Írta: Kecskeméti Zsuzsa
Kedd este van. Átjár a régi kedves érzés, a gyomrom körül fodrozódik, és zsibbadva húzódik karom, lábam felé. Izgatott vagyok. Ma egy rendhagyó kedd van. Egy barátnőm 40 éves lett. Ünnep a javából így a hét elején.
Boldog vagyok, egész nap készülődtünk. Pont úgy, mintha 10 évesek lennénk. Egész nap olasz dalocskát énekelgettünk egymásnak titokban, hogy estére megtanuljuk, és majd fuldoklós röhögésbe fulladjon, mert elég esélytelen, bár még csak nem is a felicita, mert az hamar kiderült, hogy abból mindenki csak annyit tud: felicita, a többi lalala lenne.
Közben az ünnepelt ott jött-ment köztünk, adtunk neki néhány meleg baráti ölelést és puszit, kérdezgettük, hogy ünnepelnek ma, miközben tudtuk, hogy mi leszünk az ajándék. Gyermekien jó volt kuncogva összekacsintani.
Tortát vettünk, lufikat, szépen rajzolt betűket szedtünk elő, ami egy közös barátnőnk 40 éves meglepetésének része volt, és lám, újra életre kelt.
Este a gyerekek kacagva bújtak az autók mögé, nemrég szintén szülinapos harmadik barátnőnk kapaszkodott a lufikba, nehogy idő előtt útra kelljenek.
Közben csendben gyülekezve igyekeztünk az ablak alá szív alakban gyertyákat rendezni, és a boldog születésnapot feliratban megtalálni a megfelelő betűt és a helyünket, hogy mire mindenki megérkezik, tudjunk kezdeni.
Szerenádot adtunk. A hihetetlen ajándék, a felnőtt barátság szerenádját. Énekeltünk, és nem számított, hogy vannak-e még rajtunk kívül az utcán, hallják-e, látják-e mások is.
Énekeltünk, és a 'tanti auri a te' is csak egyszer fulladt le. Akik látták és hallották, csak azt sajnálták, hogy nem részesei ennek a kedd esti kegyelemnek. A barátság hétköznapi, kedd esti csodájának.
Láttam a barátnőm örömét, mert a 40 azért nem könnyű, jó, ha nincs egyedül vele az ember. Jó, hogy együtt lehettünk, nevettünk, beszélgettünk a gyerekekkel: vergődtünk, tortáztunk, pezsgőztünk. Rendhagyó kedd volt, és a barátnőm, akit egy életre hozzánk köt már a 40, a rendhagyó kedd mosolyával az arcán alussza át magát az új életkorába.
Néhány napig még beszélünk róla, és jó élmény lesz. Aztán majd előkerül, mint emlék a közös nyaraláson vagy egy újabb közös estén. Bármikor felmerül, ott leszünk benne, az élete kellős közepében, egy rendhagyó barátcsillagos kedd éjszakán.