Írta: Kulcsár Attila
A TRÁGI nagyon elegáns intézet, országunkban az egyetlen európai hírű szanatórium. Ide nem juthatnak el SZTK-s betegek . Ez magánklinika. Súlyos százezreket fizetnek itt a gyógyulásért . Egy Dessewffy-kastélyt alakítottak át annak idején céljaira. Hatalmas angolpark közepén áll a központi épület. Kertjében növényi ritkaságok, pázsitok, virágágyások között sétányok, szökőkutak, kerti pagodák bújnak meg az egyéni foglalkozások számára, és hangulatos pavilonok a csoport terápiák befogadására.
A betegek különböző korúak. A kezelés is korosztályos. Vannak kisiskolások, fiatal emberek, gazdag menedzserek és nyugdíjasok is. Ez egy szenvedélybetegeket gyógyító szanatórium. A szenvedélyes káromkodók elvonó intézete. Sok középkorú beteg bizonyára még katona korában tanult meg káromkodni, és ezzel nosztalgiázik ma. Vannak ősi foglalkozások, amelyek művelői állatokkal dolgoznak. A kocsis, juhász vagy őrmester néha tehetetlenségében mindenféle módon szeretné ráerőltetni akaratát barmaira. Persze azok nem értik a szép szót. Ezek aztán otthon se válogatják meg szavaikat. Így a családon belül is terjed a verbális erőszak. Ma már az értelmiségi is káromkodik, műveltségét így fitogtatja. A relativitáselméletre ki kíváncsi?
Régen a törvények is tiltották a durva beszédet. Az istennel való káromkodást különösen. Az ebadta és az áldóját is káromkodásnak számított, mert az eb-teremtette és az istenit szelídített változatának felelt meg, és a szándék is büntetendő. Volt nyelvkimetszéses büntetés is a csúnya beszédért.
Ezúttal is bekanyarodik a főbejárat elé egy elegáns BMW, és új beteget hoz. Egy fiatalember száll ki belőle szüleivel, heves szóváltások közben, a szemmel láthatóan vonakodó fiút két markos ápoló szelíd erőszakkal tessékeli be az oldalbejáraton, mondva, hogy megnyugtatják. A szülők kissé röstelkedve maguk is bemennek az épület előcsarnokába, ahol a professzor úr már várja őket. Bevezeti vendégeit a főorvosi szobába.
Az adatfelvétel után a szülők előadják, hogy ők sohase káromkodtak, nem tudják, a gyerek hol tanulta meg a csúnya beszédet, de ma már nem lehet vele egy társaságban meglenni, szégyenkeznek miatta. Arról álmodoznak, hogy a fiú orvos lesz, mint az apja, kitűnően érettségizett, az egyetemre fel van véve.
− A nyár folyamán le tudná a doktor úr szoktatni erről a káros szenvedélyéről? − kérdezik a tudóst.
− Először is meg fogom vizsgálni a pácienst, hogy milyen stádiumban van. Vannak, akiken logopédusunk is segíthet. Ez az a fajta enyhe befolyásoltság, amikor az ööö-zés helyett mint kötőszót használják a bazmeget a betegek, amíg eszükbe nem jut a következő szó. Valamivel súlyosabb, a reflexből káromkodás esete. Mindannyiunk ismerünk néhány, a nyelvünk hegyén állandóan ott lévő, tudatunkkal alig kontrollált szót, mint a pardon vagy bocsánat, ha meglökünk valakit a buszon. S persze van a sérelem esetére is ugyanilyen indulatszó, az ejnye már,sokaknál a k…a anyád.
− A haragos ember néha a pokolba kívánja vitapartnerét, de nem mondja ki. Sokan szépen vagy csúnyán mégis kimondják, és legtöbbször valami kívánság van benne. Valahová való elküldés, valamivel való illetés. Ezek lehetnek betegségek vagy valamilyen abnormális nemi aktus.
Az apa, mikor végighallgatja a doktor fejtegetését, közli, fiú minden formájával fertőződött a csúnya beszédnek. És mivel intelligens, a közönségnek játszik. Ha hallgatósága van, cifra, hosszú és bővített mondatokban káromkodik, és ezek a legordenárébbak.
A doktor úr az Intézet bevált gyógyító módszereit ismerteti, csoportos terápiáról beszél, a pavlovi reflexek igénybevételéről a gyógyításban, meg a beleéléses kezelésről. És végül jöhet az ultima ráció − ha más már nem segít −, a műtéti beavatkozás.
− Azt ne, doktor úr, az biztosan veszélyes! – ijednek meg a szülők.
− Rutin beavatkozás ez ma már, ne gondoljanak szikére − nyugtatja meg őket az intézetvezető −, hipnózissal töröljük ki az emlékezetéből a csúnya jelzőket. A nemi aktusok szavait, szerveit, testnedveket és egyéb váladékokat. Lovakat, talicska majmokat, a más anyját, apját, köcsögét. Olyan kigyomlált szókincse marad a páciensnek ezután, mint egy utolsó éves apácanövendéknek. Ha a fiú olyan intelligens, mint amilyennek mondják, nem okoz majd neki gondot a hiányzó szavak másokkal való helyettesítése.
A szülők kifizetik a kezelés költségeit, és otthagyják a fiút.
Nem sokkal azután bevezetik a pácienset is az orvos elé, hogy megállapítsa, mekkora a baj. Akkorra már teljesen eltűnt a fiú agresszivitása, lehet, hogy attól az injekciótól, amit az ápolók hamar belenyomtak, és a kezelőben is ott ülnek mellette, minden eshetőségre számítva, a pamlagon
− Kedves barátom, mondjon néhány szót magáról. Mi érdekli, milyen pályára készül? − kezdi az orvos.
− Doktorkám, ha téged nem zavar, tegeződhetünk, bazmeg, mert az máris esélyegyenlőséget biztosít számodra is, hogy megértsd, bazmeg, hogy ez a helyzet mennyire fonák, amikor azt hiszed, bazmeg, hogy az élet kirekeszthető a beszélt nyelvből. Mert a társalgás nyelve bazmeg nem az irodalmi. Bár azt is megnézheted bazmeg, ha olvasol még egyáltalán. És ha kíváncsi vagy bazmeg a szókincsemre: hogy a k..va úr….n verné a huzagolt retkes f….t abba a g…isz…ó, ki…..tt, anyádba! Na most már képbe van, köcsög úr?
A doktor úr még meghallgat néha keresetlen és keresett cifra káromkodást, aztán megírja az ápolóknak a terápiát. Kezdetnek vezessük be a pavlovi módszert. De előbb nézzük meg, mire képes a fiú párban, közösség előtt.
Másnap a két legfrissebb kezeltet egymásnak eresztik egy közkedvelt témában, afféle. szerepjáték keretében. A fiú szatír szerepet kap, a másik friss beteg – egy lány − meg kurva alakítását. Hát ezek ott a közönség biztatására egymást válogatott durvaságokkal traktálták. Szinte tocsogott a levegő a sok nemi aktustól, szinte fuldokolva öntötték egymásra a sok obszcén kifejezést, jelzőket. Fél óra múlva a kimerültségtől hányinger jött rájuk, csak hörögni tudtak, a végén minden szóból kifogyva csak annyit tudtak kinyögni: menj a tudomisén hová.
Ez a csoportos terápia lényege, a kibeszélés. Ott ülnek körben középen a terapeutával, és elmondja mindenki, hogy a bazmeget ő hogyan csináltatná. És hamar kiderül, hogy már szinte minden ki van találva. Egy magára valamit adó trágár nem bocsátkozik ismétlésekbe. És sokan megszégyenülve, szinte gyógyultan feladják.
A kötőszó-beteget a pavlovi módszerrel szoktatják le a durva ööö-zésről. Az egyik éjszaka beépítettek egy csipet a heréibe, amelyik minden bazmegnél belenyilall. A századik után már elkezd gondolkodni bárki, hogy inkább nyögjön-e, vagy mondja tovább, fölösleges kötőszavak nélkül. Egy hét múlva már el lehet távolítani a csipet is.
De ezek tüneti kezelések, amelyek után ha a beteg a mindennapi életbe, a fertőzött közegbe visszakerül, betegsége kiújulhat. Csak a műtéti beavatkozás segít véglegesen, a trágár szavak kiiktatása a szókincsből.
Ez hipnózisban történik. Mély álomban jönnek a parancsok a doktor úrtól: „Felejtsd el bazmeg, ne kúrasd meg ezt-azt", és sorban kitöröl minden fertőzött szót, amelyeket korábban a beteg a csoportos szerepjátékban kibeszélt. A hipnózisos terápia után, klasszikus irodalmi nyelvként is használható szókincs maradt a beteg agykérgén a szürke állományban. Feketehalmy Gedeon is meggyógyul.
Szülei a jó hírre azonnal odautaznak, és boldogan ölelik keblükre a nagyreményű fiút.
− Nos, Feketehalmy úr, most hallgassuk meg, mit mondott első beszélgetésünkkor nekem. – A professzor elindítja az akkori magnófelvételt.
A szülők elhűlve hallgatják a fiú trágár szövegét.
− Most mi a véleménye ugyanerről, fiatalember? – kérdezi az önelégült gyógyító.
A fiú tört intelligenciával, de folyékonyan felel:
− Tisztelt professzor úr, engedtessék meg nekem az a kvázi pertu, melyben esély van arra, hogy szót értsünk abban, hogy a tegeződés olyan liberális társalgási forma, amelyben a bassza meg idegen. Mert a beszélt nyelvben a bassza meg magázódása eufémizmus, vagyis szépítő kifejezés. És már az irodalmi nyelv is tele van tegező basszamegekkel. De a művelt ember tud viselkedni, ha meg akarja mondani a magáét valakinek, akkor szépen is lehet: Hogy az a szentéletű Világ Ura teremtené újra rettenetes és örökkévaló akaratát abba a nektár gyűjtögető, szertelenröptű pillangóba, aki a szerető édesanyja…