Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piro m. péter (8) piró m. péter (1) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2015.12.31. 16:52 Ésik

A népek békepipája

Címkék: kulcsár attila

Írta: Kulcsár Attila

 

A város utolsó előtt utcájánál fordulj jobbra, de ki is van írva – mondta az ismerősöm –: „Húsfüstölést vállalok.” Menj még vagy száz métert, és már látod a lakást és a füstölőjét. Itt kapott csak építési engedélyt, mert beljebb már távfűtés van, és nem szeretik még a grillezés füstjét se. Közben meg veszik a gyorsérlelésű húsokat a multiknál...

Korán van még, hét óra, sikerült mindenkit megelőzni. A mester már hat óta fenn van. Alágyújtott a kályhákban a bükkfaforgács-fűrészpor keveréknek, kiemelte a füstölő alagútkamráiból a késztermékeket, és betárolta a szárazárut. Ez egy nagyüzem, több füstkamrája is van: az expediáló, ahol minden húsféle kétszer fordul meg és egy hosszúkás terem, ami két részre van osztva. Az acéltető alatt, nyolcvan centis közökkel a födém aljáig állványerdő sorakozik, sűrű létraszerű fokokkal. Az egyik oldalon a fakó, füstölésre váró áru, a másikon a sárgásvörösre füstölődött kolbászok, sonkák, szalonnák. Mint egy kamion belseje, több száz kiló lehet itt. A magyar ember szereti a disznóságokat ebben a vegetáriánus világban is – állapítottam meg azonnal. Vehet a plázában mindent, hűtőszekrénye is van, de csak a saját készítmény az igazi.

Feltettem én is a sajtot, kolbászokat, sonkát, négy tábla szalonnámat a mérlegre. Mérés után rudakra kerülnek, kapnak egy azonosító bilétát, és egy hét múlva jöhetek értük. Nem hizlalunk már disznót, nem is lehetne tartani a villasoron, da a hagyományt őrizzük. Veszünk fejet, nyelvet, bőrt, sajtnak valót, darált húst kolbásznak és egy csinosra formált sonkát is. Több nem kell, mert csak a nosztalgia miatt csinálom az egészet. Nem mondok le a saját ízesítésről, amit még az apámtól tanultam.

Amíg a füstölőmester az anyagaimat rudakra rendezi, váltok vele néhány szót.

– Mikor jöhetek érte?

– Hétfőn. Tudja, hideg füstön tartjuk egy hétig, így el fog magának állni húsvétig is. Mi bükkfát használunk, meg darált kukoricát és tengericsutkát színesítéshez. Ez adja a legjobb ízesítését a füstnek, és a zamata benne marad a húsáruban is.

Szétnéztem a készáruk oldalán – a vörösbarnásra pácolódott sonkák és kolbászok között egy óriási okkersárgára füstölődött hal lógott három kampón.

– Lazac – válaszolt a mester kérdő tekintetemre – na nem, a norvégok még nincsenek itt, ezt a Metróban fogták. De füstöltünk már struccsonkát is. Egy maszáj tenyésztő hozta be. Afrikából vándorolt be valamikor, most már struccokat nevel piacra. Ehhez ő ért a legjobban, és már van is rá kereslet. Azokat meleg füstön tartjuk, és csak egy napig, mint a kis testű állatokat: kecskét, nyulat, bárányt.

Aztán megérkezett egy kis teherautó, és három vidám fickó kipakolt két hatalmas rekesz kolbászt belőle. Nagyon vörös volt a színük. Meg is kérdeztem, milyen paprikát használnak, mert én kalocsait, és mégse ilyen piros.

– Nem csodálom – nevetett rám az egyik – mert ez szarvas kolbász, a hústól ilyen színű.

– Na – mondtam –, már csak egy pulyka kolbász hiányzik nekem.

– Ott van abba a műbélbe töltve. Valami Amerikában tanult fickó hozta, állítólag indián recept szerint készült. Nem nézek ki semmi jót belőle –kapcsolódott be a társalgásba a füstölőmester.

– Tele vannak az újságok, hogy jönnek ide mindenféle népek –látom a húsokból is –, és meg vagyunk ijedve, hogy nem sikerül majd őket „szimulálni”. Én azt mondom, uram, a tartósításra legjobb hely a füstölő. Itt összeérnek a füstben és integrálódnak a nemzetközi ízek a magyaros fenolokkal, és sokáig eltartható lesz mindenféle hús. Higgye el, a füstölő a népek békepipája. A húsokból ízleljük meg a bükkfáink zamatát, és ez a húsevők számára olyan, mint az anyatej.

Kiéreztem a Mester választékos stílusából a felsőfokú végzettséget –talán kémiatanárnak készült –, és hogy ez a húsfüstölő valójában kényszervállalkozás, egy pedagógus füstbe ment terve…

Ekkor egy sárga furgon kanyarodott be az udvarra, és egy műanyag ládát emeltek le róla. Egy étteremlánc logója díszelgett az oldalán.

– Egy kicike füstöst cinálni tessék ezekkel – szólalt meg az egyik kínai rossz magyarsággal, és levette a sárkányos terítőt a tárolóról. Hat gyönyörű, felezett kutya volt a tepsiben. Gőzzel kopaszthatták őket, mert egy szál szőr se volt rajtuk. Izmos, jól tartott vágóállatok voltak, hosszába trancsírozva, az egyik sonkára bontott, és oldalasra darabolt.

– A Mesternek a szeme se rebbent: – Holnapra készen is lesz. Ezeket 50 fokon, 24 órán át fogjuk füstölni.

– Ahogy szokott, főnök – hunyorított rá a tolmács kínai, és átvéve az elismervényt eltávoztak.

– Ide járnak hozzánk évek óta – nézett utánuk a füstölőmester. – Ezek már elmagyarosodott kínaiak – füstölik a kutyahúst...

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr188217112

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása