Írta: Lampl Zsuzsanna
Épp azon gondolkodtam, hogy mostanában kész unalom az utazás, amikor a vonatban a szemközti üléshez odalépett egy férfi. Élére vasalt nadrág, ropogósan tiszta ing, Perwollal mosott, bolyhokat álmában sem látott fekete pulóver, ragyogóra fényesített cipő.
Mielőtt helyet foglalt, kabátját kifordította, hosszában precízen félbehajtotta, majd a félbehajtott kabátot keresztben is félbehajtotta, addig illesztgetve, míg a két fél pontosan nem fedte egymást. Ezután kivett fénylő aktatáskájából egy kis tasakot, kinyitotta, kihúzott belőle egy nedves törlőkendőt, és megtörölgette az ülést és a karfát. Ezután elővett egy másikat, és azzal megtörölgette a kezét, majd az egyik használt törlővel megfogta a szemetest, kihúzta és beledobta a két használt kendőt, végül a térdével visszanyomta a kosarat. Akkor leült, és szemügyre vett. Kicsit zavarba jöttem, mert aznap esett, s a csizmám sarkán volt némi sár, de zavaromat leplezendő elővettem a tízóraimat. Kezdtem kicsomagolni, amikor szigorúan rám szólt: Maga kézmosás nélkül eszik? A szalvétát fogom meg, válaszoltam, de olyan szemrehányóan nézett, hogy elmentem kezet mosni. A vécé gyönyörű tiszta volt.
Visszaültem a helyemre. Amíg a kiflit majszoltam, elmondta, hogy ő Pattex nélkül egy lépést sem megy, minden étkezés előtt tesz egy kicsit a kezére, mert az elpusztítja a baktériumokat. Dettolra gondol, ugye? Az nekem is szokott lenni. Megint szigorúra váltott a tekintete. Azt mondtam, hogy Pattex. Jól van, gondoltam, ilyen apróságon igazán nem fogok egy idegennel vitatkozni, hiszen csak annyi a különbség, hogy a Dettol fertőtlenítőszer, a Pattex meg ragasztó, sőt van belőle pillanatragasztó is. Elképzeltem, amint tesz egy kicsit a kezére, de gyorsan elhessegettem a gondolatot, utóvégre nem illik röhögni egy emberen csak azért, mert szereti a tisztaságot.
A továbbiakban a férfi nagyformátumú újságot olvasott, szigorú arckifejezéssel, mintha hibákat keresne. Lapozáskor mindig felsejlett az arca, mert az oldalakat előbb akkurátusan eligazgatta, s csak aztán folytatta a szemrevételezést.
A végállomás előtt újra meglátogattam a vécét. Gyönyörű tiszta volt. Amikor kijöttem, a férfi már ott várakozott, felöltözve. Visszamentem a helyemre, felvettem a kabátom, s eszembe jutott, hogy nincs tükröm, ezért szájrúzsozás végett vissza kell mennem. Láttam, amint az útitárs kijön, és rögtön elindultam. Kinyitom az ajtót, s mit látok? A padlón gyanús tócsa, a vécépapír a földön hever, benne a nedvességben, a törlőkendők szétdobálva…
Végállomás. A férfi mereven maga elé nézve kiszállt, és fényes cipős lábát kapkodva gyorsan eltűnt a szemem elől.
