Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piró m. péter (1) piro m. péter (8) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2016.03.11. 18:39 Ésik

Csőrike, a galéria lelke

Címkék: b tóth klári

Írta: B. Tóth Klári

 

Legtöbben nem jöttek be a galériába. Szívélyes invitálásunkra „Majd máskor, most sietnem kell” válasz érkezett nap mint nap, a „Hagyjatok békén az ócska kacatjaitokkal” szinonimájaként.

Csőrikét azonban mindenki észrevette. Kedves, hirtelen visszahajló, esernyőnyél-szerű csőre, keleties színezetű tollazata, okos, kerek szemei még a művészet legádázabb ellenségeit is levette a lábáról. Ő volt a kapus, az őrszem, a vendéglátó és a primadonna. Ő volt a galéria lelke. Mindig az ablakban ült, figyelte a járókelőket, ő köszöntötte az utcáról bekukkantó érdeklődőket.

Ismeretségünk nem mai keletű. Sokszor találkoztunk már életünk során, sőt születése óta kísérem figyelemmel fejlődését.

Csőrike hozta a tavaszt a Gregussba vidám csivitelésével, múlni nem akaró életkedvével.

Tarka tollai rendezett sorokban simultak begyére, fürkésző tekintete emberi pillantást sejtetett…

Amint a madár kampós csőrén megcsillant az első tavaszi napsugár, a sötét, nyirkos pincehelyiség egyszeriben megtelt napfénnyel. A fény a zöldülő mezők üde illatát hozta magával, kiűzte a szuterén áporodott levegőjét, és a depressziós városlakók is elhagyhatták gyógyszereiket.

Csőrike nem olyan madár volt, mint a többi. Az ő szívből jövő trillázását, füttyögését, boldog csiripelését csak az hallotta, akinek füle volt hozzá.

Egyéb furcsasága is volt: nem piszkított volna a kirakatba, soha! Kifinomult lényétől távol állt az olyan földhözragadt történés, mint az anyagcsere. Pfujj!

Csak a port kellett néha letörölgetni különleges csőréről, erre az egyre kényes volt.

Csőrike legfőbb értéke a rejtett humor és a belső harmónia ... Egyszerűen megnyugtató volt a jelenléte.

Egy napon – ami reggel még úgy indult, akár a többi – megdöbbentő hírt kaptam:

Csőrikét megvették! Mint egy tárgyat!

Most bekeretezve lóg egy falon valahol a városban, a kétmillió lakos egyikénél.

Megvette, mert tetszett neki!

Nekünk minden volt, szerves tartozék, mint a kezünk vagy a lábunk. Családtag. Neki meg egy kis színfolt a falon.

Már nem csipog, nem trillázik, nem fütyörészik vidáman, nem hallgatja többé okos szemekkel a megnyitó beszédeket. Falon lógatják, mint valami dekorációt. De ő nem szól, nem panaszkodik.

Telnek a hetek, hónapok. Megállt az idő, s vele minden mozdulata.

Most befelé él, mint egy tetszhalott…

Csigalassúsággal múlik a tél, de végre megjelennek a tavasz első jelei. A szemközti fán bátortalan csiripelésbe kezdenek a madarak.

Az első napsugár bekukkant a nyitott ablakon, és rávetül a képre, Csőrike horgas csőrére.

Egyszer csak eszébe villan a múlt. Felsóhajt. Amint apró tüdeje megtelik levegővel, a lakk repedni kezd… Előbb csak a begyén, majd a szárnyakon jelennek meg apró, pókhálószerű hajszálrepedések, aztán az apró lábakon, a kampós csőrön…

Végül megmozdulnak a szemek. A két kis fényes madárszem fürkészve néz körül. Senki sincs a szobában. A lakkréteg ekkor már egyre szövevényesebb, bonyolultabb rendszerben repedezik, pattog le a szárnytollakról, a lábakról, a kicsi karmok szarurétegeiről…

Kintről zaj hallatszik: bejött a gazda. Gyorsan megmerevedni! Egyenes, semmitmondó tekintet, csak semmi érzelem. Kiüresedés. Fehér fal… Csak ne vegye észre a lepattogzott lakkdarabkákat… A takarítónő csak holnap reggel érkezik, addig még van idő…

A gazda elveszi az aktatáskáját az íróasztal melletti székről.

– Ne nézzen föl, ne nézzen föl! – mondja a madár egészen belül.

Fogja a táskát, kinyitja, a fémzár nagyot csattan – csak nem összerezzenni – beletesz egy köteg iratot a fölső fiókból, elindul. Tekintete ráesik a nyitott ablakra, egy pillanatra megtorpan, aztán kisiet.

Pár perc múlva hallani a kocsi indulását, felbőg a motor. Az asszony lepihent, mint rendesen, az eltart néhány órát.

Csőrike elemében van. Megpróbálja megmozdítani a lábait, recsegnek-ropognak az ízületek, de működnek! Kicsit kilógatja az egyiket a festett háttérből, jólesik megmozgatni; majd a másikat is. Aztán a szárnyakat, egymás után. Lassan csúsznak szét az összetapadt tollacskák, próbálja nyitni-csukni, erősen koncentrál. Kezd ura lenni a testének. Jó érzés.

Jólesik hallani a tollak suhogását… Vajon tudnák-e még hasítani a levegőt, vagy végleg megmerevedtek a hosszú dermedtségben?

Az ablak nyitva, a lehetőség most kínálkozik….

Nagy levegőt vesz, nekilendül, minden izmát megfeszíti, érzi, hogy engedi el testét a festett háttér – aztán huss – kirepül az ablakon.

Mikor reggel bejön a takarítónő, és automatikusan törölgeti a port az íróasztalon, szeme látómezejének szélén szokatlan formájú sötét folt jelzi, valami nincs rendben.

Fölnéz a képre. Ott a keret a helyén, ott a háttér, de a közepe üres! A madarat mintha kivágták volna a festményből…

Rémülten szalad felébreszteni a háziasszonyt, nem veszi észre az ablakpárkányon az elhullajtott pici tarka madártollat…

– Haza, haza – dobogja a madár apró szíve. Száll, száll az egykedvű, piszkos város felett, ösztöneire bízza magát.

Esteledik, mire megpillantja a Dunát. A nagy, sötét víztömegen apró fények csillannak meg, tükröződik a város, megtisztul a fényben. Így akarja őrizni magában, tisztán, ünnepélyesen.

Már látja a Parlament lágy pasztellszínű fényeit, a neogótikus ablakok csúcsíveit, mély, vetett árnyékait, a Vár meleg sárgás fényét, a Lánchíd agresszív lámpasorát. Kicsit elvakítja.

– Kettéosztja a tájat ez a vakító fénysáv – gondolja, aztán elkanyarodik a Moszkva tér irányába, majd az Alkotás útról befordul a Greguss utcába…

A galériában éppen vége a megnyitó beszédnek, a meghívott vendégek beszélgetnek, falatoznak, nem hallják meg a puha szárnyak suhogását, nem tűnik föl senkinek, ahogy a hátuk mögött óvatosan berepül a nyitott ajtón…

Rögtön jobbra van a kirakat, csendben leereszkedik a szobrok közé. Szárnyait kissé széttárja, fejét enyhén félrebillenti. Okos kis szeme a vidám vendégekre mered…

Egy unatkozó kisfiú nézelődik, forgolódik, nem érdekli a felnőttek beszélgetése. Egyszer csak felkiált:

– Nézd, Anyu, milyen szép színes madárszobor! Hogyhogy nem vettük észre az

előbb? Olyan a szeme, mintha élne…

– Tényleg, és úgy ideillik, mintha mindig is itt lett volna! -

Csőrike boldog szívverését csak a közeli szobrok, érmek, kisplasztikák hallják, de ők sose árulnák el. Közéjük tartozik.

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr428465956

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása