Tárcán kínálom

Alapító szerkesztő: Ésik Sándor Társszerkesztő: Standovár Ágota Tárcáink célja nem csak az olvasó szórakoztatása, személyes jellegű műfaj. Az ilyen írásokat egy régi-vágású újságban a lap alján hozták, desszertként a vonal feletti nehezen emészthető cikkekhez. Az itt közölt darabokhoz tehát képzeljen hozzá az olvasó egy színvonalas sajtóterméket alapos elemzésekkel, tényfeltáró, leleplező riportokkal. Vagy ne... ******************************Kattintson a Címkék után a szerző nevére és olvasson a blogban korábban megjelent műveiből!

Címkék

andré ilona-ibolya (5) antal anikó (16) arany piroska (6) balku lászló (9) balogh adrienn (1) balogh géza (25) baracsi endre (1) béke zsanett (1) bódi katalin (20) boldogh dezső (1) borbély balázs (3) b tóth klári (21) csabai lászló (10) csengődi péter (44) cserbakőy levente (8) csupor béla (2) czimbula novák ibolya (3) dávid józsef (4) deák-takács szilvia (3) debreczeny györgy (7) dinók zoltán (9) dunai andrea (2) ésik sándor (54) farkas józsef (1) farkas molnár péter (17) fehér noémi (1) filip tamás (1) fülöp gábor (4) gaálné lőrinczi éva (3) galambos lajos (1) gáspár ferenc (1) habony gábor (6) hajdú erika (5) hajdu sára (1) hargitai ildikó (4) hornyik anna (1) huba ildikó (2) illés zoltán (12) janáky marianna (2) jónás ágnes (1) juhász zsuzsanna (3) k. rados marcella (2) kácsor zsolt (6) kántor zsolt (15) karádi zsolt (5) kecskeméti zsuzsa (8) kiser edina (13) kiss gréta henriett (1) kiss péter (1) kis mezei katalin (2) koch zsófia (1) kovács kinga (1) kováts judit (3) köves istván (1) kukuts csilla (3) kulcsár (1) kulcsár attila (68) ladányi fedák enikő (1) lajtos nóra (5) lampl zsuzsanna (7) láng judit (1) m. szlávik tünde (47) margittai h. ágnes (8) merényi krisztián (1) mirtse zsuzsa (5) molnár péter (29) mórotz krisztina (4) nagy (1) nagy farkas dudás erika (13) nagy istván attila (1) nagy norbert (1) nagy zsuka (5) nyolcas józsef (1) oláh andrás (3) onderó szilárd (1) onder csaba (1) orbók ildikó (2) ozsváth sándor (40) pataki zsuzsanna (1) pénzes ottó (1) péter béla (13) petrozsényi nagy pál (26) piró m. péter (1) piro m. péter (8) rácz lilian (2) rácz tibor (1) radnó györgy (13) réti jános (14) rimóczi lászló (14) rusai márta (1) ruszó marietta (1) seres ernő (3) simon adri (3) somorčík sz. rozália (27) sonkoly istván (1) standovár ágota (14) szakonyi gabriella (1) szalóki emese (1) szeifert natália (3) székely-nagy gábor (1) széll zsófia (2) szép szilvia (3) szilágyi erzsébet (2) szilágyi rohini (1) szőke imre (5) szombati gréta (4) szondi erika (2) szuhár csilla (1) t. ágoston lászló (1) tamás tímea (2) tornyi ferenc (10) turányi tamás (21) vajdics krisztina (5) váradi andrás (3) vaskó ilona (30) venyige sándor (3) veres roland (2) zajácz d zoltán (4) zápor györgy (9) zilahy tamás (5) zoltay lívia (1) attila (1) zsuka (1) Címkefelhő

Tárcáink kedvelői a nagyvilágban

Friss topikok

  • M Szlávik Tünde: A huncut rigmus megfejtése maga is magyarázatra szorul: az esztováta (eszteváta, osztováta) olyan ... (2021.09.25. 17:23) A régi öregek, avagy pajzán történetek
  • Arany Piroska: Isten éltessen Vaskó Ilona! Nagyon tetszik a születésnapi monológod! Nekem is mostanában lesz az ... (2021.02.12. 11:37) Február tizenegy
  • csokosszaju: szia, mit tudsz Hófehérkéről? (2020.09.27. 23:02) Az örök menyasszony
  • bohmjo: Ez nagyon jó! Ahogyan a szavak és tettek újra és újra teljesen új értéket és hangulatot kapnak, a... (2020.09.05. 15:01) Tivadar
  • M Szlávik Tünde: @Farkas Molnár Péter: Köszönöm, Péter! Tárcát is hozhatnál magaddal... :) (2020.08.16. 16:46) Majom a köszörűkövön

Linkblog

Most olvassák

Életkép, vázlat, rajz, csevej... M. Szlávik Tünde blogja

2014.11.28. 17:04 Ésik

Gázkazán-csere

Címkék: tornyi ferenc

Írta: Tornyi Ferenc


Fürdő.jpgAz időzítés a hadviselés egyik formája, még akkor is, ha önmagunk ellen irányul, mert augusztusban kitalálni, hogy cseréljük ki a gázkazánt, nagy ötlet, október végén hozzákezdeni − nem! Van ugyan egy cserépkályhánk, ez fölmelegíteni nem tudja a teret, de jó ránézni, hozzábújni, kár, hogy falja a fát, és hajnal kettőkor kihűl − én mondtam, javasoltam a családi tanácsban, írjuk össze, mint kellene egy bajjal még kidobni és újra cserélni, de mert a legtöbb szavazatot én kaptam, kértem tehát, igyekezetünk tárgya csak a kazán legyen.

Néztük egymást a gázóra-leszerelőkkel − egyik magas, másik alacsony volt −, kisebbiket a sok fölösleges beszédéért nem kedveltem, ha a magasabbra néztem, az járt a fejemben, miből telik ennek ekkora bajuszra, de a munkájukat becsületesen elvégezték, velük több gondom nem lehetett. Korábban járt már itt a mérnök úr is, BMW-vel érkezett, mire a munkálatok befejeződnek, Mercédesszel távozik majd, ám ez sem okozhat gondot, az inkább, hogy a kéményépítő mester hasbeszélő, de közben a szája is jár, s e kettősség annyira megzavarta félszavakból értő sinka-kutyáimat, hogy két óráig meg sem mukkantak. Az idős úr nem sietett, talán a munkában gyorsabb lesz majd…

Szemeztem én a leszerelt gázórával és a nyomáscsökkentővel is, róluk annyi fénykép készült, mintha most találtak volna egymásra és éppen nászútra indulnának: egy hétig eltart, mondta a mérnök úr, ha mi, boldogulunk egymással, öt nap is lehet belőle.

Házunkból távoztak a szakik, utánuk szökött a meleg, persze ez a szobákban még elviselhető − egyszer ugyan kimentem napfürdőzni, a kinti plusz nyolc fok mégiscsak emberibb, de ez sem számít. Ami igen: nem lehet zuhanyozni. Nektek elmondom, fene se bánja: a kosz három napig gyűlik, aztán kopik. De nem lehet mosni − majd tisztacserét csinálunk a bátyámmal: ő hordja az én ruhámat, én az övét. Nem lehet főzni, a legkisebb helyiségben sincs fűtés, korábban − reggelente − három oldalt olvastam el, most beérem háromnegyeddel, már azt hittem, ez a vég, de ahol nagy a szükség, közel a segítség…

A baj ott van, hogy ahol fölajánlották, hogy náluk zuhanyozhatok, oda nem vágyom, ahová elmennék szívesen, ott vannak bizonyos akadályok. Kaphatok még fűthető párnát, majd ÁBC-sorrendben használhatjuk, szép hely dobogóra kerülni, ám én nem szeretek bronzéremért viaskodni. Volt még jó ötlet: melegítsünk vizet a mosógépben, majd azt a fürdőkádba beeresztjük, lábmosó-élmény, de bejöhet…

Telik az idő. Boldogult legénykoromban a gáztűzhely volt a kályhám, reggelre így is belefagyott a poharamba a víz, de nem ez volt a félelmetes, hanem az, amikor reggel kiültem a heverő szélére, bagózni, és egy méter magasságban nem gyulladt meg a gyufa! Ott már csak lézengtek az oxigén-molekulák. Most nem ilyen nagy a veszély, bár ki tudja. Méregtelenítek, se páleszt, se forralt bort, egyáltalán: alkoholt nem ihatok…

− Istenem, Uram! Áldd meg a TIGÁZ-osokat, adj erőt munkájukhoz, nekem meg két kotlót, az melegít, ha hozzákötöm őket a bokámhoz…

Nézem a falat − hűvös időben tisztábban lát az ember −, föltűnik egy folt, lassan eszmélek: ez a gázóra helye, ezért van hideg, meg azért, mert a szobámat a nappaliban álló cserépkályha, egy olajradiátor meg a kilégzéseim fűtik. Olykor én vagyok a dobogó tetején, különösen így volt ez szombat éjszaka, jegesmedvével álmodtam. Eszembe is jutott, hogy ha régen, az eszkimóknál gyermek született, akkor a vénséges vén öreganyó kisurrant az igluból − ez a sarki nép téli lakóhelye −, kiült a jégre, és azt várta: melyik halál lesz a gyorsabb, mi végez vele: a mínusz 35-40 fok vagy a jegesmedve? Tette ezt azért, mert a család két fogatlant nem tudott eltartani…

Fölriadtam, kivert a víz. Ekkor én voltam −fűtés dolgában − a csúcson, de ennek előzményei is voltak. Kutyáink télen bekéredzkednek fél órára a nappaliba, most 10 perc után az ajtónál nyüszítettek, vágytak az udvarra − mégis biztosabb az a stabil 0 fok −, de ez sem ijesztett meg, végül is én Szilviával töltöttem az éjszakát, ott volt karnyújtásnyira, nem tiltakozott, ha hozzáértem, kár, hogy Szilvia egy papírtörlő, mert szapora orrfúvásaimat egy papír zsebkendőbe elrejteni nem tudom. Fölriadtam 2.22-kor, egy perc híján a 3.33 is megvolt, de a 4.44 már frissen, ébren talált, gyorsan fölöltöztem, az a biztos, kiültem az ágy szélére, köhögtem egy COPD-set (nézz utána), pedig nem is bagózom, mire megkaptam: „Nagyon csúnyán köhögsz”! Lehet-e szépen, kérdeztem, ahhoz száraz meleg levegő kellene, de válasz nem érkezett. A torokköszörülés most is előjön, mert a gázkémény-építők bontanak, vésnek, emiatt megnőtt a talajmenti szilikózis veszélye, szikrát szórnak a flexek, eszembe jutott, jobb lett volna az egészet Mikulás-napra hagyni, vagy egy születésnapra, megspórolhattuk volna a szoba-tűzijátékot, de most már így veszett − elveszek én is, a lábam már megfagyott, de azzal legalább nincs semmi baj, meg a többivel se lehet. Olvastam: legszebb halál a fagyhalál, szépeket álmodik az ember − vajon szépeket is ír?

3. nap. Ezek rendes emberek! − ez a világ legszégyenteljesebb mondata: ne legyen, ne legyen rendes ember: értse a dolgát! Legyen bár vízvezeték-szerelő, lakókra vigyázó villanypásztor, gázokat terelgető szakember. Most gázvezeték-átalakítás történik, vízkormányzás, villanyerőszak − félek! Földöntúli félelem ez, pedig mondták nekem, a szakma csúcsait ostromolják a mesterek, csak miattam vállalták, hogy novemberben hóembert játszhatunk itthon, ám az áldás hamarosan 25 fokkal érkezik. Plusz 25.

Óvatos duhaj vagyok: ha mégsem így lenne, belehalnék a múló ősz és a közelgő tél küzdelmébe. Ne maradjatok emiatt árvák, szellemileg pallérozatlanok, gyengék, barátaim! Vagyonom szétosztom a jó cimborák és az ellenségeim között, mindenki egyenlő jutalmat kap − arányosan! – rátok hagyom a félbemaradt gondolataimat! Ám G. barátom nem érte be ennyivel. Vétkeztem szóval, tettel és hallgatással is kijelentésemre verset is idézett: „Születésünkkor ott van már a halál is, ott van minden mozdulatunkban…”− adj időt! − kértem, segítenek az égiek: „Minden gondotokat hagyjátok őreá, mert néki gondja van rátok” − ez reményt adhat! G.-t egyre jobban kedvelem. Van ám más is: Ladányi Mihály, Miska!
„Két nevetés között ott van már a kósza halálból
egy pillanatnyi csönd.
Ám ha e csöndben elüldögélek és elképzelem a gyászbeszédet,
újra elfog a röhögés.”

Én mondtam a barátomnak, G.-nek, hogy lassan még is le kéne zuhanyozni − akár hideg vízzel is −, de azt mondta: nem. Neki azért hiszek, mert ha valamire azt mondja, nem, és erre többen nekirontanak, önként, mosolyogva indul a máglya felé − legyen nektek szép az ünnep, ezt üzeni −, ám, ha azt sugallja, igen, perceken belül a mennybe visz. De most még nem tartunk ott, csak annál a zseniális embernél, aki kiszámolta, ha 160 liter forró vízben dagonyázol, annak egészségügyi következményei meg nem jósolhatók, a közgazdasági hatása viszont lemérhető, mert ha az Újkerti lakótelepen mindenki teletöltené a kádat, forró − na jó, testet melengető vízzel −, csődöt jelentene a Hőszolgáltató, s visszafelé folyna a Keleti. De ezt nem várták meg az okosok, hanem népegészségügyi akció indult: ne pilledj kádfürdőben, magyar − zuhanyozz…

Megértettem én ezt is − bár hatórás, mínusz 10 fok melletti horgászás után elcsábulok, de most más a baj… Gáz van, mert nincs gáz. Cserélik, előbb hittem, pálinkára − az melegít−, de nem: új kazánra a régit, így aztán a víz porlasztásra alkalmas zuhanyrózsa − milyen szép szó −, csak 3-5 fokos vízzel köszön. Ám még így sincs semmi baj, mert előveszem a nagylavórt − neked nincs ? Sürgősen szerezd be, nem csak arra való, hogy a mosógépből kiszedett ruhával a szárítóig botorkálj, jobban arra, hogy három liter vízben megmosakodj − a részleteket hagyjuk. Fókuszáljunk a gyermekeinkre − először a lány fürdik, ugyanabban a vízben a fiú, vízcsere jön, anya mosakszik, majd a kókadozó apa, aki aztán vagy a meccs alatt elfogyasztott söröktől, vagy a „feromon” nevű tortaízesítőtől perceken belül elalszik, de anya még nem pihenhet − a fürdővízben beáztatja a zoknikat… Ez is rezsicsökkentés − hun kerék, hun talp – mondja a böszörményi ember… /Nézz utána!/

Ám még ez sem lenne kibírhatatlan, de ajánlatomra, hogy a nagylavórban megmosdok, a fülem is megmosom, majd a még meleg vizet a fejemre borítom, s míg tart a kábulat, hideg vízzel lezuhanyozok, barátom gondolkodás nélkül azt mondta: mosd meg a füledet − bár lehet, hogy ezt félrehallottam −, a hajmosás maradhat, fogadat, szemedet megtisztítod, hintőpor, „feromon”, bár én beérném valami „níveá”-val”, mert egyszer a fiam illatosítóját használtam, nem ült mellém senki a kocsmában, túladagolás esete. Szóval, így vagyok most, bejelentkeztem a lányomhoz, zuhanyra, s mert dolgunk van, kérdezte, a mosakodás meddig tart. 10 perc vagy három óra, válaszoltam. Azt mondta: délben van közös dolgunk, 8-ra gyere…

