Írta: Gaálné Lőrinczi Éva
Ma már többnyire csak régi regényekben vagy a nagymamák elbeszélésében olvashatunk, hallhatunk a régi szokásokról. Már az én fiatal koromban is sokat halványultak a május első éjszakájához kapcsolódó szokások. Édesanyámnak még cigányzenészek húzták az éjjelizenét, miközben édesapám hátrébb meghúzódott. Ettől én már jóval szerényebb szerenádot kaptam.
Még csak 14 éves voltam, de már közel egy éve egy szomszéd fiú kísérgetett. Melyik lány hiúságának nem esik jól, ha tudja, hogy tetszik valakinek? Így voltam ezzel én is. Bár még csak általános iskolába jártam, Ő egy harmadikos gimnazista volt, igazi nagyfiú. Közeledett a május, ami mindig az újjáéledés, a szerelem ideje volt. Eltervezte, hogy szerenádot fog nekem adni. Ehhez természetesen pénze nem volt, de volt benne találékonyság bőven. Édesapámmal megbeszélte a dolgot, és hozzáláttak a kivitelezéshez.
Már lefekvéshez készülődtem, amikor felcsendült az ablakom alatt, a „Szeretnék május éjszakáján, letépni minden orgonát…” kezdetű nóta. Mindig is kedvenc virágom volt az orgona, most is az. Utána követte az „Akácos út, ha végig megyek rajtad én”, és a „Csak egy kislány van ezen a világon”, és sorban a többi régi szép fülbemászó dallam. Ma már azt hiszem, kevesen emlékszünk ezekre a nótákra, kevesen szeretik őket.
Persze az első hangra kiugrottam az ágyból, és izgatottan leskelődtünk anyukámmal és a testvéreimmel kifelé. Azt, hogy örömmel vettem az éjjeli zenét, illett tudtára adni a fiúnak. Egy szál gyertyát gyújtottunk, és azzal jeleztünk, azzal mondtam köszönetet. Ahogy kilestem a függöny mögül, akkor láttam, hogy egy bicikli csomagtartóját alakította át úgy, hogy elférjen rajta a hatalmas lemezjátszójuk. Természetesen árammal működött, ezért volt szükség édesapám segítségére, aki a másik szoba ablakán vezette ki a hosszabbító zsinórt, hogy a lemezjátszó áramot kapjon. A számomra kedves lemezek elő voltak készítve, és lejátszotta őket. Úgy emlékszem, egész hosszú szerenád volt. Nem tudom, a szomszédság mennyire élvezte, de én nagyon, hiszen az ország legjobb cigányzenészei muzsikáltak nekem.
Manapság, mint minden régi, ez is elavult lett, sajnos a régi jó zenészeink is kifogyóban vannak. Abban azért bízom, hogy a romantika nem ment ki a divatból, a mai fiatalok is szeretnek egymásnak örömöt szerezni, sok idő tölteni egymással. Erre azt hiszem, nagy szükség van. A rohanós, tanulással, munkával teli hétköznapok közben meg kell állni egy kicsit, lazítani kell, örülni egymásnak, szép emlékeket gyűjteni.
Sok május telt 1957-től, éjjelizenét nem kaptam utána többször. Azért későbbi májusokról is vannak szép emlékeim, de azt az egyetlen, rendhagyó szerenádot nem felejtem el, amíg élek.
A kép forrása: magyarnota.com
