Tárcán kínálom

Írta: M. Szlávik Tünde   A díszteremben párosával összeültek a szülők, de most senkihez sincs kedvem. Van pár szimpatikus arc, de nem, nem akarok ismerkedni. Inkább írok. Tíz óra van, most kezdik. Mit fogok én csinálni még 45 percig? Majd még egy órán át? Ezek a felnőttek, mint a gyerekek,…

Írta: M. Szlávik Tünde   A világvégével kezdődött. Szeptember óta nyaggatnak a tanítványaim, hiszek-e benne, s szerintem lesz-e. Az elején még türelmesen magyaráztam, hogy 12 órakor sincs vége semminek, csak kezdődik az újabb tizenkét óra, ahogy december 31-én is egyszerűen átfordítjuk a…

Írta: M. Szlávik Tünde Édes drága gyermekem! Mi lenne, ha egyszer az életben időben szólnál? Nem, ez így reggel már időn túl van. Ha szólsz tegnap este, akkor nyugodtan megkeresem, kivasalom. Egyáltalán hová tetted? Miért én tudjam? Nem az enyém, miért én tudjam, hol van? Gondolom, a helyén. Ne…

Írta: M. Szlávik Tünde   A férfiinget a gallérjánál és a kézelőjénél kell megragadni. Enyhén megrázzuk, kissé kétfelé széthúzzuk, bal kéz föllendít, kis libbenő mozdulattal a deszkára helyezzük a textilt. Bal a hónaljon betámaszt, jobb tenyerünkkel végigsimítunk az ujjon balról jobbra és fel,…

Írta: M. Szlávik Tünde   Éjfél után szokott mellém bújni. Addigra már mindketten félkómásak vagyunk. Első álmából megébredve az embert eltölti valami határtalan, mély szeretet. Minden olyan valószínűtlenül puha, a párnák, a takarók, a testünk. Mintha nem is lennének csontjaink. Ehhez…

Írta: M. Szlávik Tünde Nehezen adtam be a derekam. Ért egypár csalódás − kit nem, ennyi idős korára? De a gyerekek már másról sem beszéltek. A kicsi csak nézett rám azokkal az öklömnyi égkék szemeivel − hámlik az orra, be kéne kenni valamivel −, és olyasmiket mondott, hogy nélküle sosem leszünk…

Írta: M. Szlávik Tünde   Pályázhatnék a madárbarát kert címre, gondolom reggelenként, a nyitott ablakból szemlélve kis birodalmamat. Az udvar elejét szegélyező tujasorból telente cinegehadak rohamozzák a madáretetőt, ilyenkor nyáron csak az öregek bóklásznak hernyókat kutatva, amivel…

Írta: M. Szlávik Tünde Talán mégsem ide kellett volna jönnöm, gondolta a menyasszony, amikor meglátta a fodrásztükör széle mellé becsúsztatott lila képecskéket. Kati ugyanis gyűlölte a teheneket. Világosan emlékezett a napra, amikor a bocik által érzett természetes gyermeki rajongása egy csapásra…

Írta: M. Szlávik Tünde Amíg fiatal voltam, karcsú, rőt loboncú, füligszáj, egész évben tavasz volt, minden nap új örömöt hozott. Deklarált ünnepnek megtette a nemzetközi Zoltán nap. Az első igazi tavaszünnep tizenötödike volt, amikor már nem illett csizmát viselni, s felkokárdázott vékony kabátban…

Írta: M. Szlávik Tünde Varjak vitorláznak a havas háztetők felett. Gyomorból jövő, mély meggyőződéssel korrognak, szomorúan állapítva meg, hogy vége a diószezonnak, a fák alatt feledett kis barna golyóbisokat elnyelte a fehér hidegség.  A korábban puha lepelként takaró hó, amely eddig…

 Írta: M. Szlávik Tünde A nagylány gyönyörű, erős, tűzvörös körmei a  kicsi számára már a felnőttséget jelentették – ő még mindig rágta saját ujjvégeit. Seszínű haját sután összecsutakolta a tarkóján, divatjamúlt szoknya lógott rajta, bokáján ezer ráncot vetett örökösen lecsúszó…

