Írta: Csengődi Péter
Az idős bácsi felkelt, felöltözött, megkente kicsit a nyakát a pacsulival, amit még a fiától kapott Karácsonyra. Kivett a harmadnapos kenyérmaradékból két szeletet, jó vastagon megkente margarinnal, hogy ne legyen olyan száraz, kolbászt aprított közéjük, egy alig használt szalvétába becsomagolta, betette a kabátzsebébe, és elindult dolgozni.
A hivatalban kereste meg a mellékesét. Az asztalára oda volt készítve egy halom nyomtatott papír, abból levette a legfelsőt, és ütemes kopogásokkal begépelte a számítógépbe. A nap végén megszámoltatták a szövegszerkesztővel, mennyi betűt ütött be, és az alapján kapta a fizetését. Nem volt valami nagy volumenű munka, de becsülettel lekopogta a maga napi hat óráját. Meg is érkezett pontban hat óra harminckor, mint minden hétköznap. Belépett a bejáraton, köszönt a recepciós hölgynek, és hozzáillesztette a belépő kártyáját a terminálhoz. Pirosan villogott, zúgott, de először észre sem vette, megpróbált benyitni az ajtón, az viszont ellenállt. Többször is megismételte, de nem jutott be. A recepcióshoz fordult.
− Katinka drága, megnézné, mi van ezzel? Nem működik, meg tudná javítani a kártyát?
− Jaj, Lajos bácsi, ma már nincs magára szükség!
− Hogy nincs rám szükség? De hát a papírok...!
− Igen, de a Géza megvette azt a karakter-elismerő programot, tudja, a számítógépre. Az már elvégzi a maga munkáját, már nem kell vele fáradnia. Nem tetszett elolvasni a leveleket?
− Nem volt levelem, drágám, reggel megnéztem a postaládámat, de csak a vízszámla jött meg.
− Nem aztat, Lajos bácsi, hanem a leveleket, amik az internetre érkeznek. El kellett volna olvasnia őket a hétvégén. Látja, most feleslegesen tetszett bejönni!
− De Katinka, nekem nincs otthon ilyen internetem. Nincs nekem arra pénzem.
− Hát pedig tessék csak beköttetni! Jól jön majd a jövőben. Ma már a számítógép egyre fontosabb, tetszik érteni?
− De Katinka, ha eddig nem volt pénzem rá, akkor eztán hogy lesz majd?!
A recepciós megunta a beszélgetést, becsukta az üvegablakot, és valamit írogatott magának. Hallotta, hogy kopog rajta a bácsi, de úgy tett, mintha mégse. A kisöreg szomorúan hazaballagott. Otthon leült az asztalhoz, kicsomagolta a szendvicset, majd visszacsomagolta, és betette a hűtőbe. Jó lesz az majd holnapra!
