Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2018.10.25. 17:41 Ésik

Esti Kornélia és a lét dialektikája

Címkék: lajtos nóra

Írta: Lajtos Nóra 

a_let_dialektikaja.jpgEsti Kornélia megtörölte a szemüvegét. Körkörös ujjmozdulataiban volt némi feszültség, amint pólója alá nyúlva ráncosra gyűrte azt. Felnézett, s közben arra gondolt, mennyivel másabb ez az elmázolt, szemüveg nélküli világ. Szinte fájdalomként hasított bele a kontúrtalanság. Pasztellszínűnek tűntek az éjszaka fényeiben megfürösztött tárgyak. Az íróasztalán lévő nagyító tükörben nézett farkasszemet önmagával. Csak a szemeit vizsgálta, a kitágult pupillákat, azt a két nagy fekete pontot, amelybe fókuszál minden, ami evilági: a lét dialektikája.

A partnere még aludt, amikor visszabújt mellé a félhomályban. Írni ment ki a szobából, egy novellán dolgozott egész éjjel: a holtakról szólón, akik már nem sírnak. Bizonyára nincs is rá okuk, ha még senki nem jött vissza odaátról. Persze, Jézus. De ő is visszament. Szereti a tanításait. Valóban útmutatóak. Jelzőcölöpök, valóságos életbólyák. Szóval a holtakról írt, azokról főképp, akiket hirtelen szakított el családjától a halál, akiknek persze éppúgy fel van vezetve a nagy lábujjra akasztott cédulán a halál beálltának időpontja, mint születésünkkor kapott csuklópánton, hogy vagyunk.

A partnere most hanyatt fordult, s elkezdett horkolni. Megbökte a válla csúcsánál, mire az hangosat horkantva átfordult a másik oldalára, a falnak fordulva. „Kilátszódik a szőrös pocakja” – jegyezte meg undorodva Esti Kornélia magában. „A szájából csöpög a nyál a frissen vasalt ágyneműre.” Ezeket csak most vette észre, mióta úgy élnek egymás mellett, mint két idegen. Soha nem fejezte ki érzelmeit, sem gyermekkorában, sem most. Félt a visszautasításoktól, a konfrontálódástól, inkább magában tartotta a gőzfelhőket, amelyek jöttek-mentek, elmaradtak vagy örökre benne maradtak, s gyilkos galócaformát öltve mai napig megmételyezik érzékeny lelkét. A lét szögesdrót kerítését csak nagyon kevesen képesek átugrani, de még a próbálkozására is csak egy páran képesek. Harc, küzdelem ez a szemüveges világért, amelyben nincs árnyéktalanság és kontúrtalanság, csak talanság van: kiúttalanság, változatlanság.

Esti Kornélia fekete hosszú haja szétterülve feküdt párnáján, amelynek csücskében még a nagyanyja monogramja volt belehímezve. Minden szeretkezésüket a párna megbecstelenítésének érezte, ezért aztán azt minden alkalommal a földre teremtette, és úgy várta, hogy egyszer majd eljön az idő, hogy neki is jó lesz. Fájdalmas volt számára minden lüktetés, mint a kurzor ritmusos mozgása a monitoron. De nem mondta soha. Ahogyan azt sem, hogy a reggeli zuhanyzásnál neki már csak a hidegvíz jut. Abban mosdatja lelkét tisztára, meg a leköszönő Holdat. Csillagültetvényeit, melyek álmainak virágoskertjei, minden éjjel könnyeivel gondozza. Egyik kezében megolvad egy bárányfelhő, másik kezében összeroppan a gyerekkora.  Nincs kilincse a kiútnak. Odakint is csak azt látja, hogy letaposott fű a halál. A légyott után már virrad a szomorúság, bekapcsolja a rádiót, és kávét tesz oda főni, aminek illatától mindig émelyeg. Nem is szereti a kávét, de már évek óta, hogy együtt van a férfival, undorodva megissza vele együtt, hadd legyen ez is úgy, mint ahogyan más házaknál szokás. A reggeli kortyolgatások közepette újra és újra szemügyre veszi partnerét. Még mindig nem jött rá, mi tartja össze őket, miféle szemüveges látványvilág az, amelyben két felnőtt ember egymás igényeit nem ismerve fészket rak az unalom, a megszokás. Ilyen, s hasonló gondolatok mázolják be Esti Kornélia agyát, akinek bugyijai kint száradnak az erkélyen, azt siet összeszedni, meg a boxeralsókat. Kisimítja mindegyiket, egyetlen ránc se maradjon rajtuk. Belebújnak az alsójukba, felöltöznek, Esti Kornélia kontúrceruzával rajzol magának szemet, mert az éjszakázásai mély gödröket ástak a szeme környékére. Majd az első rolórésen belépő fények kíséretében távozik a lakásból a partnere, míg Esti Kornélia visszaül a gépéhez, és folytatja az írást: „A holtak nyelve grammatikai struktúrát aligha tartalmaz, leginkább a lélek testbeszéde az, ami kommunikációs formát adhat. A holtakért való ima olyan illatpázsit, amelyet a holt egyetlen szippantással magáénak érezhet, s így jut el fokról fokra egy-egy szinttel feljebb és feljebb a Mindenhatóhoz. A túlvilági utazáshoz nem kell iránytű, még frissen megtisztított szemüveg sem: tükör előtt homályosan láttunk eddig, akkor pedig színről színre. A halál füstpermet is, ahol roncsokban fekszik az áldozat. Az azonosítása a rokonoknak szívük kínzókamrája. De a háromnapos kómából fel nem ébredők feletti anyai virrasztás is tollpihe álom csupán, alkonyi virágcsöndbe burkolózó nebáncsvirág…”

Esti Kornélia most abbahagyja az írást, a hűtőhöz megy, kivesz egy joghurtot, azt kanalazza épp, amikor egy mazsolaszem kerül a szájába. Nem szereti a mazsolát, ráadásul a fogába ragadva csak némi kínszenvedéssel nyeli le végül. Aszott szőlőszemekkel viaskodik most gondolatban, majd eszébe jut, megtörölnie a szemüvegét, mielőtt visszaülne a gép elé. Sajnos nem látja sokkal tisztábban a novellája befejezését. „…alkonyi virágcsöndbe burkolózó nebáncsvirág. S ilyenkor csak a miértek vannak, amelyekre nincsenek válaszok ideát. Láthatatlan csörgősipkás lesz minden nappaluk a gyászoló hozzátartozóknak, és talán egy esőpermetes forró aszfaltról felszálló pára angyal alakjában jelzi csak, hogy mégis Odaföntről jön a szabadítás.”

 Kornélia – miután kitette mondata végére a pontot – levette szemüvegét, maga mellé tette a székre, és kinézett az ablakon. A Budai-hegyek mögé már kezdett lenyugodni a Nap: el szeretett volna merülni a pazar látványban, amikor is megjött a partnere. Sörszagú volt a lehelete, amikor megcsókolta. A melleit is megfogdosta, azok is fájtak, amikor hozzájuk nyúlt. Aztán egy huppanással némi roppanásszerű hanggal leült arra a székre, amelyen Esti Kornélia a szemüvegét hagyta. Nem veszekedett vele, úgyis megtörtént már az eset, és különben is van pótszemüvege, de elképzelte, hogy még sincs: ismét a talanság érzése fogta el: tükör által homályosan, igen, ez az, amiért minden csodának hitelt kell adni. Partnere közben sajnálatát fejezte ki, de az „úgyis van másik”-ra megnyugodott, és szürcsölve itta ki a brokkoli krémlevest a tányérból.

Kép forrásahttps://i.pinimg.com/originals/23/b0/7e/23b07ed280b2de1e0df06b0d03023fd8.jpg           

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr9614322141

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása