállt a metróról, és egy kopasz, rosszarcú férfi utána kiáltott: – Magyar vagy? – Igen – mondta rezzenéstelen arccal, de azért egy picit megijedt. – Hála istennek! Közeledett hozzá, de…

Írta: Csengődi Péter – fikció –   Ritkán lát olyat az ember, hogy két ennyire különböző karakterfigura sétáljon egymás mellett. Zsolt, a leendő menedzser, barna öltönyben és mályvaszínű ingben, milliméter pontosan belőtt séróval, mellette pedig Péter, aki…

Írta: Csengődi Péter – sci-fi –   Az űrkomp tele volt gazdag, elkényeztetett kölykökkel, egyedül Timmy ücsörgött fakó, kinyúlt pólóban, amit más ruhákból kivágott, állatos foltok díszítettek. Az ő kísérője nem is az apukája vagy az anyukája volt, hanem a…

Írta: Csengődi Péter – fikció – Csengettek, az ötvenéves Ilona néni hangosan kiáltott, hogy elindult már. Lassan mozogtak lábai, hasogattak, mióta elcsúszott a jeges járdán, és az oldalára esett. Előfordult már, hogy azt hitték, nincs is itthon, pedig csak nem ért oda…

– fikció – Írta: Csengődi Péter   Budapest, nyár van, kora délután, süt a nap. A fiatal nővel beülünk egy puccos kávézóba. A falakon, a plafonon, mindenütt aranyszínű vonalak futnak, levélmintákat rajzolnak. A szekrények, az asztalok és a székek legalább két…

– fikció – Írta: Csengődi Péter   Gyula bácsi idegesen kortyolgatta a reggeli teáját. – Erzsi! Volt már itt a postás, Erzsi? – kiáltozta. – Még nem láttam, apjuk! Mi ez a nagy ordítozás? – hangzott a kevésbé sem halk válasz. – Legfeljebb kedd! Kedden már mindig…

Írta: Csengődi Péter   Egy nap Tibi, a békásmegyeri hajléktalan arra ébredt a Veres Péter Gimnázium előtti összkomfortos padján, hogy egy hatalmas embersereg veszi körbe. Szokásos reggeli menetrendjének megfelelően kidörzsölte a szeméből a csipákat és a koszgalacsinokat,…

Írta: Csengődi Péter   2022-ben befejezték az új űrbázis építését, és elnevezték „World United”-nek, azaz Egyesült Világnak. Igazán álszent keresztelés volt, tekintve, hogy három éve tartott a NATO-Orosz hidegháború. Szerencsére csak pár ijesztgető fegyveres…

Írta: Csengődi Péter   „Egy színész a színpadon akkor »töri át« a negyedik falat, mikor játékában, mint a darab szereplője, valamilyen formában a nézőközönség tudtára adja, hogy tisztában van vele, hogy azok figyelik őt.” (Forrás: Wikipédia)   A nézőtér üres…

Írta: Csengődi Péter Most járok először Budapest tágas utcáin. Lenyűgöznek a hatalmas, régi épületek, széles folyama, egyik oldalán a hegyvidékes Budával, a másikon a sík Pesttel. A jól kiépített, sűrű tömegközlekedési hálózaton is több óra bejárni egyik…

Írta: Csengődi Péter   Már spicces volt, amikor meglátott a pultnál ücsörögni egy gyönyörű nőt. Mellé ült, és igyekezett minél józanabbnak tűnni, amikor megszólította. –  Szia! Nagyon csinos a frizurád. A nő meg sem rezzent, viszont mellette egy ápolatlan, borzos…

Írta: Csengődi Péter Az idős bácsi felkelt, felöltözött, megkente kicsit a nyakát a pacsulival, amit még a fiától kapott Karácsonyra. Kivett a harmadnapos kenyérmaradékból két szeletet, jó vastagon megkente margarinnal, hogy ne legyen olyan száraz, kolbászt aprított közéjük,…