Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2015.06.29. 18:23 Ésik

A bűn

Címkék: galambos lajos

Írta: Galambos Lajos

 

Kimentünk a dűlőbe a két-két tehénkével, hogy az árokparti füvéből lakjanak jól az állatocskák. Piroslott a búzavetés; olykor a négy tehenet ráengedtük a művelt földekre is. Féltünk ilyenkor a kerülőtől − Magos Gedeonnak hét határra szólt a szava; ha bárhol elkiáltotta magát, az ürgék is menekültek a lyukjaikba: − Hitvány nép, hitvány ürge, márványcsődérrel tipratok mindenkit, akit kárban kapok! Nincs előttem szentség! Féljetek és reszkessetek ama nagy Magos Gedeontól! Ilyesmiket ordított, borzongtam a hangjától. − Ma nem ver meg minket − mondotta Samu, az unokatestvérem −, hoztam egy kis pálinkát, ha megérzi a szagát, már nincs baj.

Legeltek a tehenek szépen, fényes tekintetük visszatükrözte a füvek tavaszi harmatát.

− Odanézz, jön Marci is az ő két tehenükkel.

− Ó, a szerencsétlen − vélte Samu.

Marci épp annyi idős volt, mint mi, ám erősen csökött emberke; ahogy múlt felette az idő, egyre csak töpörödött. Szégyelltük őt, rúgtuk magunktól, mint a rühes kutyát, holott az unokatestvérünk volt.

− Kicsi a szívem − köhécselte gyakran −, azt mondták az orvosok, nem élek soká. − Tudtuk azt is, hogy amint betölti tizenhatodik életévét, elvétetik vele a szomszédék félvak lányát, aki egyébként melles, erős teremtés volt, csúnya, mint a vétek, ám utódszülésre igen alkalmatos.

Szóval megérkezett a két tehénkével.

− Hadd legyek veletek − könyörgött −, nem bántok én senkit. Olyan rossz egyedül. Megcsinálok mindent, amit parancsoltok, kihajtom a kárból a teheneket, csak hadd legyek veletek!

Míg könyörgött, az ő két tehene is ráment a búzavetésre. Közelről szállt már akkor felénk Magos Gedeon iszonytató káromkodása. Marci alig érzékelte, a füle sem volt valami jó állapotban. Samu azonnal átcsapott a kiserdőbe négy tehenet, a Marciét már nem érkezte áthajtani.

Odaért a kerülő.

− Na, hitvány − mondotta Marcinak −, van pálinkád?

− Nincsen, Gedeon bácsi. − Akkor majd fizet apád, istenemre. Mert a ti két tehenetek van a búzavetésen, igaz?

Meg kell adni, Fekete Samu e nehéz pillanatban a talpán maradt. Elővette zsebéből a kicsi üveget, és odanyújtotta a kerülőnek:

− Ugyan, Gedeon bácsi, ne büntesse már szegényt.

A kerülő megitta a pálinkát.

− Kevés volt, de jó volt − mondta. − Nagyon vigyázzatok magatokra, legénykék, a márványcsődör bármikor visszatérhet! S elment a nagy botjával, a nagy lépéseivel.

Fekete Samu azt mondta Marcinak:

− Megmentettelek, most már hagyj bennünket békén.

Mi áthajtunk egy másik dűlőbe.

− Hadd menjek veletek! − Nem!

S áthajtottunk a Péter-dűlőbe. Tán Marci egyedülvalóságától, sírni kezdtek kissé a könnyű, futó felhők. Ott, a kiserdő szélén állt egy pléh Krisztus, olykor az öregasszonyok mezei virágot vittek a lábaihoz. A pléhkereszt mintha könnyezve nézett volna ránk.

− Sír a Krisztus − mondottam Samunak.

− Hát, hiszen más dolga nincsen.

− Mégiscsak, nem kéne magunkkal vinni a csököttet? − Nem, nem bírom.

Már jó helyen voltak az állatok, s egy őszi vetésű árpaföldről hirtelen vadkacsa röppent fel. Igen szép volt, röptében úgy tűnt nekem, mintha a zöld szín minden árnyalatát magán viselné.

− Micsoda madár − véltem −, a testvérednek, a Katinak a cicikéi rebbennek így, nem figyelted?

Samu elgáncsolt:

− Vigyázz a szavadra!­− majd azt mondotta, ha felröppen a madár, itt kell lennie a fészkének is.

Úgy lett, három tojást találtunk. A három közül kettő tiszta volt, az utolsóban már kezdődött az élet.

− Na ezt a kettőt megisszuk − vélte Samu −, nekünk adta a jó szerencse. A harmadikat pedig…− még mielőtt feltörtük volna a tojást, megjelent két tehénkéjével a szuszogó.

− Ragad, mint a pióca − dünnyögte Samu.

− Hagyjuk már!

− Rendben, ha megissza a harmadik tojást.

Marci hat lépésnyire állt meg tőlünk. Igen sápadt volt, s nem az elszaladt esőtől, inkább a gyöngeségtől gyöngyözött a homloka.

− Olyan rossz egyedül −mondta.

− Rendben − szólt Samu. − Találtunk kacsatojást, épp hármat, gyere, igyad velünk.

− Nem szeretem nyersen. − Akkor mehetsz!

S odaadtuk neki a már sötétedőt. Feltörtük a botjaink végén, s ittuk. Marci hunyt szemmel nyelte le a neki jutottat.

− Egy kicsit vastag volt − vélte.

Enyhítésként cigarettát sodortam neki:

− Ha ősszel valóban megnősülsz, illő már szipókálnod. − Fojt engem a füst.

− Gyújts rá, ha kínálnak − kiáltotta Samu −, gyújts rá, ha emberek közt akarsz maradni!

Rágyújtott, mellre szívta a füstöt, köhögött. Mi persze nevettünk rajta, aztán majd nevetett ő is, könnyezve.

− Jók vagytok hozzám −mondta. − Igazán jók.

Rövid idő múltán már nem kelt fel az ágyból. Amikor Fekete Samuval meglátogattuk, a számára kiszemelt szomszédlány törölgette a homlokát. Engem odaintett magához.

− Egy kicsi kacsamadár vergődik itt, a szívem helyén − suttogta. − Hallgassad csak.

Mire odahajoltam már nem vergődött a madárka. Ránéztem Samura. A nagy, erős, fekete suhanc rágta a száját.

− Bűnösök vagyunk − s kihullott a könnye. − Gyilkosok.

S annyi éve már, ha határt járjuk együtt, vagy külön-külön, érezzük a bűntudatot.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr767583464

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása