Írta: Lampl Zsuzsanna
Este van, este van, idegtépő csönd van. Nem hallatszik a villamos csengetése, sem a nagy zöttyenés, ahogy vasbálna testével ráhajt a sínre az ablakunk alatt, ez a meghitt pozsonyi „nesz”, amitől a gyengébb idegzetű vendégek összerezzennek. Itt, a falusi házban csak a jégszekrény motorja erőlködik, biztosan hibás, gondolom, de egy szót sem szólok, mert én választottam, meg különben is, épp abbahagyta. Most már tényleg olyan csönd van, mintha egy hangszigetelt fülkében ülnék. Persze ha az ember jobban fülel, akkor hall ezt-azt. Ha mást nem, akkor képzelt neszeket. Pattog a vakolat. Reccsen a padló. Vinnyogó hangok az udvaron. Zakatol az idő kereke. Sejtek növekednek dübörögve, aztán döngve feldobják a talpukat. Hangosan dobog a szív. Na, ebből elég, menjünk inkább sétálni!
De a kocsma bezzeg hangos! Hát nem. Itt nem. Néhány ottfelejtett ember csöndben iszogatva füstöl és duruzsol. Mintha projektmegbeszélést tartanának. A házak sötétbe burkolóznak. Némelyik kapuban szoborrá merevedett macska. A kutyák sem nagyon erőltetik meg magukat, bár még mindig ők a legaktívabbak. Érdekes, az ő hangjuk sem egyforma. Van kutyatenor és kutyabasszus, de a legkellemetlenebb a kutyaszoprán, szinte fáj a fülnek, amikor megszólal éles szaggatott ugatása. Mert sajtból van a hold? Nem, most épp kifli. Persze miattam lehet sajtos is.
Bicikli közeledik. Kivilágítatlan. Én is az vagyok. Két kivilágítatlan egyed találkozásából sok minden lehet. Leghamarább ütközés. Félrehúzódok, rá egy kavicsdombra. Bokasüllyedése van? Töltsön meg egy nagyobb ládát kaviccsal, és naponta többször taposson! Az internetdoktor ajánlása. Egy kicsit taposom a kavicsot, cipőben, tudom, ez nem az igazi, de várom, hogy hajtson el mellettem a kerekes, és visszamehessek az útra. Nem jön. Megáll. Leszáll. Valamit nézeget a biciklin. Sóhajtozik. Nem. Szitkozódik. Jó, kicsit finoman fogalmaztam. Felegyenesedik. Arrafelé nézeget, ahol taposok. Megszólal. Jó estét, nincs egy csavarhúzója? Hát az nincs, mondom sajnálkozva, aztán indulok. S egész úton hazafelé azon gondolkodok, hogy micsoda jó példa lesz ez az egyik kommunikációs elmélet magyarázatához. Mert ugye, valójában azt kellett volna mondanom, hogy van csavarhúzóm, mert van is, otthon, a férjem szerszámosládájában. Mégsem ezt válaszoltam, mert az adott szituációban nem ez volt a helyes válasz. Képzeljék el, kedves diákok, hogy azt mondom, van csavarhúzóm, szegény ember felvidulva elindul felém, várja, hogy nyújtsam át neki a kért szerszámot, én meg azt mondom, hogy a csavarhúzóm otthon van. Gondolhatná, hogy nem vagyok teljesen komplett, vagy nem értek rendesen magyarul. De úgy is értelmezhetné, hogy azt akarom, ha kell neki a csavarhúzó, jöjjön el érte. Hozzám. Este. Ugye, milyen érdekes a nyelv? Milyen érdekes az emberi kommunikáció?
Csodálatos ez a csöndes falusi este.
