Írta: Kulcsár Attila
Eljött az izomkolosszusok ideje. A szép test reneszánszát éli. Nem kell hozzá más, mint a hajat rövidre nyírni, és kilókat emelgetni mázsaszámra, évekig. Nemsokára hatalmas bicepszei lesznek az embernek, kőkemény vádlija, és széles mellkasát feszülő delták támasztják alá. Ezután már csak szoláriumba kell menni, és kész a nők bálványa. Mutatóban atléta trikóba kell járni, amikor néha kiszállunk egy márkás autóból.
Nekem nem sikerült. Én nem ez az alkat vagyok. Nekem a fejem kerülete a legszélesebb. Nem is érdekelne az egész, ha ezek a fickók nem kérkednének állandóan a testükkel, és a nőknek ez nem imponálna. Én felvettem a harcot ez ellen a jelenség ellen, mindenki azzal próbálkozik, amije van. Ott van például a relativitás-elmélet és a rács-kerítés pálcasora egyetlen vasmarokkal összehajlítva. Tessék, ki volt a jobb?
A múltkor a titkárságon láttam, hogy a Gizike rácsodálkozott a bútorszállító fiúra. Mondtam is neki, hogy ahhoz például mit szólna, hogy pluszmínusz-négyzetgyök bé-négyzet-mínusz-négyácé-per-kétá. Csak nézett rám értetlenül.
A buszra is felszállt egy ilyen bodys gyerek. Láttam, a csitrik mind felé fordultak, és megpróbálták elkapni savószínű tekintetét. Nosza, én is igyekeztem magamra irányítani a közfigyelmet:
− A következő megálló a Derkovits utca. Nevét Derkovits Gyula festő-grafikustól kapta, született 1894-ben, meghalt 1934-ben. Legismertebb műve a Dózsa fametszetsorozat. Művein a német expresszionizmus hatása érezhető. − A siker nem maradt el: hülyének néztek.
Máskor az orvosi rendelőben vártunk a sorunkra. Éppen megismerkedtem egy kedves influenzás kislánnyal, bár én csipásan a parlagfű-allergiámtól nem néztem ki valami jól. És ekkor bejött egy rövidre nyírt hajú, biztosan csak a jogosítványát akarta meghosszabbítani. Fél kézzel átemelte a tele ruhafogast a széksoron, és beült a lány mellé. Nosza én felvettem az odadobott kesztyűt:
− Ugye ott hagytuk abba, hogy makakeró indiánok az ikemana cserje bogyójából készült főzettel zsugorítják a skalpolt fejbőröket…
− Igazán, na ne mondja! − bólintott a lány elismerően, de már akkor nem rám figyelt, hanem a fiúra, aki őt is átemelte a széksoron, mivel kérték a következő beteget.
A múlt héten meg a vonaton beszélgettem egy csinos fiatalasszonnyal. És akkor beült a fülkénkbe egy ilyen muszklimiska. Széles mellén feliratos trikó feszült.
− Hol szerezte ezt a szép trikót? − kíváncsiskodott rögtön a hölgy. Kiderült, hogy egy karate versenyen osztogatták a résztvevőknek.
− Az van ráírva angolul, hogy ép testben ép lélek − próbáltam visszaszerezni pozíciómat, − és ezt szingalézul a nyamida nyelvjárásban úgy mondják, hogy nyivava kipu.
Ám amikor az új utas fel tudta húzni a fülke ablakát, ami nekem korábban nem sikerült, a párbaj azonnal eldőlt. Már együtt szálltak le.
Legutóbb egy fogadáson vettem részt. Volt ott mindenféle ember, de nyugodtan állíthatom, hogy a társaság intelligencia kvóciense együttesen sem érte el az enyémet. Disznó vicceken röhögcséltek már a második konyak után. A hölgyek is úgy vihogtak, mintha csiklandoznák őket. Én is megpróbáltam bekapcsolódni a társalgásba:
− És azt hallották, hogy Sigmund Freud mit mondott a halálos ágyán? Hát azt, hogy a tudatalatti az elfogyasztott konyak mennyiségétől függ. − A vendégek jót nevettek ezen is.
Felbátorodva folytattam: − És azt ismerik, hogy hogyan folynak le az irreverzibilis fázisátalakítások a fémüvegekben?
Néhányan érdeklődéssel felém fordultak, de akkor megjelent egy széles vállú klubzakós fickó, majd szétszakadt rajta az öltöny. Benyúlt a belső zsebébe, és kivette tíz centiméter vastag pénztárcáját. Ekkor láttam, hogy különben tyúkmelle volna.
− Ma mindenki az én vendégem! − harsogta, − És meghívom az egész társaságot egy partira hozzánk. Aki nem tud golfozni, megtanítom.
Természetesen nagy üdvrivalgással fogadták.
Szóval nem hiába mondom én, hogy ma a széles, tömött mellkas mindenkit levesz a lábáról.
Illusztráció: Marius van Dokkum: https://hu.pinterest.com/pin/59180182591504345/
