Írta: Kulcsár Attila
Új szokások gyűrűztek be Móricék decemberi hétköznapjaiba. Volt valamikor az bizonyos a karácsonyfa, valami karácsonykor, de aztán ugye elkeresztelték az akkori divat szerint a lucokat fenyőfának. Elkezdték azt is ünnepelni, és szépen feldíszíteni. Ezek voltak a fenyőünnepek. Nem lett volna ezzel semmi baj, mert még a Parlamentben is felállítottak egy-egy óriást. Szépek voltak azok is, mert egy-egy erdészet ajánlotta fel őket, és valódi fenyőből voltak.
Újabban, amikor a katasztrófavédelem egyre fokozódik, rávilágított valaki, hogy a fenyőfa rendkívül tűzveszélyes, egyre több lakástűz okozója. A gyertyáktól és a csillagszóróktól könnyen lángra kaphatnak a gyantás tűlevelek. Lám, ott vannak az amerikai erdőtüzek. A tűzzel nem szabad játszani. A fenyőfa időzített szikra. Legyen a fenyőfa olyan PVC-ből, amelyik nem éghető, vagy önkioltó. Megoldották. Évtizedekig használhatjuk az ilyet, nem hullatja a levelét, nem kell kivágni az élő fát – a műfenyő ünnep lehet olyan bensőséges, mint a lucfenyő ünnep volt. Ha megtaláljuk jó helyét a lakásban, az ünnep után leszedhetjük róla az üveggömböket, művirágokat aggatva rá, nappali szobánk dísze lehet egész évben. Ezt biztos Afrikában találták ki, mert ott nincs fenyőfa és a sivatagos részén virág se nagyon nő.
Móricéknál szokás volt még a műfenyő ünnepeken is, hogy ilyenkor megajándékozzák egymást. A gyerekek – Móricka és Barbika – mindig nagyon várták ezt a napot, mert néha a fa alatt ott rejtőzött egy-egy doboz szaloncukor is: marcipános, zselés, tejkaramellás, nagyobb fiúnak rumosdiós. A csokoládétélapók után az édesszájú gyerkőcök még ki se heverték szorulásukat, és itt van a másik eszem-iszom ünnep. Az egészben az a legjobb, hogy olyan, mint a névnap meg egy szülinap egyszerre. Mert kétnapos.
– Azt mondták a szüleim – jegyezte meg a buksijában Móricka –, hogy ha jó leszek, vállalom egy hétig, hogy én viszem a kutyánkat sétáltatni, ott lesz a tablet a fa alatt. Naná, hogy elviszem a dögöt. Egy hetet kibírok. De ha nem kapom meg azt a tabletet, nagyon pipa leszek. Az apám mindig rádumálja az anyámat valami praktikus ajándékra. Tavaly egy akkumulátoros fúrógépet kaptam, hogy barkácsoljak vele galambdúcot, és ha elkészül, tenyésszünk postagalambot, mert ő mindig azt szerette volna. Ki se csomagoltam a fúrót.
Amikor az ember nagyon akar valamit, siettetné az idő múlását. Móricka is elment az apjával az egyik reggel a kutyasétáltatásra. Hogy lássa, merre kell majd menni. Rohadt hideg volt, és a kutya össze-vissza szaladgált. Még jó, hogy van neki kieresztős póráza. Na de ennyi elég is volt ebből Mórickának. Azóta kutakodik a lakásban, tudja, hogy szülei előre megveszik valamelyik Black Friday alkalmával az ajándékokat. Nagyon smucigok. Szeretnék olcsón megúszni az egészet. Nincs valami nagy fantáziájuk, mindig ugyanoda dugnak mindent. A kondiszobába, a futópad alatti dobozba. Eredetileg sakkfigurák voltak benne, de egyszer kinn felejtették az udvaron és összerágta a bábukat a kutya. A műfenyőjük meg a nagyi régi konyhaszekrénye tetején dekkol a garázsban. Éppen elfér laposan a plafonig. Ott várja a nagy napot, a műfenyő ünnepet, hogy feldíszítsék megint.
Az egyik délután belopózott a konditerembe, és bingó: megtalálta a szokásos helyen az ajándékos dobozt.
