Tárcán kínálom

Írta: Cserbakőy Levente   A szamosangyalosi házunk udvari épülete, amely tüzelőtároló, szerszámoskamra, gyógynövényszárító és egyéb ehhez hasonló funkciót betöltő építmény, jelenleg madáróvoda. Az történt ugyanis, hogy tavasszal a fecskék felfedezték, hogy az ól – ahogyan mi neveztük – ajtaja…

Írta: Cserbakőy Levente   Az élet úgy hozta, hogy túl az ötödik X-en megtanultam kaszálni. Belátom, hogy ezt így kategorikusan, tényként kijelenteni enyhén szólva is költői túlzás. Valójában tapasztalati úton sikerült annyit elsajátítani, hogy a pengét milyen szögben kell tartanom ahhoz, hogy ne…

Írta: Cserbakőy Levente   „A nyárban a legszebb a nyár, a nyaralás” – hangzott éveken át az a reklámszöveg, amely után az üdülési, nyaralási lehetőségek felsorolása és bemutatása következett. Választani végül is soha nem nehéz annak, aki az igényeit és a lehetőségeit összhangba tudja hozni. Igen,…

Írta: Cserbakőy Levente   Az idei nyár azon ritka napjainak egyikén, amikor hétágra sütött a nap, találkoztam gyermekkorom egyik kedvencével, az orrszarvú bogárral. Mintha éppen egy szépségszalonból jött volna, ahol frissen lakkozták a páncélját. Öntudatos méltósággal igyekezett átjutni a…

Írta: Cserbakőy Levente „Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű idejeMindent egészséggel látogató egeHosszú úton járókat könnyebbítő szele” Ezekkel a sorokkal köszöntötte a világpolgári európaiság, az égi és földi szerelem különös mozaikjaiból összerakodott sorsú kóbor lovag – aki egyben a fennkölt…

Írta: Cserbakőy Levente   Már hónapok óta az influenzajárvány lehetőségének, majd közelgő bizonyosságának a híre terjedt. Gyorsabban, mint maga az influenza. Legalábbis az itteni látószögből. Mert itt a Nyírben még mindig nagyon távolinak látszik annak hamari valósága, ha azt halljuk, hogy Vasban…

Írta: Cserbakőy Levente   Minden dicsekvés nélkül mondom, amikor az allergia még nem volt népbetegség, én már jó ideje küzdöttem vele. Ez azt jelenti, hogy évente legalább négy-öt alkalommal ke­mény és kilátástalannak tűnő harcot folytattunk egymással. A csatákat…

Írta: Cserbakőy Levente   Már srác koromban is az erdők, mezők fáradhatatlan vándora voltam, a természet szerelmese. A tájnak mindig megtaláltam azt a szegletét, amelynek szépségét szerettem volna örökké a magaménak tudni és abban bármikor gyönyörködni, megmentve egyúttal…