Írta: Kecskeméti Zsuzsa
A haját a füle mögé simította. Érezte, ahogy a tenyerét pengeként hasítják a hajszálak. Fájt a hólyagos bőr. Egész délután szénát vasvillázott az apjának. Nem volt pénz napi embernek, hát csinálnia kellett, pedig tudta, hogy este is mennie kell. Nem mondhatott nemet sehol. Az apja nem tudhatta meg, merre jár éjszaka, a férfi nem tudhatta meg, hogy megsérült. Mindkettő haragudna érte.
Zsanda most is késett, volt ideje gondolkodni. Tornacipős lábát a falnak vetve várt. Még csak 14 volt, de már régen tudta, mi a világ rendje. Alig volt nyolc, mikor az anyja elment. Ránézett és azt mondta, ha enni akar, kérjen az apjától vagy használja, ami a lába közt van. Mikor az apja hazaért, őt verte meg, és az anyja összes holmiját elégette az udvaron. Aztán jobb lett, bár dolgozni kellett, de az apja vigyázott rá, etette, ruházta, az iskolát is kijáratta vele. Na, azt utálta. Volt, aki öklendezett a szagától, pedig még virágot is tett a hajába. Egyszer szájon vágta az öklendezőt, de aztán jöttek mások, és a kényesek eltűntek. Ezek az újak onnan jöttek, ahonnan ő. Tanulni nem sokat sikerült, de az iskola véget ért, és az apja nem erőltette a szakmát. Segített neki, és várta otthon. Ez mindkettőnek jó volt.
Zsandát az apja utálta. Mindig köpött egyet, ha szóba hozta, pedig nem volt rossz ez a Zsanda. A felét sem értette, amit mond neki, csak azt tudta, hogy nagy autója van, jó szaga, és olyan helyre viszi, ahol neki jó. Zsanda autója befordult a sarkon. A lány ökölbe szorította hólyagos tenyerét, és mosolygott. Azt remélte, jól használja anyai örökségét, és Zsanda felesége lesz, mert megtartotta magát neki. Az apja meg majd megnyugszik… Az autót vezető férfi sportos volt, negyvenes. Nyájas mosollyal tette az ölébe a gyorséttermi menüt, persze ajándék játékkal. Zsanda sosem bántotta, most is csak beszélt, hogy mennek egy találkozóra, ahol fontos dolga van, és a lány ne mondjon semmit, csak ha ő kérdezi, de szerette volna, hogy ott legyen, mert neki ez fontos. A lányt szinte hipnotizálta a férfi hangja, a finom étel, a műanyag kutya, ami a menühöz járt. Mosolyogva nézte, ahogy a kis műanyag kalapja rezeg a fején, ha hozzáér. A táskájába tuszkolta.
Zsanda kézenfogva vezette át egy szálloda előterében. Egy szobában egy asztalhoz ültette, ahol már voltak vendégek. Férfiak mind. Zsanda kérésére köszönt, mosolygott, majd felállt, sétált, elmondta, hogy 14 éves múlt. Aztán koccintottak és ő is ihatott
– … Az áru érintetlen, megéri a milliót. Kezdődhet a licit, uraim! – hallotta Zsanda hangját, mielőtt elájult.
A kép forrása: cruzine.com
