Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2012.01.22. 10:15 Ésik

Masa utolsó lázadása

Címkék: b tóth klári

Írta: B. Tóth Klári

 Évek óta megszokhattuk éjszakai ámokfutását, őrjöngését, sípoló hörgéseit.

– Mi volt ez a kísérteties zaj? – kérdezik az átvirrasztott éjszaka után idegileg megviselt hálóvendégeink, de lecsillapítjuk indulataikat. Elvégre Masa – a maga masamódján – mégiscsak sok terhet levesz a vállunkról. Nagycsaládosoknál a mosás alapkérdés. A „mit vegyek föl, nincs egy vacak rongyom” című kifakadás szinte mindennapos kamaszlányaimnál randi előtt, holott csak ki kell nyitni szobájuk ajtaját (ami kizárólag azért lehetséges, mert kifelé nyílik), és úgy folyik ki a sok ruha, mint a láva egy kiadós vulkánkitörés után. Mármost, ha a kitörés epicentruma egy közeli szoba, akkor a lávafolyás elvileg elérheti a szennyestartót, bár a lejtés nem megfelelő, ja, és a küszöbök…

Egyszóval Masa nem felelős azért, hogy a lakás különböző részein elpotyogatott szennyes ruhát nem mindig van szerencséje kimosni, csak ha az véletlenül – vagy a rendesebb családtagok közreműködésével – betalál a szennyestartóba. Szóval Masa immáron húsz éve szolgál nálunk hűségesen. Zsémbes, lázadó természete mögött aranyszív húzódik meg. Néha úgy hozza a sors, hogy háromszor kezdi elölről a mosást, nem tud megválni kedves ruháitól. Hja, az öregkori érzelmek… Mintha csak a gyerekei lennének, nem akarja elengedni őket, nehogy bepiszkítsák magukat.

Időnként elfelejti használni a mosóport. Legrosszabb, mikor kimos szépen, de elfelejt öblíteni. A hosszú, idegtépő centrifugálás után, teregetéskor veszem észre, hogy a ruhák szerkezetébe egyenletesen eloszolva csillogó, apró szemcsék, mint megannyi kristály, eggyé válva az illető textíliával, diadalmasan csillognak a napfényjárta szárítókötélen.

Ennek ellenére Masa családtag. Morgolódásain, zsémbelődésein csak mosolygunk, szinte a családi idill részei. Memóriaproblémái az ő korában mondhatni, természetesek. Epilepsziás is szegényke, néha egész ijesztő, mikor rázkódik, és habzik a szája. Ilyenkor erősen lefogjuk, nehogy kárt tegyen magában. Ma viszont nagy hibát követtem el. Pulóvereket bíztam rá. Na, ez a gyengéje. Nem gondoltam, hogy így zokon veszi. Próbált tiltakozni szegény a maga módján. Hol a mosószert, hol az öblítést felejtette el, összevissza gyötörtem szerencsétlent. Épp a konyhában tettem-vettem, mikor őrült kattogásra, sivító, dübörgő égzengésre figyeltem fel. Aztán határozott galoppozás, mintha harcba vágtató paripák patáinak dübörgése keveredne a csata hevében. A lódobogás  – lakáson belül – határozott kérdéseket vetett fel bennem, melyek sürgős választ vártak. Így hát berohantam a hangzavar színterére, a fürdőszobába. Íme, a muhi csata, rendhagyó történelemóra keretén belül. Szürreális változat a huszonegyedik század Budapestjére adaptálva. A kádról röpködtek a csempék, a  szennyestartóból szökőkútként szöktek föl az alsónadrágok, vad táncba kezdve a fennen szárnyaló melltartókkal. Fél pár zoknik zokogva keresték párjukat, míg az agglegény-természetűek – kihasználva az égi forgatagot – csöndesebb sarok felé vették az irányt. Elvégre nem mindenki viseli jól a párkapcsolatokat…

A szennyes kavargásból a műanyag lavór sem akart kimaradni, leszáguldott a hokedliről, és sajátos piruettek kíséretében hajigálta ki magából a beáztatott szennyes ruhát. A gyanús levek keveredése, hömpölygő áradata visszavezette a rendhagyó történelemórát a középkorból az ókori amfiteátrumok vízi csatajelenetéig, a római Colosseum zseniális, vízzel elárasztható színpadáig. Itt van a csatahajó, száguld  át a viharzó tengeren, már-már áttér a túlsó partra, de jaj, törött lábával beakad a szétzúzott összefolyó fedelébe, így, fogságba kerülve, ide-oda sasszézva tombol tovább, de legalább megmenekül a mosdókagyló és a WC-csésze. Mögötte levert samponok, testápolók, szétnyomott kézkrémek édeskés illata keveredik a kiömlő hypo maró szagával, sárban vonagló, hajdan szépreményű törülközők lényegülnek át ebben a drámai pillanatban felmosóronggyá…

– Elvégre a piszkos munkát is el kell végezni valakinek – sóhajtják megadóan.

Berohanva rávetem magam az őrjöngő nőszemélyre, leszorítom teljes erőmből, és rázkódunk, rázkódunk együtt. A közösen eltöltött húsz év összes emléke ott kavarog körülöttünk. Küzdünk egymással, ahogy az ember csak önmagával tud küzdeni. Összemosódik a jó és a rossz, öröm és a bánat, hűség és csalódás. Összekeveredik az ég és a föld, hol én vagyok fönt, hol ő lent. Küzd minden erejével, én is küzdök. Meg kell fékeznem, mielőtt széttöri a házat, de megértem őt. Húsz évig csak robotolt. Örömtelen egy élet. Bár néha, fizetéskor akadt számára is valami. Néha egy új gyűrű, igaz, csak gumiból. Máskor egy új nyaklánc, bár a rosszmájúak csak vezetéknek csúfolják, de mit számít mások véleménye!  A gesztus a fontos. Az örömszerzés. Néha márkás mosóport is kapott, ezzel aztán öröm volt mosni! Volt neki egy igazi lovagja. Jóképű ember, jó humorú. Régebben ritkán látogatta, nem volt miért gyakrabban. Ráértek a kapcsolattal. De ahogy telt az idő, egyre sűrűbben jött. Kedveskedett neki, dicsérte, hogy korához képest igazán, de még mennyit, a szíve, akár egy húszévesé. Csak néha szorul egy kis segítségre, de azt ő szívesen, csak hívjuk, máris jön. Múltkor is olyan jól elvoltak kettesben a fürdőszobában, hogy az úr ottfelejtette a csavarhúzóját…

Eddig tartottam az elmélkedésben a féktelen rángatózás közepette, mikor hirtelen rángott egyet, aztán megállt. Nem moccant többet. Feladta. Csönd lett, mélységes, végleges csönd. Mint mikor még fülünkbe cseng a csatazaj, a paripák nyerítése, a harci kiáltások, az emberi indulatok táplálta aktivitás örökkévalósága , de a síkságon már csak a halottak százai fekszenek mozdulatlanul. A múlt még betolakszik a jelenbe, de a valóság, a látvány, a történés legyőzi őt.

Na, megyek teregetni.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr143690680

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása