Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2011.05.22. 21:48 Ésik

Égig ér, susog, mesél

Címkék: balogh géza

Írta: Balogh Géza

 

A tiszabecsi  ártér az egész Tisza völgy legszebb ártere talán, tele szilvával, dióval, birssel, s persze fűzzel, kőrissel, nyárral. S micsoda nyárfákkal!

Igaz, a rendszerváltás után sokukkal fűrész végzett itt is, a legtöbbet mégis a Tisza pusztította el belőlük. A folyó ugyanis ezen a tájon még szertelen kamasz, ha elkapja a hév, nem ismer se istent, se embert.

Egy-egy komoly áradáskor fél erdőket harap le a partból, gyökeresen tépve ki a fákat, köztük a százados nyárfákat. De azért maradt még belőlük jó pár, akikkel nem bír a Tisza. Az ártér fejedelme is dacol a baltával, az árral.

Egy öreg fekete nyár a becsi fejedelem, akiről nehéz lenne szenvtelen hangon beszélni. Ezer lépés a falutól, ezer a folyótól, igazságos uralkodóhoz illően egyenlő távolságra innen, s onnan az ártér közepén. Messze kimagasodik a többi fa közül. De nem a magassága, hanem a lombkoronája, s a törzse az, ami lenyűgözi az arra járót. Fél tucat kisebb akác, kőris, meg juhar takarja ugyan, de ha átfurakszunk rajtuk, szabályos templomtoronyba ütközünk.

A feketenyár törzse az, amit hét ember se érne át talán. Hámló kérge őshüllők vedlő bőre, a legapróbb darabja is megvan vagy tíz kiló. Vasból van az a kéreg, szikrázna is talán, ha rávernénk egy baltával, kalapáccsal.

Jó másfél évtizede, mikor felosztották az árteret, Horváth Andornak jutott a nyárfa, hetente szemrevételezi. Köszönti, megsimogatja a hátát, aztán fordul vissza megnyugodva: él, s egészséges a matuzsálem, aki igazi családtag a Horváth famíliában. Andor bátyánkra, a nyugdíjas téesz-tagra az apjáról szállt a vén nyárfa, őrá pedig az ő apjáról. És a legenda is apáról fiúra száll: ez a fa száz éve is ilyen nagy volt.

A nyár persze öregebb minden becsi embernél, fánál, s leszámítva az első évek jeges árjait, sosem volt igazán veszélyben. Azaz, az ötvenes években egyszer. Horváth Andornak megszorult az apja, s eladta a szomszédos tiszacsécsieknek. Nagy híre volt már akkor is a fának, ezren is meg akarták venni, de a Horváthok elhajtottak minden vevőt. Egészen az ötvenes évekig. Megkötötték az alkut, a csécsiek még előleget is adtak, és hazamentek élezni a fűrészt.

Este azonban megjelent náluk az öreg Horváth. Vitte a pénzt, az előleget, s még egy üveg szatmári szilvát is, hogy kiengesztelje a csécsieket. Mert ő mégse adja azt a vén fát!

Ám a csécsiek makacs emberek. Amiben egyszer megállapodtak...! És másnap megjelentek újból Becsen a hatalmas fűrészeikkel. De bizony felsültek szegények! Mert egyetlen szerszám se érte át az óriás törzset. Ennek ellenére megpróbálták a lehetetlent. De mintha csak vasat vágtak volna. Egy húzásra kicsorbult a fűrész összes foga.

A fekete nyár azóta is él és virul, és elnézően mosolyog a lábainál tolongó kőris- meg juharfákon. Mint bika a legyet, egyetlen mozdulattal elhajthatná ő is a szemtelen ifjoncokat. Ám ő csak mosolyog elnézően. Kétszáz év nagy idő, látott ő már különb legényeket is a parton. Viharokat‚ s nagy teleket, aszályokat‚ és  árvizeket...

Láthatta Kölcseyt, Petőfit és Kossuthot is talán, és láthatott román, német, meg orosz katonamartalócokat..., s láthatta a malenkij robotra hurcolt tiszaháti férfiak százait, ezreit.

Igazi őrfa, mindent megélt már ez a nyár.      

Ilyen korban már bezárkóznak fák, némi vízen, meg az emlékeiken élnek csupán. S várják csendben a halált.

