Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piró m. péter (1) piro m. péter (8) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2013.03.13. 18:00 Ésik

Bestoppolom az ózonlyukat

Címkék: réti jános

Írta: Réti János


bestoppolom_az_ozonlyukat.jpgAz öles autóhirdetések láttán a szemem sem rebben. Mit nekem a sivatagbiztos, ingoványban is könnyedén, elegánsan száguldó, amúgy minden kényelemmel, pardon: extrával telebuggyantott kocsiköltemények sora, amikor sorsom, nem kevésbé tőkeerőtlenségem a hetes busz hányódásaihoz köt.

Hidegen hagy a forró nyárba csalogató utazási ajánlatok tömkelege is. Mert ha kiizzadnám a részvételi díjat, akkor attól vacogna a fogam − teszem azt az Elefántcsontparti Partyn −, hogy mikor bukkan elő az OTP titkosügynöke egy hozzá képest barátságosnak tűnő óriáskaktusz mögül, vagy lengő liánon szelve át időt és teret, kezében rejtjeles felszólítást lobogtatva, miszerint nem fizettem be hitelem esedékes részletét. Mert vagy vagy! Nálunk még így működik a jólét előtti társadalom.

A csomagküldők kínálata már közelebb áll anyagi színvonalamhoz. Őszinte érdeklődéssel olvasom tehát, hogy amennyiben rendelek legalább három, víz alatt is használható farmotoros nyakkendőtűt − ami mellesleg három hét alatt úgy lefogyaszt, hogy elbújhatok a nyakkendő mögött, sőt leszoktat a dohányzásról is −, szóval, ha ilyet rendelek, és a számomat is kihúzzák, akkor csak nekem, a földi halandók legszerencsésebbjének, a társaság elnöke átad egy magánrepülőgépet, kesztyűtartójában kétmillióval készpénzben.

Ja! Írjam meg nekik öt ismerősöm címét, és akkor kapok egy mágnesmentes, hőre lágyuló cipőkefét is, amit a fejlett országokban csak a hülyék nem használnak. Szóval igen, ezek a dolgok már elérhetőbbnek tűnnek a számomra, és megfontolandóvá teszik az ajánlatot. Na de a túlélőkés! Az nemhogy szemet szúrt, hanem egyenesen belém vágott. Mert hát a forgalmazója szerint kevés dologra van szüksége annyira manapság egy kelet-közép-európai átlagembernek, mint egy túlélőkésre.

Atyavilág! Hát már itt tartunk? És ezt így kell megtudnunk? Hirdetés útján? Nem vagyok pesszimista alkat, de a kés fotóját látva látomások kezdtek gyötörni. Elképzeltem magam, amint a rám zúduló lavina, gleccser, lávafolyam vagy szökőár tetején, miközben a forgószélben kiüresedett hivatalok süvítenek el a fülem mellett, csak nagy hetykén előrántom a túlélőkésemet, és néhány könnyed mozdulattal kivágom magam a legnagyobb slamasztikából is.

Úgymint: felaprítom az éppen soron lévő hétfejűt, dacosan megálljt parancsolok a tomboló elemeknek, és a késsel nemcsak vizet, hanem halászlét és túrós csuszát is fakasztok egy éppen mellém zuhanó sziklából, hiénafalka és keselyűraj egyre növekvő és őszintének látszó érdeklődésétől kísérve. De mit árthatnak nekem?

Az anyja túlélőkés! Csak megrendelem − persze bevezető áron −, és attól kezdve rá se rántok, ha a Himalája hófödte csúcsait találom a Kossuth tér helyén, és a vasútállomás csak ágyékkötőben, cápáktól hemzsegő tengeri árok átúszásával közelíthető meg. Fogaim közt tartom késemet, és jöhet ami jönni akar. Telve leszek bizakodással!
De addig is, amíg ezek a veszélyek nem leselkednek rám − ha olyanom találna lenni −, csak előkapom a túlélőkésem, pengéjével elbarmolom a motorizációt, rövidre zárom a mikroelektronikát, és miszlikre aprítok mindent, ami nyomdafestéket elbírna. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, lecsavarom markolatáról a kupakot, majd tűt meg cérnát húzok ki belőle.

Az előbbivel bestoppolom az ózonlyukat, az utóbbiból meg tekerek magamnak néhány kilométernyit. Mert a cérna, az van fogytán leginkább. Elvégre egyszer élünk túl! Vagy soha.

A kép forrása: kardker

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr975132808

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása