– Apa! Te honnan tudod, hogy melyik a búza, melyik a rozs? Zöld mindegyik, és semmi különbséget nem látok közöttük. Mind egyforma, amelyik mellett elmegyünk.
– Rokonok valamennyien kislányom. A gabonafélék családjába tartoznak, és valamikor az idők kezdetén váltak szét külön fajokra. Csak azért látod őket egyformának, mert gyorsan megy az autó. Egyáltalán nem hasonlítanak egymásra. Létezik különben egy gabonaábécé, amelyik úgyszólván sorba rakja őket. Még nem tanultátok ezt biológiából?
– Dehogy tanultuk, nekünk még nincs biológia, csak környezetismeret órán láttuk őket. És hogy rakják őket sorba?
– A levelük tövében van egy fülecske, és annak a hossza szerint. A gabonaábécé így hangzik: ábéerzé… Árpa, búza, rozs, zab. A zabnak már nincs is fülecskéje. Anyád nem mesélt még róla?
– Ó, biztosan, csak én már elfelejtettem… De apa! Így a kocsiból nem is látszik a fülecskéje.
– Hm… Ha ilyen egyszerű lenne, sok minden nem úgy lenne, mint ahogy van. Tudod, a rozs szálasabb, erőteljesebb, bírja a mostoha talajt is. Látod, ahogy elhagyjuk a dombokat és közeledünk hozzátok, egyre több a búza. Ez már alacsonyabb is. A zab meg nem is errefelé terem. Hiába hoznák ide, nem élne meg, csak senyvedne, pusztulna.
– Pedig hát azt mondtad, rokonok, apa. Vagy csak úgy testvérek, ahogy én és az öcsém? A feleséged fia...
– Hát, ahogy vesszük. Tulajdonképpen a rokon, az testvér, a testvér meg rokon. Vagy nem egyformán? Az ördög tudja, hogy van ez az embereknél. A gabonafélék mindenesetre rokonok, de nem teljesen testvérek.
– Akkor a másik apukám kislánya, az rokonom, vagy testvérem?
– Vér szerint egyik sem, törvény szerint mind a kettő. Vagyis hát testvéred, csak nem édestestvéred.
– Mint a búza meg a rozs... A fülünk mindenesetre egyforma.
– Az embereknél minden sokkal bonyolultabb, mint a természetben. Majd ha nagy leszel megérted.
– Ezt mondja mindenki. Pedig hidd el, már nagyon sok mindent tudok én. Igazán megmagyarázhatnád.
– Kislányom ezt a búza-rozs dolgot én hosszú évekig tanultam. Légy te is türelmesebb. Mikor én gyerek voltam, és is azt hittem, hogy mindent egyszeriben megértek. És hamar meg is értettem sok dolgot.
– Neked könnyű volt apa, mert nem volt testvéred, így a felnőttek hamarabb megmagyarázták, amit kérdeztél.
– Akkor sem lett volna másként, ha van testvérem, hidd el. Különben kislányom, nagyon szerettem volna, ha születik testvérem. Látod, neked milyen jó? Már van egy öcséd, és még lehet is testvéred…
– De édestestvérem soha sem lesz apa…
