Írta: Vaskó Ilona
(Ajánlás: lányaimnak és minden mai kamasznak, fiatalnak)
Olvasni alap. Nincs menekvés. Muszáj. Egy ideig az is mindegy, hogy mit. Aztán persze tovább kell lépni, fel kell nőni dolgokhoz. De addig ne ítélkezzen senki Coelhoról, míg nem olvasott el, legalább egy művet tőle. Mindent a közérthetőség vonaláról kell elkezdeni. Valahol minden a közhelyesség irányából indul. A divat is ilyen. Addig, míg nem vásárolsz egy tucat farmernadrágot, honnan tudhatnád, hogy mit szeretsz viselni, vagy, hogy mi áll jól neked, illetőleg miben válsz önmagaddá.
A lényeg csak ebben áll. Próbálj fel dolgokat, kezd el hordani, és alkosd meg belőle önmagad. De ne bírálj olyat, amit kihagytál, vagy azt, ahonnan indultál.
Nekem a népmesék és romantikus regények jutottak, a gyerekeimnek meg Coelho, és más hasonló. Nincs ezzel semmi baj, csak ha megértetted, tedd le, és vegyél elő egy nehezebbet. Légy nyitott, légy befogadó, és olvass. Használd a fantáziádat, képzelegj, álmodozz, mert ez az egyetlen menekvési út a ma sötétségéből és a bűzlő szomorúságból.
Most, amikor az áporodott szagú nihilben bolyong mindenki, aki itthon maradt, nincs esélye, ha nem kezd el fantáziálni, ha nem kapaszkodik olyan reményekbe és olyan tájakba, amit az olvasás, a tudás adhat neki.
Ne mindig a műveltségért olvass. Olvass a fesztelen vidámságért, a szerelemért, a halál megértésért. Tanulj belőle mennyet és poklot. Ne általánosíts. Felesleges. Ne degradálj le semmit és senkit. Láss, olvass, érts, és képzeld el, éld át. Szüless meg és halj meg egy-egy művel együtt.
Ma már nem tanulhatsz meg érezni és boldognak lenni e nélkül. A facebook nem olvasás. Betűk, de nem őszinte. Használd, nevess rajta, és éld meg a XXI. század újfajta társadalmi, társasági életét. Nem baj az, hogy van. A maga korában a színház volt elítélendő, aztán a mozi. Lassan pedig kulturális piedesztálra kerültek.
Az olvasással sem volt ez másként. Féltek az okos emberektől. Nyugodj bele, ma is. Nem véletlenül kezdődik minden elnyomó hatalom azzal, hogy betiltanak, elégetnek könyveket. De te légy szabad. Ne degradáld le a ponyvát, a bestsellert, használd, dolgozzon benned, aztán lépj tovább.
Utazz, és repülj úgy, hogy el sem hagyod szobád rejtekét. Olvass útikönyvet, tájleírást. Hagyd bekúszni a napsütést az agyadba akkor, amikor idekint köd van, és röpködnek a mínuszok.
Hidd el, az olvasás türelemre és megértésre tanít. Megmutatja a rajongások és kötődések helyes irányát. Szerelemre és életre ösztönöz. Önzetlenséget ad. De ne élj vissza azzal, amit ad, amivé válsz általa. Ne bújj el az álműveltség paravánja mögé. Ne akarj megmagyarázni életeket, sorsokat. Magadat tedd színessé és érdekessé, nem másokat akarj szürkének és unalmasnak látni, láttatni általa.
Az olvasás az egyetlen olyan út, ami elvisz majd valahova. Nincs más, csak a betűk tengerén való merész áthajózás. Néha unalmasan ringatózol majd rajta, és lesz olyan, mikor vadvízi evezésként éled majd meg. De csak ezeket tudom adni. Ezt a könyvszagú lakást, és betűtengert a fürdőszobába. Nincs pénzem palotára és szép autóra, nem ígérek rózsadombi villát sem neked. De fogadd el, hogy meg tudlak tanítani álmodni, álmodozni. Arra, hogy a szürkét színesnek lásd, az unalmast mulatságosnak. Megtaníthatlak sírásközben nevetni és nevetés közben sírni… Kettősségeket tudok mutatni és szerelmi háromszögeket… Csak olvass és ments meg minket, idősebbeket a nihiltől. Ébredj öntudatra, és tudd kifejezni akaratodat. Ments meg (mentsetek meg minket) a mai szürke, sárszagú, hitetlen világtól.
