Írta: Lampl Zsuzsanna
Volt két testvér. Közösen vezették az apjuktól örökölt gazdaságot, amit egy folyó szelt ketté. Jómódban és egyetértésben éltek, becsülték és segítették egymást. Aztán egyszer valamin összevesztek, és a helyzet annyira elmérgesedett, hogy már csak a legszükségesebb dolgokat beszélték meg, aztán már azt sem, sőt eldöntötték, hogy elosztják a birtokot, külön fognak gazdálkodni. Az egyik a folyó jobb oldalán, a másik a bal parton. Volt ott egy fából épült híd, azt is lezárták, mindkettő a saját oldaláról. Hogy még véletlenül se mehessen át valamelyikük a másik által birtokolt oldalra. Nem mintha át akartak volna menni. Hiszen ha meglátták egymást (mert azért átláttak a másik partra, nem volt olyan széles az a folyó), akkor káromkodva elfordították a fejüket.
Telt az idő. Az elrekesztett hídon is nyomot hagyott. Ronda ez a híd, csak csúfítja a környezetet, morfondírozott egyszer az egyik testvér. Likvidálni kellene, hogy nyoma se maradjon, hogy volt itt valaha valami átjárás. Éppen arra járt egy építőmesterféle. Elvállalod ennek a hídnak a lerombolását? Jól megfizetlek, mondta neki a gazda. A mester elvállalta. Aznap este lefekvéskor a gazda különös izgalmat érzett. Nem tudott elaludni. Holnap végre eltűnik a híd, de jó lesz azután, nyugtatgatta magát, de nem volt jó, és nem jött az álom.
Másnap nagy kopácsolást hallott, de csak este jutott rá ideje, hogy megnézze, hogy halad a híd lebontása. Amikor a parthoz ért, földbe gyökerezett a lába. A mester lebontotta a torlaszokat, de a hidat nem! Azt gyönyörűen újjáépítette, illatos, friss fából ácsolta, épp a korláton ügyködött! Mit csináltál, te szerencsétlen, hát nem azt mondtam, hogy rombold le, ordította a gazda, de valahogy nem tudott igazán dühös lenni, pedig látta, hogy az építőmester somolyog a bajusza alatt, a szemtelenje!
És akkor hirtelen hangokat hallott és megfordult. A túlsó partról a testvére rohant feléje a hídon. Lélekszakadva futott, s amikor átért, olyan erővel ölelte őt át, hogy majdnem ledöntötte a lábáról. Édes öcsém, kiabálta. Hát honnan tudtad, hogy én is azon töröm a fejem, hogy meg kellene nyitni a hidat?! Honnan tudtad, hogy bocsánatot akartam kérni tőled, mert hiányzol?! És akkor a másik, aki addig csak elképedve hallgatott, hirtelen olyat mondott, mintha nem is ő, hanem valaki más szólt volna a szájával. Édes bátyám, kiáltotta, hát azt hiszed, te nem hiányoztál nekem?! Mindig hiányoztál, minden egyes nap, de nem tudtam, hogy te is ezt érzed!
Az építőmester közben lassan elsomfordált. Biztosan máshol is volt munkája. Máshol is van.
