Írta: Kulcsár Attila
Közeledett az egyetlen unokánk 12. születésnapja. Nagy gondban voltunk a nagyanyjával együtt, mivel tegyük emlékezetessé a napot. Tizenkét év, tizenkét névnap, ugyanennyi karácsony. Kifogytunk az ötletekből, mert elveink vannak. Az ajándék legyen személyes, és ne haladja meg anyagi kereteinket. Cipőt, ruhát vegyenek a szüleik. Okostelefon, laptop nekünk sincs, nem tudom megtanítani a használatukra. Legyen ez a szülő felelőssége – meg már van is neki. Úgy kell nekik! Könyvek kilőve, úgy sem olvassa el.
Megállapodtunk abban, hogy valamilyen élményt adunk ajándékba a Zotyának. Valami olyat, ami a nevezetes napon túl is folytatódik, és pedagógiai elemet is tartalmaz: vegyünk neki valamilyen háziállatot. Azon keresztül megtanulhatja a gondoskodást, a kötelező feladatok elvégzését, és kiragadja az okostelefon bűvköréből.
Ebben meg is egyeztünk a nagymamával. De ő azt javasolta, hogy kérdezzük meg azért a szülőket, hogy meddig mehetünk el. Ló, ugye szóba sem jöhet. Istállónak nincs helye a bérházban. Kecske, bárány – dettó.
Nyula már volt egy húsvétkor, de nem szerették takarítani a tojásait, két hét múlva visszavitték az eladónak. Bérházban kis cica tartható kulturáltan. Macskaalom, macskaeledel. De nem eléggé férfias, és én nem szeretném, hogy az unokám egy macskasimogató széplélek legyen. Egyébként is előbb ivartalanítani kell, mert ha egyszer kiszökik a gangra, egyből felcsinálja valamelyik szomszéd kandúr, és mit csinálnak a kölykeivel. A múltkor is egy ilyen probléma miatt dugult el a WC-lefolyó a másodikon.
– Igen, kutya lesz a legjobb. Egy német juhász. Én is mindig azt szerettem volna. A nejem kijózanított: a harmadik emeletre? Akkor inkább magyar vizsla – adtam fel neki a magas labdát.
– Te, hát az egy vadászeb. Akkora mozgásigénye van, hogy viheti a gyerek futtatni kilométereket az erdőbe. Ott meg összeszed egy kullancsot, és máris jön egy agyvelőgyulladás.
– Ne fesd az ördögöt a falra, az a célom, anyám, hogy ne a laptop előtt üljön az a gyerek. Mi reggeltől estig a grundon fociztunk. Ez meg az ajándékba kapott korcsolyát is kinőtte úgy, hogy nem tanult meg tisztességesen futni se vele.
Végül egy spánielben megegyeztünk, mert ilyen kutyája volt a nejemnek is kislánykorában. El is mentünk egy címre, ahol jó pedigréjű kölyökkutyák voltak eladók. Kinéztük a legszebbet, szénfekete volt, barna foltokkal – black and ten, tanította meg a színét a tenyésztő. Óvatosságból azért megkérdeztük a lányomat, hogy mit szólna egy ilyen aranyos csöppséghez.
– Jaj anyukám, ne toljatok ki velem! Egy fél év múlva már én viszem majd sétáltatni esőben, hóban, fagyban, nájlon kesztyűben szedhetem a kutyaszart az út mellől. Ide ne hozzatok kutyát!
Nem adtuk fel, a gyerek tanulja meg a másokról való gondoskodást, valamilyen élőlény kell neki, amelyet ő gondoz, etet, és eltereli a figyelmét a monitortól. Elmentünk egy állatkereskedésbe, és elvarázsoltak bennünket az aranyhörcsögök. Olyan aranyosak voltak, ahogy teletömték a pofazacskójukat kajával, és bujkáltak a ketrecük alagútjaiban. Venni is akartunk egy párat ketrecestől, volt hozzá mókuskerék is, azt is forgatták. De az eladó figyelmeztetett, hogy ezek magányosan élnek, párban nem tarthatók együtt, mert verekednek, és nagyon szaporák. Ezen elgondolkodva hazamentünk mondván, hogy alszunk rá még egyet. Akkor veszünk egy hím állatot magában – fontoltuk meg, amikor megakadt a szemem egy újsághirdetésen: „Aranyhörcsög fiókák ingyen elvihetők – hatosával is.”
