Írta: Kiss Péter

Jól megnézte. Nem tehetett másként, mert a nő férfiszemnek nagy örömöt jelentett. Hosszú, sima, kellemesen napbarnított lábain ügyesen tipegett magas sarkú papucsában.

– Inkább kissé karika, mint iksz lába van – állapította meg magában a férfi, amint utánanézett.

Karcsú, jól ívelt dereka alatt izgatóan himbálta kerek fenekét. Téglaszínű, apró fehérmintás, rövid ruhája szövetén át minden lépésnél megrezdültek a kerek izmok.

Nem tudta először, hogy mi a furcsa a nőben, aztán rájött: nem látja fél arcát.

A nő telefonált.

Hosszú szőke haját egyedül egy szarukeretes napszemüveg fogta össze feje búbján. Ez manapság nagy divat. A férfi nem szerette, különösen, amikor hímneműeken látta, ők inkább kopaszságukat álcázzák így.

Csinos arcát félig eltakarta balról a tenyerével, amelyben a telefonját tartotta, miközben visszapillantott a padon ülő férfira. Menet közben csacsogott, csicsergett a mobilon, majd eltűnt az épület sarkánál, a park bokrai között vezető keskeny kavicsos úton.

A férfi tovább várakozott a padon. Nézelődött, örült a félórának, amelyet tétlenül tölthetett.

Kevés idő telt el, amikor a nő hangját hallotta a bokrok közül.

Nem egyedül jött. Előtte négy év körüli fiúcska lépegetett. A gyalogutat nem követte, meg-megállt a bokrok között, lehajolt egy-egy kavicsért vagy faágért.

Magában dünnyögött, tudta, az anyjához leginkább hiába szól.

A nő telefonált.

Nem hangosan, de a közelállók számára teljesen érthetően válaszolt.

– Bandiék jól vannak, Jucus most várja harmadik gyerekét… persze... biztosan nehéz lesz…. az is császárral…

Csak a férfi ült a padon, ami előtt járkáltak cikcakkban: a gyerek, utána a nő. A kicsi elesett, a nő felsegítette, leporolta kis nadrágját, és közben tovább telefonált.

A fiú vizet kért csendesen, kis vékonyka hangján. Anyja nem hallotta meg.

A férfi felállt, közelebb ment, mutogatta: a gyerek szomjas.

Vállára akasztott divatos táskából széles szájú palackot vett ki, és odanyújtotta a férfinak, itassa meg a gyerekét, és köszönően rámosolygott.

A nő tovább telefonált.

A férfi néhány lépésnyire követte őket. Miután a gyereket megitatta, a palackot visszaadta neki. A nő tovább folytatta a beszélgetést.

– Jaj, hát persze! Olyan kis cukicukicukika... de láthattad rajtam már egy éve…. tiéd is… és olyan jó még mindig Janival… nahát… édes vagy szívecském…

A férfi nem mulasztotta elkönyvelni a nő kedves, csábos mosolyát segítségét követően.

Mögöttük ment továbbra is, gondolva, bízva, szükség lehet még tevékenységére.

A nő telefonált.

A gyereket követve a park bokrai között bóklásztak. A környéken csak ők sétálgattak. A nő a puha avarban (véletlenül) megbotolva elhagyta az egyik papucsát. A férfira támaszkodott, visszabújt a csinos lábbelibe. Ő közben megérezhette izmos derekát, remegő csípőjét.

A nő tovább telefonált.

A gyereket leültették egy kis szobor talpazatára, kiflit adtak kezébe, hogy foglalja el magát.

A nő ügyesen kilépett tangájából, amit a másik készségesen lesegített, majd előrehajolt és egy ágas fának támaszkodva félreérthetetlen pózt vett fel.

A férfi azonnal megértette.

Cselekedett.

A nő tovább telefonált. Ügyesen szedte a levegőt, időnként hálás pillantásokat vetett hátra. Felvette a férfias mozdulatok ritmusát. Láthatóan, érezhetően mindkettőjük nagy megelégedésére, gyönyörűségére.

Mire a gyerek elmajszolta a kiflit, ők is végeztek.

A nő tovább telefonált.

A férfi felvette az elrúgott falatka női fehérneműt, átadta a szőkének, aki ügyes mozdulattal a válltáskájába csúsztatta.

– Igen, mi is… jó lenne tényleg, már személyesen… jövő vasárnap szerintem lehet… Várj egy pillanatot! A férjem hív közben, átkapcsolok hozzá…

– Tessék szívecském! Itt vagyunk a parkban… persze, a szokásos helyen… jó!  Öt perc múlva… Itt vagyok Ica… nem… mondhatod… közben megyünk, mert Pali jött értünk…

A mellette álló férfi mellére téve puha tenyerét gyengéden eltolta, közben mosolyogva arcon csókolta.

Fogta a gyerek kezét, és elindultak a park kijárata felé. Lassan eltűntek szem elől. A nő közben halkuló hangon tovább telefonált.

A férfi csendes merengését mobilja éles hangja szakította meg.

A felesége volt.

A felesége telefonált…