Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2015.10.30. 15:39 Ésik

Csillagköd a Földön

Címkék: radnó györgy

Írta: Radnó György

 

A pályaudvarra beérkezett vonattal együtt lassult le az észak-nyugati szél. Hogy igazából északi vagy nyugati, azt ő maga sem tudná eldönteni, nagyjából onnan érkezett a vonat is. Az aluljáró lépcsője a lejtés mértékével szívja magába a leszállókat.

Kinek-kinek a dereka, válla vagy csak a feje látszott, mintha egy mozdulatlan beton-tenger szívná magába a semmit sem sejtő utasokat. Tapasztalatból nem fél senki, hiszen a felszálláskor is kidobta őket az aluljáró, hogy fent újra csökött képpel babráljon az okos-telefonján, küldjön egy „helló szmájlit” annak, aki éppen „onlájn”. Közben mindenki körül lilás köd, még az éppen megbotló nénike is csak egy nagyobb lépés az utolsó pillanatban.

A világító kijelzők fényezik az arcokat a késő délutáni szürkületben, mint megannyi kicsiny napocska. Az ujjak lendülete lapoz, és senki nem beszél, csak lógó állal bámulva a forrás-fényt lépdel a még kötelező és elavult munkahely felé, ahol majd ezt a kisokost is el lehet felejteni pár órára. A hazafelé tartók arca talán még elgyötörtebb, mintha most lazítanának az otthoni boldogságra.

Az emberfolyam lassan kiér az épületből, lassan csordogálva, kis patakokat képezve folyik minden irányba, hogy megtöltsék a várakozó buszokat, amely, mint egy wifi-konténer, azoknak is megtölti a maroknyi fényforrást tudással, akik eddig nem kapcsolódtak volna sehova. Újabb arcok ragyognak fel, amelyek olyan elmélyültek és boldogok, mint nekem gyerekkoromban, mikor azt a kedves barkácskészletet végre a kezembe vehettem.

A ragyogó arcokkal teli konténer lassan gurul ki az állomás elől, és mint egy csillagköd az égen, távolodva áll be egy meghatározott Föld-Föld pályára.

A kiürült utcán csak pár neon villódzik izgatottan, ahogy az esti munkájukba kezdenek belemelegedni. Egy megázott plakát egyik sarkát éppen most szabadítja ki a felszisszenő szellő, aki a nap eltűnésével épp az esti nyugovójára tér. Egy szédelgő utas bóklászik csak a kettős fényben, végigolvasva az összes menetrendet, majd beletörődötten elindul gyalog a belváros felé. A távolban az emeletes házak felett a fehér felhők is komorabbnak látszanak, pedig csak a fény felé fordultak, ma már nem törődnek mással.

A forgalomirányító lámpák is szomorúbbak, mint máskor. Nincs kit megállítsanak, de szorgalmasan váltanak a szabad-jelzésre. A hőmérséklet esik, hangtalanul verődik vissza az aszfaltról. A hirtelen sötét is csak egy új, derűsebb, melegebb napot ígér.

Már csak a két világítócsíkos járőr veri fel sötét monoton egyhangúságát. Szótlanul botorkálnak a semmi felé, már nincs mit mondaniuk egymásnak. Gondolatban saját otthonaikban járnak, és a vacsorát készítik elő, hogy hangos szavakkal kolompolva tereljék a gyerekeiket asztalhoz.

Nyugatról a Nap legcsekélyebb fénye sem görbül idáig.

Az estének vége, kezdődik az éjszaka.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr978036726

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása