Írta: Vaskó Ilona
Idén karácsonyra szeretném, ha becsomagolnák a hibáimat. Azt szeretném, ha azok, akiket valaha megbántottam figyelmetlenségemmel, arroganciámmal vagy esetleges önzésemmel, azok csomagolják be nekem, és adják át. Nem kell díszcsomag, nem kell masni se rá. Lehet duzzogva, haragudva adni. Egyetlen kérésem van csupán, hogy amikor valaki átadja sértettségét, amikor megszabadult terhétől tőlem, úgy felejtse is el vétkemet.
Nem kellenek nagy szavak, nem kellenek gyalázkodások, csak a tények. Úgy hiszem, lehet olyan karácsony, amikor megválthatok másokat vélt vagy valós sérelmüktől. Azt kérem idén karácsonyra, hogy születhessen meg a megbocsájtás. Ha végkép nem megy majd, ha nem sikerül ezek miatt sem megfeledkezni gonosz viselkedésemről, akkor húsvét tájékán magam feszülök föl a keresztre.
Nem tettem én olyan sok rosszat, úgy hiszem. Persze lehettem otromba, lehettem meggondolatlan, de tudatos gonoszság soha nem vezérelt engem. Nem sok rám haragvó embert ismerek, de érzek süvítő kirekesztettséget.
Idén voltam persona non grata olyan embernél, akinél koszos a fürdőszoba szőnyeg. Pedig nem én koszoltam össze. Sároztak ok nélkül, ismeretlenül, de lehet igaz alapokon. Ezt nem tudom. Az önmagamba nézést ajándékozzátok nékem. Nem kell a rajongó szeretet. Teher az most, mert nem látni tőle az igazságot. Én látni akarok.
Idén karácsonykor a tisztánlátás becsületét kérem, az álnokság maszkját csomagoljátok nékem, hogy megszabadulhassak a lelkemben lakó ördögtől. Ne terheljen olyan a sértettségével, aki a szemembe mosolyogva hiteti el velem kedvességét, szelídségét, közben a lelkében hitványság lakik. Ne dobjon rám követ, és ne írja le vétkemet olyan, aki időt tölt azzal, hogy rólam azért gondol rosszat, mert segíteni akartam, csak azt rosszul tettem. Az üljön le, nézzen jól mélyen magába, és engedje el az irigységet. A vétkeimet akarom leírva látni, szépen megfogalmazva, kifejtett mondatokban.
Nehéz csomagokat cipelünk. Tegyük le, tegye le mindenki. Ha kell, tegye az én fám alá, és a középszerűség minden hibájával együtt én majd végig gondolom. Meg kell tanulni a hibáimat. Tudnom kell félreértések és kertelések nélkül belátni, ha megbántottam valakit. A tudást kérem erre a karácsonyra és a hitet, hogy jár még nekem megbocsájtás.
Már nem fájnak a megbántottságok, már megismertem önmagam határait, de néha még olyan nagyon nem látom az utat, hogy mi vezetett ahhoz, hogy valakinek fájdalmat okoztam. Ezt kérem tőletek, azoktól. Küldjék el, írják le, és én ígérem, beteszem a fám alá, és magamba nézve, önvizsgálatot tartva, mindenféle magyarázkodás nélkül elfogadom a sértettségeket, és őszintén bocsánatot kérek majd. Hibáim, önzésem megismerése nélkül, hogyan tudnék megváltozni? Lehet-e egy ember életében nagyobb ajándék, mint hogy felismertetik vele rossz tulajdonságait, és engedik neki azt, hogy abból tanuljon, és megpróbálja kiengesztelni a másikat. Nem tudom, hogy könnyű, vagy nehéz dolog-e félretenni a sértett hiúságot? Nem tudom, mert nekem könnyű, de lehet, van olyan, akinek ez nem megy.
Idén karácsonyra a félelem, a harag nehéz csomagjait és a megbocsájtás apró címkéit kérem. A lehetőséget, hogy mindannyiunk lelke megpihenhessen, hogy a következő évet békével, és őszinte szeretettel kezdhessük.
