Írta: Kulcsár Attila
A történet akkor kezdődött, amikor a jogosítványát meg kellett újítani, és Sirály Géza elment a kötelező orvosi vizsgálatra. A vizeletminta elemzésekor a laboros kisasszony dühösen kiszólt, hogy ne szórakozzon vele – ezzel a borsodi világossal. Próbáljon meg végre rendes mintát adni.
– Nővérke, ha akarja, bejöhet velem a fülkébe, és leellenőrizheti személyesen is – humorizált hősünk, és újabb mintát nyújtott be az egészségügyi dolgozónak.
– Na most már aztán elég! – borult ki végleg az asszisztensnő az újabb hasonló eredmény hatására –, tovább nem foglalkozom magával!
Az eset szöget ütött Sirály úr fejében, és otthon óvatosan maga is megismételte a vizsgálatot. Más eszköze nem lévén érzékszervi próbát vett a pohárból. Mint annak idején egyszer egy krimóban a Józsi nevű cimborája, akinek viccből, amíg kinn volt a wc-ben, telepisilték a korsóját. Az akkori balhé már a múlté, de most a saját óvatos kísérlete meglepő eredménnyel járt. Kiváló zamatú világos sört ízlelhetett: a Borsodi Világos- és a Zalai Ászokhoz közel álló fajtából.
Régebben valóban 5-6 korsóval is legurítottak hazafelé jövet a cimborákkal, de most munkanéküliként már egyre ritkábban engedhetett meg magának egyet is. Azon a napon meg egyáltalán nem ivott egy kortyot sem – különben is, biciklire ülve – soha.
Másnap elment a körzeti orvoshoz vese-működési zavarával, de az sem talált semmi kivetni valót a sör minőségében. A biztonság kedvéért beutalta az urológiára, a nagyhírű Radeberger professzorhoz, hogy ő is megízlelhesse a különleges tünetet, és megadja a diagnózist és terápiát. A professzor úr is el volt ragadtatva a sörtől:
– Jobb ízű, mint a Stefl, csak be kell hűteni. De maga nagyon beteg. A veséje a korábbi sok sörivástól felmondta a normális szolgálatot. Előbb megszokta a megivott nagy mennyiségű sört feldolgozni, aztán már egyre jobban kívánta, és végül a veséje, ha nem kapott eleget inni, elkezdett visszafele működni: az elfogyasztott folyadékokból sört csinál magának. Ismeri ezt a jelenséget az orvostudomány, amikor valami fordítva működik, lásd: hányinger. A szervezettel nem szabad visszaélni, mert akkor ő is visszaél.
– Hát fiam, a te bajod sajnos gyógyíthatatlan, de ezzel a betegséggel akár száz évig is elélhetsz, csak ne igyál sört ezen túl, mert elromlik a saját főzet minősége. Azért valami mégis aggodalomra adhat okot. Nagyon magas a söre alkoholtartalma. Van vagy 40 %-os is. Mint egy rövid italnak.
Sirály Gézát azonnal leszázalékolták, de ő nem esett kétségbe. Kiváltotta a vállalkozói engedélyt. A garázsajtóra kiírta, hogy VESEI SERFŐZDE, a parkolóra, hogy Kerthelyiség, és várta a vendégeket. Hamar kikísérletezte a legzamatosabb receptet: három liter teából és három liter csapvízből napi öt liter Vesei Sört tudott előállítani. Ezt desztillált vízzel felhígította 5 %-os alkoholtartalomra,és csinált belőle 40 liternyit. A termelést semmiképpen nem tudta ettől jobban felfuttatni, ezért csak hétvégeken nyitott ki, és akkor is csak palackos árut kínált.
Sirály úr az első márkabemutatóra régi barátait hívta meg, akik elismerően ízlelgették barátjuk sörét, de nem tudtak eleget inni belőle, pedig megitták egy ültő helyükben a heti termelést.
Hamar elterjedt a városban a sörkülönlegesség híre, vitték az ínyencek különleges alkalmakra. Kezdetben alig került többe, mint a Staroprament.
A Vesei Sör hírnevét azonban igazán a Fábry show alapozta meg, amikor is ország-világ előtt ismertté vált. A műsorvezető a hitelesség érdekében a friss csapolást kóstoltatta meg közönségével. Attól kezdve a palackok előjegyzésben fogytak el. Német turistabuszok álltak meg a Serfőzde előtt és Tokaji mellé ajándékként vásárolták a Veseit. Kiegészült a közismert szlogen: Igyon Veseit: a sörök sirálya, a sirályok söre. A üvegek címkéjén egy sirály viszi szájában a palackot. 2010-ben meghívást kapott a müncheni sörfesztiválra, ahol aranyérmet nyert, és a díjkiosztáson maga Angela Merkel is megkóstolta a sirályi nedűt. Ma már a Vesei Sör nem olcsó, pedig szolid haszonnal forgalmazza Sirály úr családi vállalkozása. De hát, a gyártási kapacitás nem növelhető, és a kereslet pedig óriási – és fizetőképes.
Sirály Géza fokozatosan igazi vállalkozóvá vált: tudta, hogy a siker záloga az állandó minőség és a pontos szállítás. Kutat fúratott a garázsban, állandóan palackozót hordott a zsebében. Egy korty szeszt nem fogyasztott az üzlet beindulása óta, és három műszakban, napi 24 órát dolgozott. Próbálja utána csinálni, aki irigyli az extra profitot, az új Mercedesét! Voltak, akik megkísérelték utánozni, sokan hamisítani is: itták a vizet, itták a teát –de az mind olyan lett, mint a pisi.
Hát ilyen egy mai sikertörténet. Természetesen nincs recept, mindenki másképp csinálja. Valamennyien eladjuk magunkat a piacon valahol. El a zsigereinket is. Többnyire – áttételesen azt –, amit produkálni tudunk. Ki kétkezi munkáját, ki a fejét, a focista a lábát, Sirály úr a veséjét, a Veseit.
Csináljuk, amíg bele nem gyógyulunk, önkizsákmányoló módon. Az a fő, hogy egészség legyen.