Zuhanyoztam… Nagy dolog, van egy barátom, naponta átlag négyszer − ha elbóbiskol mellette az emlékezet −, ötször is testére rakja a vízkövet, de ma én zuhanyoztam. Mondod: szagom vagy, mondom: te meg büdös vagy, menj ki! Ám ez játék, majd ha nálad sem lesz egy hétig gáz, megszagollak, de ma sikerült fürdenem. Eresztettem magamra a langyos, a meleg − bevallom: a hideg vizet is −, ha ebben az esztendőben nem fejeződik be a gázkazán-csere, indulok a jeges, „orosz” próbatételen. Tekintetemmel ugyan a debreceni Látóképi tó körül szaunát keresek − sem közel, sem távol nem találok −, de ez még így vékony. Különben szagom azért nincs, mert van teafőzéshez literes vízmelegítőnk, ez szolgál, három forralás éppen elegendő. Kérdezed: hogy férek bele a lavórba? Ilyet nem mondtam. Beleállok, mint a tornász az ugrásba − különben is: hívtál zuhanyozni? Persze, hajnal kettőkor! Esővel áldjon meg az Isten, langyos, áztató esővel…

Ma eljutottam odáig, hogy öt percig tudok stabil − öt-hét fokos − hideg vízben zuhanyozni. Először a mosdókagylóban edzek – szappanozás, a három „F”: fog, fül, a harmadikat elfelejtettem, a fenék a negyedik, no és a hónalj, majd belépek a zuhanyfüggöny mögé. Deréktól indítom az önkínzást, harminc másodperc a vízműé, egy perc a gázszolgáltatóé, másfél a tegnapi napon elkövetett bűneimé, egy a barátomé, egy, olykor kettő, ama hős vértanúkká nemesült katonáké.

„A helytartó Agricolaos, Cappadociában és Armenia Minorban (a mai Örményország) szó szerint végrehajtotta a császári edictumot (parancsolat, rendelet). Ennek felolvasásakor lépett elő negyven katona, s mindegyikük kereszténynek vallotta magát Agricolaos előtt. Sem a kitüntetések, sem az előléptetések és pénzjutalmak ígérete, sem a fenyegetések nem vették rá őket, hogy eltántorodjanak hitüktől.

A helytartó szokatlanul kegyetlen halálnemet eszelt ki a katonák számára: fagyhalálra ítélte őket. Mivel Arméniában a tél nagyon kemény és hideg, még márciusban is olyan fagy volt, hogy lóval és kocsival is át lehetett kelni a folyók és a tavak jegén. Egy különösen hideg éjszakán, a negyven „engedetlen” katonát meztelenül kitették az egyik, városfalakon belüli befagyott tóra...”


Megfagytak!
Megőrizte őket az emlékezet…
Szerdán lehet meleg vizünk − addig elérem a hidegzuhanyozásban a 10 percet…

„A varjuraj
város felé surrog tova:
hó lesz hamar −
boldog, kinek van otthona.
Sötéten állsz
s hátra meredsz − mióta már!
Mondd: merre szállsz
a tél elől, bolond madár?!
Feléd havas
sivár puszták ásítanak!
Nem nyughat az,
ki oly kifosztott, mint te vagy.
Sors átka ver:
téli bolyongással gyötör,
füst vagy, amely
mind hidegebb egekbe tör.
Károgd siket
pusztákba hörgő gyászdalod!
Vérzik szived?
Dacba, jégbe takarhatod!
A varjuraj
város felé surrog tova:
Hó lesz hamar Dacba, jégbe takarhatod!
A varjuraj
város felé surrog tova:
Hó lesz hamar Dacba, jégbe takarhatod!
A varjuraj
város felé surrog tova:
Hó lesz hamar Dacba, jégbe takarhatod!
A varjuraj
város felé surrog tova:
Hó lesz hamar −
jaj, akinek nincs otthona!”
(F. Nietzsche)


Meleg víz, gáztűzhely, fűtés − e nélkül is otthon az otthon. Két hete nincs gáz, a szolgáltató vezetőjét tűzifára cserélném, nincs jelentkező, de már nem is érdekel semmi. Teréz anya hetekig eltiltotta a nővéreket a mosakodástól, akik elesetteket ápolni jelentkeztek, érezzék meg az indiai szegénység, a kosz tisztaságát…

Csak így…

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tarcankinalom.blog.hu/api/trackback/id/tr986940771

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása