Írta: Ozsváth Sándor
Gyermekkoromban a nagyecsedi labdarúgó-csapat sok száz kisfröccsöt látott törzsszurkolói még félig angolul, félig magyarul társalogtak a látottakról. Taccsról és kornerről beszéltek, s mindannyiunk kedvence volt a sziklaszilárd bekk meg az ördöngösen cselező center. Kocsmában, borbélynál napokig el lehetett rágódni azon is, hogy a vendégcsapat egyenlítő gólja előtti ofszájdot bizony elnézte a spori. De így volt ez országszerte! Aztán történt valami. Sportújságíróink mintha összebeszéltek volna, felcsaptak nyelvművelőnek, és elkezdtek magyarul írni-beszélni: lesről, szögletről meg bedobásról szóltak, s már-már ódákat zengtek a középcsatár vagy a balhátvéd játékáról. S mit ad Isten, egy emberöltő alatt teljesen elfogadottá, általánossá lett a magyar sport-szakszókincs! A vége felé már olyan finomságokba is belebonyolódott Vitray meg Szepesi, hogy most a ’null’ helyes-e vagy pedig a ’nulla’.
A sportújságírókat azért zártam végképp a szívembe, mert Trianonban elcsatolt városainkat változatlanul és következetesen eredeti néven nevezték: Kassa az Kassa volt és nem Kosice, Zilina helyett Zsolnát, Ruzomberok helyett Rózsahegyet, Oradea helyett Nagyváradot, Rijeka helyett meg Fiumét mondtak s írtak akkor, amikor aktuális külügyminiszterünk, Kovács László a televízióban éppen így nyilatkozott: Most tárgyaltam Bratislavában. Nem „a szomszéd népek érzékenységére” voltak tekintettel, hanem olvasóikra meg hallgatóikra. Sajnos, az említett újságíró-nemzedék tagjainak zöme rég visszavonult, vagy már az égi pályákról közvetít, csak Novotny Zoltán tartja még magát, utolsó mohikánként.
Aztán jöttek az újak, akik a novi sadi Vojvodináról áradoznak, meg arról, hogy a Mihalovce egyik tehetséges kézilabdázóját Terézia Szöllösiovának hívják, s hogy milyen szerencsések fussballosaink, mert a román Targu Murest kapták ellenfélül. A legújabbak meg szeretnek (szomszéd nénim igen találó szavajárása szerint) „külföldiül” szépelegni! A partjelző asszisztens lett, „Dzsudzsák célja 5 gól, 8 assziszt”, a csapatok a final fourba kerülésért játszanak, vagy már a playoffban küzdenek. E sorok írása közben hallgatom az esti sportközvetítést, épp arról tájékoztatnak, hogy emberfórba kerültek pólósaink… Ismét csak üdítő kivétel Novotny, aki a körkapcsolás szünetében azon tűnődik, a fejhallgatók világában hogyan is kellene néven nevezni ezeket a mostani kütyüket.
Kedves újságíró barátaim! Ha kérhetném, írjanak-beszéljenek ismét magyarul, mint tették azt eleik! S ha kezdetben nehezen menne, forduljanak bizalommal Zoli bácsihoz.
Fotó: A szerző Novotny Zoltán társaságában