Írta: Vaskó Ilona
Talán épp a mosatlant válogattam, töröltem szárazra a konyhában, amikor éreztem a fuvallatot az arcomon. Sehol nem voltál, még nem ismertelek. Nyár volt. A konyha hideg kövén álltam, és úgy törölgettem. Pont ekkor érkeztél. Belopóztál a félig nyitott ablakon langyos szellő képében. Először a vállamra tetted a kezed, majd a fülembe sóhajtottál, és csókot leheltél az arcomra.
Emlékszem rá, mert a törlőruha megállt a kezemben, és óvatosan megérintettem csókod helyét. Még nem volt arcod, csak érintésed, még nem volt hangod, csak leheleted. Lábaim földbe gyökereztek, szemeim messzire révedtek. Elképzeltelek…
Olyan könnyű voltál, hogy nap, mint nap boldogan vittelek magammal mindenhova. Volt, hogy egész mélyen cipeltelek, a tüdőmben, mert minden lélegzetvételem halk sóhaj volt. Néha meg kiszakadtál belőlem hangosan, de olyankor örültem a boldog ténynek, hogy vagy, hogy megérkeztél. Még nem volt meg alakod íve, még nem tudtam, milyen színű a hajad, de az ujjaim már végigszántottak benne. És te vidáman borzoltad az enyémet.
Nem voltál még sehol, de én már tudtalak. Éreztelek minden levegővételemben, és ott voltál minden kacér mosolygásomban. Így vártalak, tündöklő lebbenésben, vidám suhanásban.
Míg vártalak, megtanítottál újra szeretni. Már nem féltem semmitől. Jöttedre várva újra megtanultam bízni, hiszen te ott voltál mindenhol és sehol.
Elfelejtettem félni. Már nem ijedtem meg, ha az ajtót becsapta a huzat, mert tudtam, te vagy az. Tudtam, jössz. Lassan jössz, mert ami biztos, mint a halál, ami elmúlhatatlan, az lassan is születik. Az készül és érlelődik, néha meg fellángol vad szenvedéllyel… De inkább lassan készül, lassan izzik, sokáig, állhatatosan.
Csendben jöttél, halvány, bátortalan mosollyal az arcodon.
De te még nem látsz engem. Néha érzel, amikor a tiszta edényt törölgeted a konyhádban, hogy belopózok a nyitott ablakodon, és végig simítok vállad ívén, és csókot lehelek az arcodra. Még nem hallod a hangom, még nem érzed, ahogy hajadba túrok, de már tudod, hogy ott vagyok… Csendesen, halvány, bátortalan mosollyal az arcomon… Megjöttem.