Felhívtuk az eladót, azt mondta, hogy bármikor vihetjük, mert az anyaállat – amit ő is ajándékba kapott – most fialt le. 20 kölyke van, és mind egészséges, de már 8-at felfalt, állítólag ilyenek, ha nem tudja őket felnevelni. – Amikor hazahoztam, ki a fene gondolta, hogy már fel van csinálva – mondta az asszony dühösen a telefonba.
Amikor visszamentünk az állatkereskedésbe, megkérdeztük, hogy melyik kis hörcsög a hím. Mondta az úr, hogy még nem vizsgálta. Na, erre elkezdtük tanulmányozni az akváriumokat. Gyönyörű aranyhalai voltak. Ez az igazi ajándék, gondoltuk, veszünk néhányat. Jól fognak mutatni az ellenfényben a hínárok között.
A kereskedő azonban figyelmeztetett, hogy azoknak milyen sok vízigénye lesz. 30 cm-es vízben csak egyet szabad tartani, azt is takarítani, cserélni kell. És hogy vigyázni kell az etetéssel, mert ezek nagyra nőnek.
Nem tudtunk dönteni. Még egyszer konzultáltunk a szomszéd városban lakó lányomékkal, hogy mit szólnak hozzá, de nem kaptunk segítséget. Sőt, tovább szűkült a kör: papagájt se. A szomszédban van egy kalitkára való. Hangosak, kiverik a magokat a szárnyukkal. Ha röptetik a lakásban, nehéz őket visszaterelni. Meg van a felettük levő erkély sarkában egy fecskefészek, az is mennyi piszkot csinál, állandóan takarítani kell alatta…
Ekkor döntöttünk. Visszamentünk a boltba, és vásároltunk egy egzotikus különlegességet: indiai botsáskát.
Még kölyök volt, de már akkora, mint a tenyerem. Vettünk hozzá egy viváriumot. Ez egy üvegdoboz, felül dróthálóval, hogy ki ne másszon. Az ágak között szinte észrevehetetlen benne. Nappal mozdulatlan. Hosszú lábai vannak, csápja, tora, potroha mindenütt ízelt és rejtőzködő. Egy mukkanása nincs, alig piszkol. Nem kell sétáltatni. Eléggé férfias jelenség, egyenes jellem, szép nagy szemei vannak, tele melegséggel. És ami fontos, nincs szárnya. Falevelekkel táplálkozik, szeder a kedvence, de a borostyánt is szereti – az meg mindenütt megtalálható. Nálunk, a ház falán is. Ha harmatos a levél, akkor az a vízigényét is biztosítja. A nőstény szűznemzéssel szaporodik. Szapora ugyan, de petéinek több hónap kell, amíg kifejlődnek – nyugtatott meg az eladó.
Eljött a nagy ünnep, az unokánk születésnapja. Elutaztunk hozzájuk, vittük az üvegben az ízeltlábút. Nagy volt a meglepetés, és a szokatlan ajándék miatt az öröm is. Előadtuk, a pedagógiai szöveget, hogy erről ám gondoskodni kell, hetente enni adni, és egy kis innivalót a leveleken. A szülőknek is tetszett.
De aztán azt is megemlítettük, hogy ezt azért nem hagyjuk itt. Nálunk, a nappaliban lesz a helye. Mindig jönni kell gondját viselni, etetgetni, megnézni mi van vele. Mi csak a fűtést biztosítjuk a lakásban, mert ez a kis rovar sok melegségre vágyik.