Írta: M. Szlávik TündeJudittal a szüleink kommendáltak össze bennünket. Mindkét oldalról hasonló nyámnyila alakot kerestek, mint amilyen a saját gyermekük. Így lettünk szobatársak a főiskola első évében. Hamar, alig néhány hét alatt kiderült legfőbb közös vonásunk:  képtelenek vagyunk bármit is…

Írta: M. Szlávik Tünde A négylábú pulyka Manyi néni karácsonyi specialitása volt. A gasztronómiai csodalény születése azokra a boldog időkre nyúlik vissza, amikor férje, Dezső bácsi még élt, s a két gyerek is bejelentette igényét szenteste egy-egy pulykacombira. Boldogult Dezső bácsi ragaszkodott a…

Írta: M. Szlávik Tünde Mégiscsak létezik szerelem első látásra… Amikor megpillantottalak, épp egy unott képű szerencsefia karján lejtettél tova. A döbbenettől a földbe gyökerezett a lábam. Mintha egyenesen az álmaimból jöttél volna elő. Nem messze, a lámpánál egy autós türelmetlenül dudált, én is…

 Írta: M. Szlávik Tünde   Megigazította aszimmetrikus blúza pántjait, s azon tűnődött, néhány hét múlva hogyan fest majd rajta. Szigorúan összehúzott szemöldöke között a két mély, gondterhelt ránc, s a feszült arckifejezés kiáltó ellentétben állt a tükörben megmutatkozó sugárzó…

Írta: M. Szlávik Tünde  Az év utolsó tanítási napja volt. Holle anyó dunyha helyett óriási teaszűrőt rázogatott széles párkányú ablakából, porcukorhavat szitálva az iskola belső udvarán álló játszóházra. Gyerekálomba illően mesebeli lett a táj. Az ötödikesek termében a kettesével összetolt padokra…

Írta: M. Szlávik Tünde   Gyermekkorom boszorkánya Juli néném volt. Hajlott hátáról már csak a macska hiányzott, állán, a csúf szemölcsön szőrszálak lifegtek. A hideg rázott, ha meg kellett csókolni. Meg kellett. Minden találkozáskor kétszer is. Ezt diktálta a családi összetartás és szeretet.…

 Írta: M. Szlávik Tünde   Vannak letehetetlen könyvek, olyan történetekkel, amelyekben szívesen lennél akár filléres bádogbögre a polcon, csak a szereplők közelében lehess. Talán egyszer még a kezükbe is vesznek, végigsimítják oldaladon a festett nefelejcset éppúgy könnyedén, mint amikor…

Írta: M. Szlávik Tünde Tíz éve cipelem, mint egy nagy, sötét, bűzhödt batyut. Sem lerakni, sem átadni senkinek nem tudom. De szivárog, belülről mérgez, apránként öl meg. Egy boldogabb világban a pszichiáterem évekig nyaralhatna abból, amit rajtam keres, míg kianalizálja belőlem, de itt csak ijedt,…

Írta: M. Szlávik Tünde Nem tudom, más is így van-e ezzel, de nekem a régi emlékek gyakran illatokkal párosulva tódulnak az agyamba. Mostanában rosszul alszom, jobb híján a fiókból óvatlanul kirántott papírköteget válogatom, biztosan fontos, különben miért is tettem volna el? A Bruce Lee…

Írta: M. Szlávik Tünde Nem tudtam betelni az illatával. Elbódított. Minden porcikámba beitta magát. Órák múlva is éreztem a ruhámon, a hajamon, magammal vittem az udvarra, a boltba. Én éreztem, s szerintem mindenki más is, akinek van orra. Nem szégyelltem. Ha lezuhanyoztam, már hiányérzetem volt,…

Írta: M.Szlávik Tünde Ki minek nem mestere, annak kontára – dünnyögtem magamban, miközben megpróbáltam feltápászkodni. Nem volt könnyű. Előbb végighúztam néhányszor az ecsetet a befőttesüveg száján, hogy minél kevesebb festék maradjon benne, majd keresztbe fektettem az üveg tetején. Eddig jó,…

Írta: M. Szlávik Tünde Még csak február közepén jártunk, de hét ágra sütött a nap, ragyogó volt az idő. A föld fagya teljesen kiengedett. Bence fiammal órákon át bóklásztunk a kertben. Ereimben megpezsdült paraszti vérem, s Bencuskám másfél évének minden komolyságával segített nekem a gazolásban.…