De nem a becsi nyár! Ő még ma is megfordul egy-egy virgoncabb felhőlány után, és szembenéz mindenféle árral, még ha tonnás jégdarabok is úsznak rajta. De ha árnyékában feltűnik egy-egy kedves ember, nyomban szelídre vált az arca. Még a sok levél is susogni kezd rajta.

Fúj a szél, mondja erre az idegen. De az árteret járó cimborák, Makkai Bandi, Varga Jóska, Dicső Árpi, és persze Horváth Andor bátyánk csak legyintenek ilyen butaságon. Ők tudják, hogy beszél a fa. Hozzájuk beszél.

S ők értik is a szavát.

***

----------Eredeti üzenet----------

Dátum:

2011. május 4., szerda, 06:09:24

Feladó:

Boglarka Balogh

Tárgy:

Ésik Sándor blog

Címzett:

Balogh Géza


Szia Apa!
Elküldenéd ezt a  cikket meg a képeket Ésik Sándor blogjára? Megígértem, hogy küldök 2000 karaktert Costa Ricarol, be akarta tenni a Te cikked után, de csak most tudtam megszerkeszteni.
Velünk minden rendben, van vagy 40 fok..:)
Jövő héten már otthon vagyok, várom nagyon.
puszi
Boglárka

***

                                            Arribada, az ősi szertartás

 

Véres korongot fest a lemenő nap Costa Rica egére, ahogyan motorunkkal a csendes földúton Ostional tengerpartja felé gázolunk, hogy a biológia egyik csodájának szemtanúi lehessünk. Arribada, vagyis a tengerhez érkezés. A hold ciklus utolsó negyedének kezdetekor valamiféle titkos jeladásra megkezdődik az ősi szertartás. Kezdetben csak néhány száz teknős, majd a következő három-hét napban folyamatosan újabb és újabb több tíz -, néha több százezer nőstény jelenik meg a tengerpart egy meghatározott szakaszán, hogy tojásaikat lerakják a homokba. Általában dagálykor, éjjel érkeznek, de arribadakor már délután 4 órától megkezdik az ásást és folyamatosan követik egymást a munkában másnap reggel 7-ig. Lassan szürkül, amikor helyi vezetőnk jelenlétével elindulunk a különleges partszakaszon, ahol a fekete homokot fehér pöttyökkel mintázó törött teknős tojások foszlányai hevernek. Ameddig a szem ellát olajzöld páncélok mindenfelé, és az óceáni élethez szokott nőstények lassú, fájdalmas mozgása valamiféle egységes ringás hatását kelti. 50 nap múlva a hajnal újra Costa Rica partjainál talál, a néma emberek között csak a keselyűk és a kóbor kutyák ugatása éles. Mindannyian ugyanarra várunk. Az új élet születésre. Csendben figyelem a tájat és arra gondolok, hogy az ősi túlélési törvény szemtanúja leszek, amikor a vadász és az áldozat a fennmaradásért küzd, amikor a tengerhez való futás verseny az élet és a halál mezsgyéjén. És akkor hirtelen megmozdul a lábam alatt a talaj, kis fejek majd hatalmas küzdelem árán apró testek jelennek meg a fekete homokban, s a szinte még félig vak újszülött teknősök megérezve a tenger szagát a szélben azonnal tudják a helyes irányt és rohanni kezdenek a habok felé. Először csak egy, majd sorban a többi is, s perceken belül már több száz apró láb tapossa a vulkanikus talajt. A kutyák izgatott ugatásba kezdenek, a keselyűk készen az ölésre, szárnyukat eregetik. A hajnal hasad, vastag csíkot festve a tenger tetejére, és én csak némán figyelem az elkeseredett igyekezetet. A legtöbb fióka nem éri meg a termőképes kort, de azok, akik igen, emlékezni fognak annak a tengerpartnak a szagára, ahol a világra jöttek, és 10 - 15 év után ugyan oda fognak visszatérni, hogy immár saját tojásaikat rakják le Ostional fekete, vulkanikus homokján.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr542924765

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kiss_peter (törölt) 2011.05.23. 10:37:32

Nagy természetszeretet árad szép írásodból!
süti beállítások módosítása