De ne tudd meg, hogy mennyire pofára esett. A méretes doboz alig fért be a gumiszalag alá, és amikor kivette, hát szinte lehidalt: egy elektromos kísérletező játék volt benne.
– Megint az apám hülyesége győzött!– dühöngött Móricka. – Hát mit akar ez jóember? Villanyszerelőt akar belőlem csinálni? Lehet, hogy gyerek korában volt egy ilyen álma is? Biztos megütötte az áram. Ez nagyon gáz.
Nézegette az egész hóbeleváncot. Dugaljak, vezetékek, égők, két elem. „Fénykibocsátó diódák” – olvasta. „ Hát a …som!” – sziszegett a fogai között, és nagyon pipa lett. Bevitte a garázsból a műfenyőt. – „ Majd adok én nektek fenyőünnepet, kedves őseim!”- dohogta.
Rátekerte a sok villanydrótot spirálisan a fenyőre, olyan lett, mint egy cukorsüveg, csak másfél méter hosszú. Beleállította a talpába, és a csúcsát meg lehajlította, és odakötözte a tartó lábához. „Na fater, na mutter, ha ti elszúrtátok az én fenyőünnepemet, akkor én is csinálok nektek egy kis meglepetést!” – gondolta. Egyébként nem is nézett ki rosszul. A végére tett egy piros égőt, és mit ad isten, fel is gyulladt. Nem csoda, annyit ő is tudott, már másodikban is, hogy ha a zseblámpa elemet hozzáköti egy dróttal egy villanykörtéhez, az meggyullad. Azóta ott van ez az összevissza drótozott műfenyő a konditeremben, lesz nagy meglepetés Móricéknél a nevezetes napon. – „Engem többet nem szívatnak, nem játsszatnak velem villanyszerelősdit!”
Úgy esett, hogy Móricka még karácsony előtt fenn járva a városban, elcsodálkozott azon, amit ott látott: ellopták a találmányát. Majdnem olyan görbére összedrótozott műfenyők sorakoztak a virágbolt előtt, mint az övé otthon. Bement az egyikbe, és megkérdezte, hogy mi a fene ez, itt mindenkiből villanyszerelőt akarnak faragni? Azt mondták, hogy ez az új divat, grincsfa a neve. A grincs valami tahó vagy manó volt Amerikában, akinek nem tetszett az ajándéka, ezért mérgében összevissza drótozott egy fenyőfát.
– Meg tudom érteni. Nekem is ez jutott az eszembe rögtön, amikor nem találtam a megígért tabletemet –nyugtázta Móricka. – Nagy szellemek találkozása. Oszt még szakmunkásnak akar az adni az apám.
De ha már fenn járt a városban, szétnézett a központban is, mert ilyenkor nagy kirakodó vásár van a főtéren. Volt ott most minden, mindenki vásárol, valami csecsebecsét, olcsó ajándékokat, tabletet nem látott.
Legjobban egy kis makett tetszett meg neki a forgatag egy félre eső öblében, amelyik egy kis bódéban volt kiállítva. Otthon később úgy mesélte el szüleinek, hogy valósággal sokkot kapott:
– Volt ott az istállóban egy fából faragott csaj, és a mellette birkabőrön valami mélyedésben egy kiscsávó. Állt ott még mellettük egy biztonsági őr. Voltak még körülötte bárányok, egy tehén meg szamár is. Közben három fickó lopakodott a mezőn a kisházhoz. Nem lehetett tudni, hogy hoznak valamit vagy majd visznek. Minden fából szépen megcsinálva. Szép tiszta égbolt volt háttérnek bedrapériázva, és az volt felírva a bódé tetejére, hogy „BETLEHEM.”
Nem túlzott Móricka azt elmesélte, hogy sokkot kapott. Mert ahogy ott álldogált, valami különös érzés kerítette hatalmába, és háborgó lelke is megnyugodott az életképet szemlélve. Azt gondolta, amikor megakadt a szeme az kisház felett ragyogó légfényesebb csillagon, hogy azt az égőt villanyszerelőként még ő is szívesen megszerelné.
A kép forrása: https://www.evangelikus.hu/
