Írta:  Kulcsár Attila

– Kérek két kiló emberlapockát, és  ebből a hasa aljából egy kiló darált húst fasírtnak –  szólította meg az eladót a húsboltban egy jólöltözött úr.
– Emberhúst mondott, uram?  –  próbálta meg humorosra venni a rendelést az eladó – Maga talán emberevő?
A vevő nem értette a humort. Kifejtette, hogy ez csupán étkezési szokások dolga. Ki hogyan szocializálódott gyermekkorában, nemzeti, etnikai vagy vallási közösségében. Az arabok nem eszik disznóhúst, mert tisztátalan állat, a hinduk szerint a tehén szent állat, azért nem fogyasztják. A kínaiak a kutyát étkezésre is hizlalják, és a placenta is az ínyenc ételek között volt náluk egy időben. A száznapos tojás ma is kedvenc étel Kínában.
Vagy itt vannak  a franciák, a csigát és békákat is szívesen fogyasztják – pfuj!  Egyes indián törzsek a tarantula pókot is megeszik. Mindegy hogy az állat szép, és hatalmas,  mint a ló, tollas és apró, mint a  fogoly, étlapra kerül.  Nincs ebben semmi különös. Régen csak a szükség  vitte rá az embert a kannibalizmusra. Éhínség, hajótörés, de egyes népek és törzsek  megették az ellenséget is
– Ma már a tabuk ledőltek uram. Ki ismeri már a tíz parancsolatot? Ne kívánd  a felebarátod feleségét…satöbbi . Miért ne ehetnénk emberhúst, zamatosabb,  mint a disznó. Embervágáskor  nálunk a tanyán  hagymás vér volt a reggeli kóstoló régen. A férfiak a péniszt  sütötték meg,  mert azt mondják, az testté válik.
–  De mi emberhúst  nem forgalmazunk – vágott közbe türelmetlenül  a hentes, mert feltorlódott a sor, a csirke far-hátat vásároló nyugdíjasokból, de nézze, milyen príma pulykamellünk van…   Vagy ha kuriózumra  vágyik, vegyen egy kis velős csontot. Látta a Szindbádot,  na, úgy kell enni.  Marhavelőt pirítóssal.
– Még jó hogy nem  birkaszemet ajánl,  amit az arab ínyencek fogyasztanak.
Aztán nem törődve sorral,  az úr elmondta, hogy kapott egy  receptkönyvet ajándékba:  „Emberhús ételek”. És most sorra  ki akarja próbálni,  mint afféle ínyenc. Valamennyit.
– Cigánypecsenyét más sokszor ettem. De például  a  „Szűzgerinc áfonyával”  jónak ígérkezik. Aztán itt van a „Szecsuáni postástalp szeletek”, meg fogom csinálni. „Szívpörkölt magyarosan,  nokedlivel.”   Meglátjuk, a zúzapörkölttől biztos jobb. Na és a  „Gesztenyés emlő-dagadó”  végképp.  megmozgatta a fantáziámat és az ízlelő bimbóimat
Majd közölte, hogy vendégeket vár,  és halászlé lesz az első fogás, mert azt mindenki nagyon szereti.
– Mondja, van-e friss úszópalánta az akváriumban a serdülő korosztályból, azoknak még nem szálkás a húsa – kérdezte, és miután nemleges választ kapott, folytatta:
–Na, abból  combból akkor se kérnék, ha ingyen adná . Biztos egy testépítőé volt  Tele van anabolikus  szteroidokkal, nézze azt a felpuffadt laza hússzöveteket, ízetlen tápos hús az egész. Még ráadású rágós is, a sok szálkásítástól a versenyek előtt.
A bakfist ,vagy serdülő fiúkat  veszik családi ünnepekre  az ínyencek.  Ezeknek még puha a combja, szinte elomlik a szájban. Ha jól  van elkészítve  le lehet szopogatni a csontokról. De amióta  itt vannak ezek McDonald's-ok, már nagyon meg kell nézni honnan veszed  a konyhakész  árut. A városi gyerekek hamburgereken nőnek fel.
A paraszthús – az bio. Ezeket csak tanyán lehet ma már beszerezni. A falusi ember természetesen  táplálkozik. Nem konditermekben  gyűri a kilókat, hanem zsákol, kapál, permetez, mikor mire van szükség. Ettől aztán maga is tudja, milyen szép vörös a húsa, és olyan zamatos, hogy szinte fűszerezni se kell.  De ott a másik véglet.
Evett már maga  már szalontüdőt, dohányosból valót? Egyszer egy étteremben kihoztak nekem egy ilyen adagot.  Hát belevágtam a  pincér pofájába. Mintha faszenet kevertek volna a mártáshoz.
Mert lehet a hús füstös, kicsit meg is pörkölődhet, ha nyárson sütjük.  A múltkor is lőttünk két vadászt.  Az egyiket megsütöttük nyárson. Fenséges volt. A másik egy elhízott vállalatvezető lehetett. Annak a  zsírját csöpögtettük a száraz húsokra.  A mi megmaradt feldolgoztuk tepertőnek, szaláminak,  a vadászházban.  A pörcök zsírban, a szalámi füstölve sokáig eltartható. Tán még  ma is van  belőle a kamrában egy rúd.
Na, ne csodálkozzon már annyira, van vadászati engedélyem – nyugtatta meg a vevő az elképedt hentest.
– Ugye azt maga is tudja, hogy a hús minősége a tartástól, a tápláléktól függ. A bakonyi  sertéshús mitől volt olyan  különleges, hát  a makkoltatástól. Ezért más a szerránói sonka íze is, mint a többié, mert csak füvet eszik az a mangalica, amiből készül, és a kertben kapirgáló csirke húsa is jobb mint a tápos
Én mondom magának az emberhús a húsok királya. És attól a szellemi tápláléktól olyan, amit elfogyaszt. A birkahúsban ennek nyoma sincs.
Egyszer egy fogadáson  felszolgáltak egy költőt. Persze citrommal a szájában  Hát az fenséges volt. A szellemi táplálék beépül az emberi fehérjékbe, ezért jobb az emberhús az állatokénál.
Én is tartok otthon néhány  serdülő gyereket, csakis eladásra. A kicsik ennivalóan szépek már most is. Lefekvés előtt verseket olvasok nekik. Tegnap  Berzsenyi:  Közelítő tél  című költeménye  volt az esti mese:
Oh a szárnyas idő hirtelen elrepül
S minden míve tűnő szárnya körül lebeg
Minden csak jelenés, minden az ég alatt,
Mint  kis nefelejcs, enyész,              
Hát nem gyönyörű?
Ettől lesz a húsuk utánozhatatlan. A legjobb libamáj, még szarvasgombamártással se jobb, mint a költészeten nevelt  emberé…