Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piró m. péter (1) piro m. péter (8) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2019.01.07. 18:19 Ésik

Karácsonyi három perc(es)

Címkék: csengődi péter

Írta: Csengődi Péter

I.

Behurcibálta a fenyőfát a nappaliba, és közben arra gondolt, hogy jövőre még kisebbet vesz, úgy látszik, már ez is egyre nehezebb munka a számára. A befizetett csekkek letépett feladóvevényeit kis fénykampókra szúrta, és azokat aggatta fel sárgálló díszeknek. A gyógyszereket és a vitaminokat színes papírba csomagolta, hogy hasonlítsanak a szaloncukorra; édességet úgysem szokott enni, majd szépen leeszegeti ezeket a fáról, gondolta. Orvosi gézt vagdosott fel, tépdesett szét, és azt szórta a fára műhó gyanánt. Masnival átkötött egy üveg száraz, vörös bort, és miközben betette a fa alá ajándéknak magának, egy nyálcsepp elindult a szája szélén a gondolattól, hogy milyen finom is lesz. Leült a hintaszékbe, megdörzsölte ősz haját, tört egy darabot a kalácsból, amit a szomszéd asszony sütött neki, és jóízűen falatozta. Végiggondolta, mi minden történt vele az elmúlt évben, mennyire meg kellett küzdenie időnként azért, hogy az egyik unalmas hétköznapról a másik unalmas hétköznapra jusson; de most itt ül, és minden a legnagyobb rendben. Mosolygott.


II.

Még pár perc volt hátra délig. Az idős hölgy már csak azért rendezgette a díszeket a fenyőn, hogy elfoglalja valamivel magát. Aztán becsoszogott a nappaliba, leült a fotelba, és bekapcsolta a tévét, hogy azt nézze, amíg várakozik. Éppen a TV Shop csatornája ment.
– Nézzék, mennyire könnyen használható ez az elektronikus tojásszeletelő! – ordította a vidám hang a készülékből; miközben betette a főtt tojást a masinába, és vagy legalább húsz gombot megnyomott azért, hogy aztán a másik végén a tojás karikákban hulljon ki.
Mikor vége volt ennek a blokknak, egy önjáró mosogatószivacs reklámja következett, majd később egy LCD kijelzős lábmelegítőé. Szegény néni szinte fel sem fogta, mire jók ezek.
Ahogy csöngettek, a hölgy örömében meglepő ruganyossággal pattant ki a fotelból, hogy ajtót nyisson. Ott állt a küszöbe előtt az egész család: szülők, két fiúgyermek, egy kislány és egy tacskó.
– Jaj de jó, hogy itt vagytok! – csattant fel a néni. – Már annyira vártalak titeket!
– Anyukaaaaaa! – kiáltott hatalmas mosollyal a férfi. – Jöttünk ahogy tudtunk! Hoztunk finom pörköltet is!
Az ósdi, üres lakás egy pillanat alatt megtelt élettel. A tévé bekapcsolva maradt, de semmit nem lehetett hallani belőle a nagy zsivajtól. A tányérok és az evőeszközök csattogtak, a poharak koccantak, és mókásnál mókásabb történetek kerültek elő. Ahogy jól belaktak, a felnőttek a hasukat fogva mondogatták egymásnak, milyen hihetetlen, hogy a kölykök még bírnak rohangálni a folyosón; majd mikor sütemény is került az asztalra, hangosan jelezték, hogy egy falat sem megy le a torkukon; de valahogy addig-addig csipegettek belőle, hogy a végén csak morzsák maradtak a tálcán.
A feleség ránézett az órájára, és felriadt, hogy már délután három óra van.
– Drágám, ideje indulnunk! Gyerekek, búcsúzzatok el szépen!
Amilyen gyorsan megtelt a kis lakás emberekkel, olyan hirtelen ürült is ki. A cipőkről, csizmákról és kutyalábakról lepotyogott sár hevert csak ott emlékeztetőként, hogy valaki itt járt. A szürke falak újra kiszáradt kagylóhéjakként zárták magukba a csendet. Az apa még egy kicsit ott maradt a nénivel.
– Már ilyen hamar el is mentek? – marasztalta volna őket még egy kávéra vagy valamire a néni.
– Igen, sajnos indulnunk kell, anyuka. Ma még sok helyre el kell jutnunk – válaszolta az apa. Mondani ezután már nem tudott mit, de két hatalmas puszit nyomott az arcára, hosszan megölelte; majd átadott egy borítékot, és a család többi tagja után sietett. Az idős hölgy becsukta utánuk az ajtót, visszacsoszogott a nappaliba, és leült a tévé elé a megszokott fotelbe.
– Ha most megrendelik, akkor ingyen kapnak hozzá egy elasztikus, hajlékony gumikést! A másodikat meg féláron! A harmadikat újra ingyen! – hangzott a háttérben.
Kinyitotta a borítékot, kihúzott belőle egy papírlapot, széthajtotta, és olvasgatni kezdte. Egy számla volt a TV Shop-tól, hozzácsatolva egy kérdőív, melyen a következő szöveg állt:

„Kérjük, amennyiben nem volt elégedett a 'Karácsonyi Család' szolgáltatásunkkal, jelezze nekünk, hogy a jövőben javíthassunk a szolgáltatás minőségén!”


III.

A feleség sorolni kezdett, hátha együtt össze tudják szedni, minden szükséges holmi megvan-e.
– Gyerekeknek váltásruha, játék, innivaló az útra?
– Itt vannak – válaszolt a férj.
– Sült kacsa, rozé, üdítők?
– Mind a kocsiban.
– Ajándék a nagyszülőknek, tesómnak, a lányaiknak?
– Azok is. Úgy néz ki a csomagtartó, mint valami rózsaszín póni-szentély.
– Hol vannak a fiúk?
– Odakint várnak rád.
– Jó, szuper! – sóhajtott egy nagyot a nő. – Na, essünk túl rajta!
– Essünk… túl…? – ütötte meg a férfi fülét a szavak. – Úgy érted, a vacsorán a szüleiddel?
– Úgy értem, az egész karácsonyon.
– Nem hangzol úgy, mint akit átjárt a karácsony szelleme…
– Csodálod? Egy hétig rohangáltam az ajándékok után, mostam, takarítottam; jobban elfáradtam, mint munkában, pedig adminisztratíve én eddig szabadságon voltam. Aztán szenteste egy egész napnyi főzés után a kölykök tíz perc alatt elpusztítottak MINDENT. Míg ők az ajándékokkal játszottak, én mosogattam. Most meg két nap utazgatás, rohangálás egyik rokontól a másikig, és mindig mosolyogni, mintha nem tudnék azonnal elaludni, ahogy leér a fenekem a székre.
Ahogy indultak kifelé a lakásból, a férfi oltogatta a villanyokat, és amikor a bejárati ajtón beszökő hideg levegő megcsapta a vállát, visszanézve az üres, félhomályba borult szobákra valami rideg érzés fogta el.
Közeledtek a kocsihoz, mindkettőjük keze tele volt szatyrokkal, táskákkal, és közben még a gyermekeket is igazgatniuk kellett. Ahogy pakolták be az utolsó dolgokat is az autóba, a férfinek eszébe jutott valami.
– És mi van a december huszonhetedikével?
A nőnek eszébe jutott egy pillanat tavalyról, amikor a fotelben ült, lábán takaró volt, egy könyvet olvasott, a gyerekek tévét néztek, férje pedig behozott neki a konyhából egy bögre forró kakaót.
Megcsókolta a férfit, és hozzátette:
– Az a kedvenc ünnepem!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr1814542352

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása